Új bejegyzés Frissítés

2013.02.28. 18:54 Prof. Gianfranco Bosio

From: Gianfranco Bosio Sent: Thursday, February 28, 2013 6:21 PM To: Redazione Subject: Re: Spedizione effettuata//Megtörtént feladás: Osservatorio Letterario NN. 91/92 2013 Gentilissima Professoressa, ho ricevuto il fascicolo e La ringrazio molto vivamente per la buona accoglienza al mio "Un prologo in cielo". Cordialissimi saluti. Suo G.Franco Bosio

2013.02.26. 11:44 OSzK-Budapest

From: Havas Petra Sent: Monday, February 25, 2013 11:26 AM To: Direttore Resp. & Edit. Subject: koszonet   Kedves Melinda!   Szeretnénk megköszönni, hogy minden akadály és nehézség ellenére nagylelkûen támogatja könyvtárunkat kiadványaival. Áldozatos munkájához sok erõt, örömöt és kitartást kívánunk a továbbiakban!   Üdvözlettel:   Havas Petra

2013.02.23. 17:45 Beküldték...

From: Olga Erdõs Sent: Saturday, February 23, 2013 1:18 PM To: Dir. Resp.&Edit. Subject: Megérkezett Kedves Melinda! Tegnap megérkezett az O/L 91/92-ik száma. Nagyon remélem, hogy a sok nehézség, áremelés, stb. ellenére azért a 100-ik jubileumi számot is sikerül megjelentetnie. A magyar szerzõk közül tetszettek Cs. Pataki Ferenc versei, és az Ön Pascoli fordításai is nagyon jól sikerültek - különösen a Mosónõk és az Alkony. Csodálom, hogy a sok teendõ mellett még van ideje erre is. Az olasz szerzõk közül még nem sokat olvastam, egyedül Umberto Pasqui Ci siamo guardati... címû rövid prózáját, de meghatott a történet. […] Szeretettel ölelem, Olga   From: Dr. Tusnády László   Sent: Saturday, February 23, 2013 3:23 PM To: Osservatorio Letterario - Direttore Resp. & Edit. Subject: Osservatorio Letterario 91/92. sz. Igen tisztelt Fõszerkesztõ Asszony, kedves Melinda! Újra ugyanaz a postás hozta az „Osservatorio Letterarió”-t, aki tavaly, és ugyanolyan boldog mosollyal adta át, mint akkor, és ugyanazt mondta, mint annak idején: „A napfényes Itáliából érkezett”. Mintha valamilyen Krúdy-regénybe vitt volna vissza ez a kedves jelenet. Rabul ejtett az a varázslat, amely a mi szívünkben Itáliához, az olasz mûvelõdéshez kötõdik, amely bennünk él, bennünk repes, amelyrõl oly jó volna egyszer s mindenkorra meggyõzni a mi szeretett olaszainkat. Tudom, hogy nem kell mindegyiküket, mert önzetlen szeretetük számtalan jelét sokszor tapasztaltam, de sok szomorú jel arra mutat, hogy túl hevesen tipor a tõke, porlaszt érdes érce: az értékeket olvasztja be egy gusztustalan, mûanyagszerû nagy semmibe. Az ember vész el, az egyén, a magával hozott fény. Úgy érzi, hogy nem ezt az istenit kell felragyogtatnia, hanem bele kell olvadnia a nagy-nagy szürkeségbe. Kedves Melinda, az Ön munkássága ennek a szürkeségnek, ennek a végzetes és végleges beolvadásnak, beolvasztásnak a nagy-nagy tagadása. Olaszoknak, magyaroknak, ifjaknak és idõseknek, mindenféle korosztálynak, sokféle gondolkodású embernek hitet ad és reményt. Megmutatja azt, hogy érdemes szellemi kincseinket felmutatni egy magát elvesztett, meghasonlott világban is, mert igazi jövõ csak így lehet. Mindezt bátran és boldogan állítom, pedig még csak madártávlatból láthattam ezt az új számot, de már így is elmondhatom, hogy most is hû lett önmagához: értékeket ment meg, kincseket ad át. Ezek ott vannak a folyóiratban, a periodikában, s az ember várja a pillanatot, hogy találkozzon velük, hogy részesüljön mindabban a szépben, amely azokból sugárzik. Jó egy héttel ezelõtt mondhattam: „Itt van Bálint, a tavasz már int”. Az a postás a tavasszal érkezett, mert én úgy érzem, hogy az Ön munkássága lelki tavaszt hoz mindnyájunk számára. Ezért én tiszta szívbõl köszönetet mondok, és további áldásos tevékenységet kívánok. Szeretettel üdvözlöm: Dr.Tusnády László   From: Dr. Umberto Pasqui Sent: Saturday, February 23, 2013 3:54 PM To: Dir. Resp.&Edit. Subject: rivista Ciao, la neve mi ha portato l'ultimo numero della rivista! Come stai? Grazie per lo spazio che hai dato a "Storie di Forlì" e "Dentro la birra", […]. La rivista è sempre più gradevole sia nella sua veste esteriore, sia nei contenuti. Coraggio Melinda, fai un grande lavoro! Stammi bene, a presto Umberto

2013.02.23. 13:00 Dr. Ivan Pozzoni - Monza

Carissima, la rivista è arrivata! Le segnalo, inoltre, una bella notizia. Il sito internazionale Nomoi, molto prestigioso in materia di storia del diritto antico, ha inserito nella sua bibliografia, a diffusione internazionale, molti riferimenti miei all’Osservatorio letterario (http://www.sfu.ca/nomoi/complete2012.htm):   Pozzoni, I. (2011b) „Pena tra restaurazione e contesa nella micro-tradizione milesia“ Osservatorio Letterario 15-16 (83/84), 72-74. Pozzoni, I. (2011a) “I fondamenti divini di morale e diritti nella Schola Pythagorica” Osservatorio Letterario. Raccolta Giubilare, 423-34. Pozzoni, I. (2010b) „Il contratto sociale come fondamento del diritto criminale nel «momento socratico» di Platone“ in Baldini, R. (ed) Le maschere di Aristocle. Riflessioni sulla filosofia di Platone, 143-89, Villasanta. Pozzoni, I. (2010a) “L’«intangibilità» del nomos tra Solone e Platone” Osservatorio Letterario 14-15 (77/78), 156-8. Pozzoni, I. (2009-10) “Principii fondamentali della teoria omerica del diritto” Osservatorio Letterario 13-14 (71/72), 66-69. Pozzoni, I. (2005/2006) „Archè, kosmos, eris. La teoria del diritto come modello cosmico all’interno della micro-tradizione milesia“ Annuario del centro Studi Giovanni Vailati, 59-82.   Pure se, come dicevamo, a volte i miei testi sono molto difficili e tecnici, concorrono, nel loro piccolo, a garantire all’Osservatorio Letterario una diffusione internazionale. Cari saluti Ivan

2013.02.23. 10:22 Dr. Giuseppe Roncoroni - Parma

Prof.ssa Melinda B. Tamás-Tarr, ho visto oggi il fascicolo che mi ha mandato. La ringrazio per il rilievo che ha dato al mio racconto e capisco perché ha detto che occupa molto spazio. Grazie di cuore e la saluto con affetto Giuseppe Roncoroni

2013.02.22. 17:31 A mai postaládából egy-két levél

From: Csordós Róbert Sent: Friday, February 22, 2013 9:44 AM To: Redazione Subject: Re: Megtörtént feladás: 2 O.L.F.A.-kiadvány Tisztelt Asszonyom! A mai nap megérkezett az Osservatorio Letterario 2013. 91/92. száma. Megküldését nagyon szépen köszönjük. Üdvözlettel Csordós Róbert Eötvös Károly Megyei Könyvtár 8200 Veszprém Komakút tér 3.   From: Csordós Róbert Sent: Friday, February 22, 2013 1:24 PM To: Redazione Subject: Re: Megtörtént feladás Tisztelt Asszonyom! Megérkezett a másik két könyv is, a Sotto il cielo di Ferrara, és a Szõrõs gyerekeim címû kötetek. Az utóbbit alig tudtam letenni; régebben nekem is volt kutyám, mosolyogva olvastam. De hát muszáj letenni, ahhoz hogy beleltározhassuk. Megküldésüket nagyon szépen köszönjük. Üdvözlettel Csordós Róbert Könyvtáros Eötvös Károly Megyei Könyvtár 8200 Veszprém Komakút tér 3.   From: dr. Paczolay Gyula Sent: Friday, February 22, 2013 2:07 PM To: Redazione Subject: Re: Megtörtént feladás Kedves Melinda ! A mai postával megérkezett az Osservatorio szép és gazdag új száma. Gratulálok. - Amint belelapoztam, viszontláttam a tavirai beszámolót és a közölt fénykép segítségével tudtam azonosítani a Tolnai Bíró Ábel álnév mögött rejtõzködõ költõt is. [...] Cordiali saluti Paczolay Gyula   From: Havas Petra Sent: Friday, February 22, 2013 2:32 PM To: Redazione Subject: Re: Megtörtént feladás Kedves Melinda! Mindkét kiadvány megérkezett, plusz egy harmadik is: Szitányi György: Szõrös gyerekeim. O.L.F.A., 2012. Nagyon szépen köszönjük! Üdvözlettel: Havas Petra Országos Széchényi Könyvtár Gyarapítási és Állomány-nyilvántartó Osztály Nemzetközi Cserekapcsolatok   From: Madarász Imre Sent: Friday, February 22, 2013 3:12 PM To: Osservatorio Letterario - Direttore Resp. & Edit. Subject: Megérkezett, köszönöm Tisztelt Fõszerkesztõ Asszony! Édesanyámtól üzenetet kaptam, hogy megérkezett a pesti címre az annyira várt kiadvány. Sajnos még egy hetet várnom kell, míg kézbe vehetem, mert legközelebb csak jövõ pénteken leszek a fõvárosban. Nehéz lesz addig kibírnom, de mikor végre olvashatom, ismét jelentkezem. Addig is köszönetemet és legjobb kívánságaimat küldöm Önnek: Madarász Imre   To:From: Gianmarco Dosselli Sent: Friday, February 22, 2013 5:59 PM To: Redazione Subject: rivista Ricevuta regolarmente rivista. Cordialmente, Gianmarco.

2013.02.21. 13:00 Dr. Madarász Imre írta

Tisztelt Fõszerkesztõ Asszony! Köszönöm szépen örvendetes üzenetét. És nagyon várom az új számot! Szeretettel és tisztelettel Madarász Imre   Szerk.: Link>>

2013.02.20. 23:31 Gyöngyös Imre - Új-Zéland

Kedves Mindnyájan, régen érzem, hogy a 'Világszabadság" legnagyobb (talán egyetlen?!) költõjét nem azon az emeleten tiszteljük, amely õt megilletné! Petõfi kultúránk ugyan nem lanyhult a százhatvan valahány év alatt soha, én mégis úgy érzem, hogy elégtelen! A "zsarnokság" fogalma Sztálint, Sadamot, Asadot, Gadafit még nem ismerte ugyan, de Petõfi "Zsarnokság képét ma kiteljesíti, akármilyen réginek is tûnik harca a "Világszabadság"-ért! Befürkészem ide egyik kedvenc Petõfi mûfordításomat az angol szöveg nélkül, mert a kicsi betûzetet (kompjúteres hatökörségem az oka!) talán nem bírnám ki nyolcvanegyéves szemeimmel! Pedig érdemes lenne, mert a formahûségen tudatosan változtatott: a két és feles daktilusokat a magyar nyelv számára legotthonosabb trochaeusokra változtatta a leghelyesebb érzékkel!! Thomas Moore: Ne feledd a tért... Ne feledd a tért, hol õk elestek, Az utolsó, a legjobb vitézek, Mind elmentek és kedves reményink Velök mentek, a sírban enyésznek. Oh, ha visszanyernénk a jaláltól A szíveket, mik elõbb dobogtak, Ujra vívni a szabadság harczát Színe elött a magas mennyboltnak! Pillanatra, ha lehullna lánczunk, Melyet ott ránk a zsarnok szoríta: Nincsen ember, nincsen isten, a ki Minket ujra megkötözni bírna! Vége van...de bár a történetben Ottan áll a Gyõzõ-név ragyogva, Átkozott az a dicsõség, a mely A szabadok szíveit tapodja. Sokkal drágább a sír és a börtön, Melyet honfi-névnek fénye tölt meg, Mint a gyõzedelmi oszlop, a mit A szabadság romjain emeltek. S hogy elkerüljem a csatolás lehetõségét, hadd foglaljon itt helyet egy tárgyat érintõ ::aktualitásom: Nemzeti ünnepünkre Megünnepeljük március ídusán Petõfi lelkét, dús dala szent dacát, mely zsarnokunkkal szembeszállni nemzeti, eszmei talpra nógat. Hõsnek, magyarnak példaadó szele zsarátot szított s lángra kapott korán: Magyarban fellobbant a szikra, forradalom viharát kavarta. Szabadságharcunk így terebélyesült: Minden magyarnak lelkierõt adott konok, kitartó gyötrelemhez, élet-ölõ, sebes áldozathoz. Emlékeinkben is lebeg annyi kín hazánkat ért bajok, s szigorok nyomán: Múltunk küzdõ tragédiája hõsöket ünnepel, áld imában. Idézzük hát fel március ídusán Petõfi lelkét, hõs daca szent szavát, hogy ellenségeinket óva intsük az isten itéletére! Mindenkinek kellemes böngészést öleléssel: Imre -----Original Message----- From: Gémes Imre Sent: Wednesday, February 20, 2013 2:42 AM To: Emerypearl Subject: FW: Petõfiért! - Megvannak Petõfi hamvai Subject: Petõfiért! - Megvannak Petõfi hamvai Meg vannak Petõfi hamvai Ha még mindig kételkedne benne, a Magyar Tudományos Akadémiának kell bebizonyítania, hogy Barguzinban NEM Petõfi Sándor hamvait találták meg! A Magyarok Világszövetsége Petõfi Sándor Bizottsága meghívásos értekezletének részvevõi számos kérdésben éles, olykor szenvedélyektõl sem mentes vitát folytattak, egyben azonban kivétel nélkül egyetértettek: MOSTANTÓL KEZDVE AZ MTA A SOROS. Ahhoz ugyanis, hogy 1989-ben a burjátföldi BARGUZINBAN Petõfi Sándor hamvait találta meg a Morvai Ferenc vezette expedíció, semmilyen kétség nem fér. Ennek ellenkezõjét immár a Magyar Tudományos Akadémiának kell bebizonyítania. Megvannak Petõfi Sándor hamvai Bizonyítás tizenkét pontban 1. Petõfi Sándort, a legnagyobb magyar költõt 1849. július 31-én látták utoljára a Segesvár közelében fekvõ Fehéregyháza határában zajló csatában, amelyben a Bem tábornok vezette magyar seregeket az intervenciós cári orosz csapatok legyõzték. A csata másnapján a gyõztesek osztrák segédlettel végigkutatták a több száz holttesttel borított csatateret, halálra keresvén a bécsi udvar egyik az Akasszátok föl a királyokat! címû vers szerzõjét, de nem találták. A csatatéren elesetteket tömegsírba temették. Évszázaddal késõbb, 1956-ban magyar-román történészi-régészi vegyesbizottság feltárta a fehéregyházi tömegsírt, végigvizsgálva a holttesteket. De Petõfi Sándor földi maradványit nem találták. Megállapítható, hogy Petõfi Sándort Fehéregyházán elesni nem látták, holttestét sem akkor, sem késõbb ott meg nem találták. Nem lehet tehát kizárni azt, hogy Petõfi a csatában fogságba esett és elhurcolták. 2. Mára, 2013-ra hitelt érdemlõen bizonyítottnak kell tekinteni azt, hogy 1849-ben az orosz cári csapatok igenis vittek magukkal magyar honvédeket hadifogságba. Ezt a tényt nem csak a bécsi császári kormány 1849-es, Ferencz József császár által is sajátkezûleg ellenjegyzett jegyzõkönyve helyezi kilátásba, de bizonyítják Oroszországból hazakerült elsõ világháborús hadifoglyok vallomásai, akik Szibériában agg magyar honvédekkel, illetve leszármazottaikkal találkoztak. Ugyanezt állítják magyar hadtörténészek is, mint a már elhunyt Józsa Antal, akinek e tárgyban Glatz Ferenchez, az MTA egykori elnökéhez, 2001. január 21-én írt levelét a mostani értekezleten hozták nyilvánosságra. 3. 1866-ban, Felix Wiszniewski, Szibériából hazatérõ lengyel számûzött hírt hoz Petõfi Sándorról: közli, hogy ott szerzett információi szerint Szibériában él, hadifogolyként. Levele nyomán Jókai Mór a Vasárnapi Újságban teszi szóvá Petõfi Sándor felkutatásának erkölcsi imperatívuszát. 4. A tévedés kockázata nélkül lehet állítani, hogy Szibériában, a Bajkál-tó partján fekvõ, többségében mongol burjátok lakta Barguzinba, a cári Oroszország veszélyesnek ítélt politikai foglyokat internált. Közöttük volt a dekabrista forradalmár, M.K. Küchelbecker és egy távoli, európai országból érkezõ, Alexander Sztyepanovics Petrovics nevû õrnagy, aki költõ is volt. 5. Fontos tudnunk, hogy az 1823. január 1-én született Petõfi Sándort Kiskõrösön Alexander Stephanus Petrovics néven anyakönyvezték. Ez ma is bárki által ellenõrizhetõ tény. 6. Az elsõ világháború során számos magyar hadifogoly került Szibériába. Köztük Svigel Ferenc, aki egy fényképet hozott magával, amely a barguzini temetõben készült. A kereszten Alexander Sztyepanovics Petrovics neve szerepel, õrnagy és költõ megjelöléssel. A halál dátuma 1856. Svigel joggal remélhette, hogy megdicsõül hazájában, ennek ellenére megszégyenült. A boszorkányperrel is felérõ lejáratás ma is folytatódik- majdnem száz év után. Ez a kitüntetõ figyelem annak köszönhetõ, hogy õ nem elégedett meg azzal, hogy hírét hozza a barguzini Petrovics-Petõfi sírnak, hanem fényképet készíttetett róla és a bakancs talpában hazahozta. Nem kegyelmeztek, és ma sem kegyelmeznek neki azok, akik abban érdekeltek, hogy az egyik legnagyobb magyar az örök ködben maradjon. De nincs szerencséjük, mert két egymástól független orosz, Eliaszov majd Vinokur igazolta õt. 7. Jozef Hallon a Pozsony melletti Malackáról rukkolt be a k.u.k. hadseregbe és került orosz fogságba. Hazatérte után elmesélte, hogy Vengerskaja nevû faluból, ahol a fogolytársaival tartózkodott, gyakran átmentek egy közeli faluba, ahol Petõfi sírja volt. A helyiek elmondták, hogy a költõ ott élt, és annyi év elmúltával is tisztelettel beszéltek róla. Malacka - Malacky ma Szlovákiához tartozik. 8. L. Eliaszov, szovjet néprajzkutató, egyetemi tanár 1937-ben Barguzinban folytatott gyûjtõmunkája során találkozott a Barguzinban eltemetett idegen õrnagy és költõ, Alexander Sztyepanovics Petrovics emlékével. Adatközlõi, akik még életében találkoztak a titokzatos idegennel, beszámoltak arról a vallomásáról, amit a hozzá közel állók hétpecsétes titokként kezelték, és csak halála után közöltek: Petrovics egy távoli európai országból érkezett, ahol egy Franc nevû királlyal háborúzott. Eliaszov 1970-ben tájékoztatta Lõrincz L. László magyarországi Kelet-kutatót és átadott neki egy dossziét a barguzini Petrovics-legendákról. 9. Burjátországban, (Barguzinban) elevenen él az idegenbõl érkezett, titokzatos hadifogoly õrnagy és költõ emléke. Féltve õrzik orosz nyelvû verseit. E verseket két évtizeddel ezelõtt eljuttatták a verstan egyik legnagyobb magyar tudósához, a debreceni egyetem professzorához, az MTA doktorához, Szuromi Lajoshoz, aki tudott oroszul, és akinek a felesége orosz nyelv és irodalom tanár volt. A Petõfi teljes költészetét átfogóan ismerõ verstan-professzor elmélyült az anyagban és a neki átadott - Álmok - címû orosz versnek megtalálta a párját Petõfi magyar költészetében. Címe: Véres napokról álmodom. A két vers üzenete azonos, azonos ritmusuk, és Petõfi teljes költészetében egyedülálló, azonos stílusjegyekkel bírnak. Szuromi Lajos szerint nincs az a hamisító, aki ezt a nagyfokú azonosságot produkálni tudta volna. Tehát az orosz nyelvû vers szerzõje nem lehet más, mint maga Petõfi Sándor, aki örök hallgatásra ítélten kilétét nem fedhette fel, de aki ezzel a verssel üzenhetett a távolba, az otthon maradt, értõ barátoknak, Jókainak, Aranynak, akik azonnal fel kellett e versben ismerjék õt. Szuromi Lajos ma már nem él. Petõfi-tanulmánya lett a veszte. Sorsa igazi magyar sorstragédia. Mindazonáltal tanulmánya két évtizede nyilvános, és mindmáig nem akadt egyetlen magyar irodalmár, aki annak állításait, következtetését cáfolta volna. Olyanok viszont, akik megerõsítették Szuromi Lajos következtetését, vannak, mint például dr. Kún Ferenc. 10. 1989-ben, egy Moszkvában élõ, de gyermekkorát Barguzinban töltõ idõs férfi, J.D. Vinokur, a Morvai Ferenc vezette expedíció tagjainak megjelöli a barguzini temetõben azt a helyet, ahol õ még gyermekkorában látta Alexander Sztyepanovics Petrovics sírját. Az expedíció vezetõi máshol kezdik az ásatásokat. 192 négyzetmétert feltárnak, benne 28 sírt. A kiásott tetemek döntõ többségükben mongoloid embereké. De elõkerül a dekabrista forradalmár, M.K. Küchelbecker és kislányának koporsója is. Végül - másfél méterre a Vinokur bácsi által megjelölt helytõl -, 170 cm-rel a föld alatt, koporsó nélkül eltemetve, egy 30-35 éves korában, vélhetõen 1850-1870 között elhunyt európai, kétségtelenül férfi tetemére bukkannak. Mindenki tudja: Alexander Sztyepanovics Petrovics hamvai kerültek elõ. 11. A feltárást végzõ négy antropológus - Dr. Kiszely István, az amerikai Bruce Latimer és Clyde Simpson, valamint a szovjet Alekszij Burajev - a legaprólékosabb embertani vizsgálatnak vetik alá a leletet. Megállapítják, hogy annak valamennyi testmérete megegyezik Petõfi Sándor azon méreteivel, amelyeket a Budapesten végzett elõtanulmányaik során gyûjtöttek be. Ezek után 1989. július 23-án jegyzõkönyvbe foglalják: szakemberekként teljes meggyõzõdéssel állítják, hogy a barguzini 7-es sírból 1989. július 17-én Petõfi Sándor hamvai kerültek elõ! 12. A feltárt csontvázon fellelhetõk voltak mindazon sajátosságok, amelyek Petõfi Sándor közismert embertani jegyei voltak - baloldali kiugró szemfog, enyhén bicegõ járást okozó sérülés, stb. A kriminalisztikában, öt jellegzetes embertani jegy egyezése alapján kétséget kizáróan bizonyítottnak tekintik az azonosságot. Petõfi Sándornak és a Barguzinban megtalált Alexander Sztyepanovics Petrovicsnak huszonegy jellegzetes embertani jegye egyezik. Annak a valószínûsége, hogy ne a Petõfi Sándor hamvait találták volna meg, gyakorlatilag nulla. Mindent összevetve: Ha Barguzinban, a 7-es sírból nem Petõfi Sándor hamvai kerültek volna elõ, hanem egy zsidó nõ csontváza, a Magyar Tudományos Akadémia akkor is köszönetet kellett volna mondjon a Morvai Ferenc vezette expedíció minden tagjának, és kötelessége lett volna nagy erõkkel folytatni a kutatást. Hiszen az ismert elõzmények után ahhoz nem férhetett kétség, hogy a Barguzinban élt titokzatos idegen õrnagy és költõ, Alexander Sztyepanovics Petrovics nem más, mint a fehéregyházi csatában eltûnt és azóta sehonnan elõ nem került Petõfi Sándor, a legnagyobb magyar költõ. *** Nehéz Mihály irodalomkutató özvegye az értekezleten bejelentette, hogy élõ kapcsolatban van a Barguzinban hadifogolyként 1856-ban elhunyt Alexander Sztyepanovics Petrovics, azaz Petõfi Sándor ma is élõ leszármazottaival. *** A Magyar Tudományos Akadémia elnökét mai értekezletünkre meghívtuk, és megkértük, hogy továbbítsa meghívásunkat az MTA érintett szaktudósainak is. Az Akadémiát ma sem képviselte senki. Ez óhatatlanul lépéshátrányt jelent az MTA számára, hiszen a fenti, tizenkét pontban sorolt érvek ismeretében bizonyítottnak kell tekinteni, hogy a Barguzinban 1856-ban eltemetett, majd 1989-ben megtalált Alexander Sztyepanovics Petrovics azonos Petõfi Sándorral. Tehát megvannak Petõfi hamvai. Ha ebben kételkedik, ma már az MTA-nak kell bizonyítania, hogy Barguzinban NEM Petõfi Sándor hamvai kerültek elõ. A huszonkét éves tétlenségnek Petõfi Sándor, a legnagyobb magyar költõ földi maradványainak felkutatása ügyében véget kell vetni. A rendelkezésre álló bizonyítás és az a sokmilliárd forint, amelyet évente a magyar adófizetõk pénzébõl tudományos kutatásra költenek, kiemelik Petõfi Sándor hamvai felkutatásának ügyét az irodalmi, a történeti, a politikai kérdések sorából, és számon kérhetõ közjogi üggyé teszik azt. Hacsak Petõfi nem került tiltólistára. De az idõ fogy. Vészesen fogy. Budapest, 2013. február 16-17. A Magyarok Világszövetségének Petõfi Sándor Bizottsága MVSZ Sajtószolgálat

2013.02.19. 10:17 PIM - Budapest

Kedves Melinda, köszönjük az értesítését a két újabb ajándék kötetek érkezésérõl, megérkezésük után azonnal állományba vesszük a kiadványokat, gyarapítva azt az értékes gyûjteményt, melyet hosszú évek óta Önnek köszönhetünk. További munkáihoz jó egészséget, kitartást és sok sikert kívánok a Petõfi Irodalmi Múzeum nevében                                                                                                                                         Bánki Zsolt István

2013.02.12. 23:16 Gyöngyös Imre, Új-Zéland

Kedves Melinda, március idusa közeleg [...]  Petõfi kultúránk sohasem lankadt el, ma is él és virágzik, de -- az én érzésem szerint -- nem eléggé! Nem csak nemzeti ünnepünknek, de az egész világ szabadságának is központi jelképe kellene, hogy legyen! Hogy nagyon jó mûfordító is volt bemutatom egy témába vágó mûfordítását! Kézcsókkal: Imre   Thomas Moore: Forget not the field     Forget not the field, where they perish’d, The truest, the last of the brave, All gone -- and the bright hope we cherish’d Gone with them, and quench’d in their grave.   Oh! Could we from death but recover Those hearts as they bounded before, In the face of high heav’n to fight over That combat of freedom once more.   Could the chain for an instant be risen, Which Tyranny flung round us then No, “’t is not in Man, nor in Heaven To let Tyranny bind it again!   But ‘t is past -- and, tho’ blazon’d in story The name of our Victor may be, Accrust in the march of that glory Which treads o’er the hearts of the free.   For dearer the grave or the prison, Illumed by one patriot name, Than trophies of all, who have risen On liberty’ s ruin to fame.     T. Moore: (Ford.: Petõfi Sándor) Ne feledd a tért   Ne feledd a tért, hol õk elestek, Az utolsó, a legjobb vitézek, Mind elmentek és kedves reményink Velök mentek, egy sírban enyésznek.   Oh, ha visszanyernõk a haláltól A szíveket, mik elõbb lobogtak, Ujra víni a szabadság harczát Színe elõtt a magyar mennyboltnak!   Pillanatra, ha lehullna lánczunk, Melyet ott ránk a zsarnok szoríta: Nincsen ember, nincsen istan, aki Minket ujra megkötözni bírna!   Vége van...de bár a történetben, Ottan áll a gyõzõ-név ragyogva, Átkozott az a dicsõség, a mely A szabadok szíveit tapodja!   Sokkal drágább a sír és a börtön, Melyet honfi-névnek fénye tölt meg, Mint a gyõzedelmi oszlop, a mit A szabadság romjain emeltek.

2013.02.05. 13:52 Pongor Sandor

Kedves Melinda!   Ismeretlenül zavarnám, mert látom, hogy egy írásának címében szerepel a reims-i angyal. Valahol olvastam egy mondást, hogy a rems-i angyal örökre elhallgatott, és ha ritkán meg is szólal, mindig mást mond.... Szerintem Malraux mondta, de sajnos nem jutok a nyomára.... Talán Ön ismeri.    Köszönettel és üdvözlettel   Pongor Sándor, Trieste (Kérem, e-mail címemre válaszoljon, azt gyorsabban megkapom).

2012.12.18. 23:41 Gianmarco Dosselli, Flero (Bs)

Gentile professoressa Tamas-Tarr-Bonani, a lei un grandioso Natale ricco di emozioni e l’augurio che mi sento di porgere a lei e alla sua famiglia con un Felice Anno Nuovo! Gianmarco Dosselli P.s. A febbraio rinnoverò l'OLFA, la "maestosa" rivista come socio sostenitore.

2012.12.14. 16:52 Gyöngyös Imre - Új-Zéland

Mindenkinek boldog karácsonyt és újévet kívánok! Imre   Agnus dei   A szülinapján újra felköszönt a vén világ egy égi Kisdedet: Imádjuk õt s minden nyomort ledönt, gyógyítón gyõz az áldó Szeretet.   S egy kis idõre elillan a gondja az Embernek, ki ünnepet vigad: Fohászainkat gyûjti szende pontba a világszerte közös Áhitat.   Mélyen hiszem: A szeretet javít, tisztít a rossztól, bûnöket mos el, s akit a forró, tiszta lángja szít, az üdvözítõ boldogságra lel.   A szeretet legyen legjobb remény a nagykarácsony Kisded ünnepén!     Qui tollis peccata mundi (Szívsugallat)   Rosszak vagyunk, akár az emberek, mind, kiket egy nagy szív mégis csak szeret s kegyelmével, ha olykor, néha meghint, az jóságunkba szûrt üdvünk lehet.   Régen hiszem, hogy nincsenek különbek köztünk, csak selejt vagy selejtesebb, a gyarló vágyja csak magát különbnek, s ha sikertelen, mégis emberebb!   Jóságunk csak egymásnak érdemelhet elismerést s erkölcs-haszont nekünk, ez adhat oly emelkedettebb lelket, amellyel mélyebben szerethetünk!   Egymás felé csak szeretetet ontsunk! S egy óriási szív viselje gondunk!     Jézuska csendje   A fánk alatt a szent család s mint régen Jézus baba a jászlában pihent, nyugodt álmában, néma szenderében õs-régi jelképként mesélt a csend:   A süket-némák hangtalan szaváról, a nyelvében metszett rabszolga-sors megtört-szemû, -beszédû bánatáról s minden lényrõl, amelynek hangja torz!   Alvó Jézuska üzen csendesen minden szellemben gyengét átölelve, mely beszéd hiányában védtelen,   hogy szeretete végtelen kegyelme jó csöndjével a gõgös értelem sértett alattvalóit képviselje.

2012.12.04. 16:58 Rudl Jánosné - Mecsekpölöske

Rudl Jánosné írta: From: Rudl Jánosné Sent: Tuesday, December 04, 2012 4:25 PM To: Dir. Resp.&Edit. Subject: Köszönõlevél     Tisztelt Melinda Tamás-Tarr!   Papp István Mecsekpölöske polgármestere átadta nekem MAXIM TÁBORY: ÁRNY ÉS FÉNY c. ajándék-kötetét, melyet szívbõl köszönünk. Azon leszünk,hogy a kötet minél több emberhez eljusson, és döbbenjenek rá arra, hogy a világban sok olyan tehetséges irodalmár él, akit Magyarországon az átlagember nem ismerhet, pedig õk is gazdagítják irodalmunk kincsestárát. Örömmel vettem kezembe a kötetet, hiszen már a borítón és a kötetben lévõ illusztrációk is lenyûgöztek. A könyvet olvasgatva tudtam meg, hogy Maxim Tábory nemcsak költõ, hanem a magyar irodalom klasszikusainak kitünõ fordítója is. Mivel a szerzõt nem ismerem eléggé, így rám a természet-versek hatottak leginkább: A szél, Éjbe-omló alkonyat,...Varázslatosan szép versek! Köszönöm. Természetesen megkaptam az Ön által küldött Osservatorio Letterario Ferrara e l'Altrove folyóirat két számát is. Elnézést kérek a visszajelzés elmaradása miatt. "A Mecsekpölöskei iskola-kápolna centenáriumi krónikája" c. fényképes tudósításukat közzétettük a kápolnában. Nagyon örülünk annak, hogy ilyen nagy nyilvánosságot kapott községünk jeles eseménye az Önök folyóirata jóvoltából. Szívbõl gratulálunk az O.L.F.A. irodalmi folyóirat 15. születésnapjához, melynek magas színvonalú munkáját mi is megismerhettük az igazgató-fõszerkesztõ asszony kapcsán. Kívánunk Önnek és munkatársainak további sok sikert.   Szívélyes üdvözletem küldöm:   Rudl Jánosné

2012.10.20. 09:34 Visszhang: Dr. Józsa Judit írta

Dr. Józsa Judit (Pécsi Tud. Egyetem Olasz Tanszék) 2012. október 19-i levelében írta: «Kedves Melinda!  [...] Élvezettel olvastam Sandy kalandjait*. Órára is bevittem és sokan kölcsönkérték. Most is épp körbejár. Itt nagyon nehéz idõk járnak. Remélem, jól vagy és nálatok nagyjából rendben vannak a dolgok.  További jó munkát kívánok, szeretettel üdvözöl: Judit»   * Színes kemény kötéses Link: Színes puha kötéses>>  Fekete/fehér puha kötéses>>

2012.10.05. 15:24 Ma kaptam...//Oggi ho ricevuto..

From: Enrico Pietrangeli Sent: Friday, October 05, 2012 10:36 AM To: 'Redazione' Subject: R: Spedizione dell'OL 89/90 2012/2013 Ciao Melinda!   Ho appena ricevuto il fascicolo e te ne mando conferma .. complimenti per la grafica e l’impaginazione che, a mio modesto parere, qualificano sempre meglio la rivista … […] Enrico   From: Dr. Madarász Imre Sent: Friday, October 05, 2012 12:09 PM To: Redazione Subject: Re: Spedizione dell'OL 89/90 2012/2013   Tisztelt Fõszerkesztõ Asszony! Ismét megörvendeztetett becses küldeménye: nagyszerû folyóirata legújabb száma. Büszke vagyok, hogy benne szerepelhetek, ráadásul oly megtisztelõ terjedelemben. És az is boldoggá tesz, hogy kiváló kollégám és barátom, Tusnády László, valamint tehetséges tanítványom, Aszalós Imre társaságában léphettem be újfent a ferrarai “udvarba”. Az Esték városának ma irodalmi királynõje van, méghozzá magyar! Honfiúi keblet melengetõ érzés. És felemelõ gondolat az is, hogy renghet a föld, okozhat fájdalmas, fényképeken megörökített, rombolást, az Osservatorio Letterario rendületlenül áll, fennmarad, mint Ferrara évszázados falai. Boiardo, Ariosto és Tasso szelleme elismerõen tekint rá és Önre a Parnasszusról. Nemkülönben Alfieri géniusza, akit ma mintha jobban méltányolnának Magyarországon, mint Olaszországban. Köszönettel és jókívánságaimmal, szeretettel és nagyrabecsüléssel küldöm üdvözletemet: Madarász Imre

2012.10.03. 22:40 Dr. Tusnády László levelébõl...

Igen tisztelt Fõszerkesztõ Asszony, kedves Melinda!    Rendkívüli öröm töltött el akkor, amikor megérkezett a folyóirata. A szomorúság, az átélt izgalmak más értelmet, más lényeget adnak a tovasuhanó napoknak. Kitörülhetetlen nyomot hagyott lelkünkben a katasztrófa. Újra és újra átélem azt a döbbenetet, amelyet akkor éreztem, amely akkor ejtett rabul, amikor iszonyú tragédiájuk hírét meghallottam. Éppen ezért még fokozottabb a tiszteletem Mindnyájuk iránt, mert ilyen körülmények közepette hittel és reménnyel emelik fel a fejüket, feszülnek neki a mindennapi küzdelemnek. Hiszen nagyon, de nagyon megfogyatkozhat ott a remény, ahol a föld, az édes anyaföld a pusztulásnak, a halálnak a dobosává válik, és azt dübörgi: „Nincs remény!” „Van!” – mondom töretlen hittel. Nem valamilyen felületes derûlátással, hanem a megélt döbbenetek, iszonyatok, veszedelmek ismeretében. Van remény, mert erre tanítanak azok, akik nem roskadnak le, nem zuhannak a romok közé, hanem kiolthatatlan szeretettel vallják meg: „Itt van, és itt marad, avagy itt volt, és itt lesz a mi drága otthonunk, legkedvesebb fészkünk.”    Antonio Ruiz Machado szerint „a lélek pénze elvész, / ha nem adjuk át”. Igen ebben az esetben elvész, de Ön azon fáradozik, hogy ez ne következzen be. Köszönet jár egész tevékenységéért. Külön megköszönöm írásaim közlését, és azt, hogy Dante-könyvemet bemutatta. Írásait ismerve természetes a számomra, hogy gyönyörû a fordítása. Ugyanazt a világot adta vissza, mint amelyik bennem élt akkor, amikor ezt a részletet írtam, és természetesen most is itt él a szívemben. Hasonlóképpen hálás vagyok Nagy Mariannának azért, mert a levelemet átültette olaszra. Rendkívüli örömmel tölt el mindaz, amit a lányom könyvérõl és „A boldog Danté”-mrõl ír Ön. Lelki szemeim elõtt szinte látom az egészet olaszul is. Az álomból mikor lehet megvalósulás? A mûvészet hosszú, az élet rövid. Maga a cél, a vágy a számomra jókívánság is. A teremtésnek, az alkotásnak „legyen” szavát hallom ki belõle. Azt a csodálatos áramlást, amely kitágítja a szûk korlátú lét kereteit, és azt hirdeti, hogy nincs lehetetlen. Ezt a jelenséget üdvözlöm én, kedves Melinda, az Ön munkásságában is. Éppen ezért nem tolakodva, csak igen óvatosan árulom el, hogy repesne az én szívem, ha az Ön tolmácsolásában látnám olaszul ezt a könyvemet. Rengeteg munkája közepette ez talán lehetetlen, de hátha, mégsem… […]    Igen nagy reménnyel figyelem Giorgia Scaffidi munkásságát. Természetesen gratulálok neki. Mennyi szépet alkothat õ a jövõben! […]   [...] A terjedelmes munkák mellett a rövidebb lélegzetûek is szinte folyton létet követelnek maguknak. Bizony jó, ha ennyi minden vár az emberre. Úgy gondolom, ezzel mindnyájan hasonlóképpen vagyunk. Az eliramló életben olykor-olykor sikerül megállítani az idõt. Legalább is ezt érzi az ember. Visszatérve Dantéhoz, azt mondhatom, hogy örök, kiapadhatatlan forrás a számomra. Ezért fáj a szívem, hogy vannak olyanok, akik elõre megfontolt szándékkal számûzik az életükbõl. Szerintem ezek lelki hiánybetegségben szenvednek, de nem érzik a bajt, a kórt, ugyanúgy vannak, mint akikben bizonyos, súlyos testi betegség van jelen, de õk még nem érzik ennek a veszedelmét. Valamilyen módon lehet orvosolni ezt a mély lelki hiánybetegséget, de nehéz megtalálni az utat, végsõ soron mégsem lehetetlen. Erre jók a kerek évfordulók, mert ilyenkor alkalom adódik arra, hogy egy-egy szellemi nagyság a lehetõ legtöbb megközelítésben kerüljön az emberek elé, és megvan a remény arra, hogy még a legközönyösebbekben is felébred a kíváncsiságnak valamilyen pisla fénye. 2015-ben lesz Dante születésének a hétszázötvenedik évfordulója. Íme, az állomás a tovasuhanó idõben! Bár várna ott minket valamilyen kellemes meglepetés! Október 10-én lesz 199 éve annak, hogy Giuseppe Verdi megszületett. A Maestro irodalmi kapcsolatait összegezem jövõre. Liszt Ferenc születésnapja október 22-én lesz, a nagy ünnepe tavaly volt, de úgy vélem, hogy olyan kiapadhatatlan forrása õ az emberiségnek, hogy bármikor öröm róla beszélni, írni. Különösen élete vége felé alkotott olyan mûveket, amelyeknek az igazi szépségét a XX. század legnagyobb zeneszerzõi értettek meg. Jelen van õ Bartók Béla zenéjében is. Ezt most Yunus Emrérõl szóló írásom miatt említem, hiszen abban külön nem emeltem ki, hogy szerintem Liszt „Dante-szimfóniá”-ja ihletõ erõvel hatott Adnan Saygunra. Röviden vallok a tanításról. Ezt így tartom megfelelõnek. Éppen emiatt igazán és méltóképpen itt nem emelhettem ki, hogy a kétszeres Kossut-díjas Hajós György ihletett elõadásai nyelvi szempontból is igen nagy csodálatot keltettek bennem. Száz évvel ezelõtt született, és negyven évvel ezelõtt halt meg. Vallomásomban azt az örömömet fejeztem ki, amely egész életemben a tanításhoz fûzött. Mindez nem csupán a saját létidõmre érvényes, hanem ez a „keret” sokkal tágabb, […].   […]  szomorú tény: az ideális mellett ott a torz. Bizony ez is jelen van világunkban. Sújtja a tanítást is. Elõre megfontolt szándékkal, vagy a „láthatatlan tanítómester” gonosz tevékenységeként? Nem tudom. De azzal tisztában vagyok, hogy mi jár azoknak, akik a legkisebbeket megbotránkoztatják. További jó munkát és jó egészséget kívánok. Szeretettel üdvözlöm:                                                                                                               Dr. Tusnády László

2012.10.03. 12:31 Erdõs Olga

Kedves Melinda! Ezúton szeretném jelezni, hogy tegnap megérkezett az O/L aktuális száma. Szokás szerint csak átlapoztam még, illetve a magyar nyelvû szerkesztõi elõszavát olvastam el. El is gondolkodtatott, hogy míg az olaszokról az az általános kép él az emberekben, hogy milyen szenvedélyes és életvidám nép, addig Ön, aki ott él inkább a felületességüket tapasztalta meg. A könyvek szeretetét meg sajnos már itthon is sulykolni kell, bár a legabszurdabb számomra az a hír Amerikából, hogy már nem tanítják meg kézzel írni a kisdiákokat, csak géppel. Mellékelten küldök egy verset, amit tavasszal írtam egy július végi pályázatra - sajnos nem nyertem vele, de összességében a megmérettetés a lényeg, az irodalom egyébként is szubjektív dolog. Köszönöm még egyszer a postázást. Minden jót kívánok Önnek. Szeretettel ölelem, Olga

2012.10.03. 00:34 Giorgia Scaffidi

02/10/2012 Cara Prof. Melinda, oggi abbiamo ricevuto il nuovo numero dell'Osservatorio Letterario. Per il momento sono riuscita solamente a dargli una sbirciata, già mi sembra straordinario. Leggendo il sommario ho visto molti saggi molto interessanti. La ringrazio moltissimo per il bellissimo regalo* che ormai da anni ci fa, per Lei deve essere sicuramente un motivo di grande gioia e soddisfazione la pubblicazione di un nuovo numero. Vorrei ringraziarla anche per aver inserito la mia recensione al libro di Italo Toni.  Spero di sentirla presto, Un abbraccio Giorgia * N.d.R. Si riferisce all'impegno (selezione delle opere per il contenuto e la realizzazione editoriale) investito per la pubblicazione della rivista.

2012.10.02. 12:30 Havas Petra: Gondolatok

Kedves Melinda! Örömmel olvastam Tusnády László gondolatait Dantéról. Meglep, hogy az olaszok körében kevésbé népszerû. Egyetértek, hogy sok múlik a tanárokon, az oktatás színvonalán. A diákok leginkább a tanár hozzáállására, lelkesedésére emlékeznek egy adott szerzõ vagy mû kapcsán. Gratulálok a József Attila versfordításhoz! Üdvözlettel: -- Havas Petra Országos Széchényi Könyvtár Gyarapítási és Állomány-nyilvántartó Osztály Nemzetközi Cserekapcsolatok Budavári Palota F épület

[565-546] [545-526] [525-506] [505-486] [485-466] [465-446] [445-426] [425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1] [Archívum]