Új bejegyzés Frissítés

2009.11.02. 14:54 Ornella Fiorini

Grazie, carissima Melinda, ...e per la rivista, (sempre molto interessante) ...e per lo 'spazio' a me dedicato. Un caro saluto, Ornella.

2009.11.01. 11:03 Erdõs Olga

Kedves Melinda!   Jelentem, megérkezett az Osservatorio, a posta bezacskózta egy mûanyag tasakba, mert kicsit megsérült a boríték, bár azt nem csodálom, látva, hogy hogy bánnak a küldeményekkel a reptereken. Még csak futólag lapoztam bele itt-ott elolvasva egy-két sort, most fedeztem fel, hála Önnek, hogy milyen gyönyörû Rómáról szóló verse is van Adynak - pedig évekkel ezelõtt elolvastam már az összes versét, akkor mégsem tûnt fel. Annak is örültem, hogy kedves olasz virtuális barátnõink nevét is viszontláttam (Daniela, Ornella), illetve, hogy Enrico Pietrangeli verseibõl fordított magyarra, kíváncsi voltam a mûveire is, most, hogy olvastam a Lélektõl lélekigrõl írt recenzióját. Szeretettel ölelem, Olga

2009.10.30. 13:33 testvermuzsak

Édes Klárám!   Könnyekig meghatott leveled, nagyon szépen köszönöm! Zavarba ejtesz dícshimnuszoddal.    A folyóirat kezdetben kéthónaponként jelent meg, mivel 50 oldal alatti volt, de hamarosan át kellett állnom az évi három alkalommal, de 2 x dupla számmal (és terjedelemmel) való megjelentetéshez, mert nem gyõztem a  kéthavi ritmust, egyszerûen nem fért bele az idõmbe. Most sem könnyû beosztani az idõm - már kezdem a tavaszi szám anyagának kiválogatását és apránkénti szerkesztését -, de így valamivel  több idõm van a teljes lap összeállítására a beérkezett anyagok kiválogatásától a saját  anyaggyûjtésemig, kutatásaim és egyéb napi elfoglaltságaim és elkötelezettségeim  mellett a munkáim megírására is...    Hogy tudnak-e értékelni? Kapok visszajelzéseket, köszönetet a jóérzésû, jólnevelt, udvarias emberektõl, de a  bunkó szerzõktõl még egy árva reagálást sem, hogy a beküldött anyagaikból beválasztottam, sem bizonyos intézmények bunkó illetékeseitõl, akiknek elküldtem példányokat. Aranyosan megtetted a helyükben is, mert Neked van szíved, tiszta lelked, intelligenciád és fel tudod mérni, hogy tulajdonképpen mi munkát és áldozatot jelent ez számomra, amit szívesen vállalok, amíg a jó Isten erõt ad mindehhez.. Mind magyar, mind olasz részrõl sokszor találkozom inkább arroganciával  vagy sértõdéssel, mint köszönettel. Viszont tudnak arrogánsan jelentkezni, amikor nem az én hibámból, hanem a posta miatt sokáig nem érkezik meg a folyóirat, van, hogy 2-3 hónapot is késik a kézbesítés...   Hogy mit érzek belül? Örömet, szeretetet, szenvedélyt, tiszteletet a beválaszott szerzõk és munkáik iránt, megelégedést, hogy a magam módján sikerült megint valamit adnom a magyar és az olasz nemzet valamint más országok irodalmához, kultúrájához, még akkor is, ha erre sok illetékes kulturális, irodalmi, egyetemi intézmény vezetõi, alkalmazottjai nem akarnak tudomást venni a saját maguk közötti kíméletlen, féltékenységi, irigységi,  könyökölési, pénzlenyúlási stb. csatájukban. Különös boldogságot jelent számomra, ha akadnak Veled együtt olyanok, akik  valóban látják és fel tudják mérni, hogy tulajdonképpen mit jelent ezen munkám, amelynek megvalósításáért az elõfizetéseken kívül - amelyek nem fedik még az egyszeri kiadási- és terjesztési költségeket sem - nemhogy az egész évekre szólókat - nem kapok semmiféle anyagi támogatást, nincsenek szponzoraim... Saját magam finanszírozom az évek alatt összegyûjtött, alkalmi, de már erõsen fogyóban lévõ honoráriumaimból, mivel a világválság miatt már huzamosabb ideje, hogy kereset nélkül maradtam...     Megtisztelsz az irodalmi- és béke Nobel-díj vagy Kossuth-díj velem kapcsolatos emlegetésével, de erre sosem lesz esélyem lévén az alapítóik halála óta politikailag irányított, a háttérben kíméletlen harcok és veszekedések után megítélt hatalmas pénzösszeggel járó díjak... Akik meg megkapták, akkor meg azok ellen folyik a gusztustalan hadjárat...     Amíg meglesz a szellemi képességem és fizikai erõm - ugyanis iszonyú fizikai munkát is jelent nekem e produktum elõállítása és szállítása - és megfelelõ anyagi feltételek, folytatom ezen non-profit, egyéni  kiadói- és sajtó vállalkozásom.     Még egyszer köszönöm szépen kedves soraidat, örömet szereztél velük Te is. Már ezért megérte e szám megjelentetése!    Sok-sok szeretettel ölellek és kellemes további olvasást, szórakozást kívánok Neked:             Melinda   2009.10.30 09:52 Hollósy Tóth Klára Drága Melindám! Megkaptam a csomagot, a folyóiratot. Épp most. Nagyon köszönöm neked mindazt, amit tettél. Nagyon jól esõ érzés volt, hogy van még értékes, érdeknélküli ember a világon. Hallod, te hatalmas munkát végzel! Elkápráztató, mekkora anyaggal dolgozol! Nem beszélve még az olasz nyelvrõl, a fordításokról! Istenem Melindám, nem tudom képes lenne-e valaki Helyetted utánad csinálni!? Már csak az a kár, hogy nem tudok olaszul!!! Mennyi idõt emésztett fel nálad, a megtanulás, és úgy, hogy állandóan azt a nyelvet hallottad?  És anyanyelvi szinten tudod! Szóval, belegondolni is elképesztõ, mekkora a te tudásod! Csak szuperlatívuszokban lehet rólad beszélni. ... és arról, hogy valahol minden összejött…. Az irodalomszereteted, stb…. leírni is hosszú lenne! Nem tudom, bárki is egyáltalán fel tudja-e fogni és értékelni mekkorát teszel mindkét nyelvû irodalomért??? Hatalmas munka!!   Két havonként jelenik meg Melindám? Jól értelmezed, hogy majd februárban megint? És az is ekkora, könyvi, csupa, csupa értelem? Hallod Melindám! Azt hiszem, te egyedülálló vagy, úgy észben, mint szorgalomban, akaratban, emberségben, mindenben! Hidd el, nem udvarolni akarok, De ha férfi volnék, akkor biztosan! Gondolom, az is közrejátszik, hogy értelmiségi családból jöttél, és már az értékrendszered is más, sokkal magasabb, mint másé! Tudnak-e egyáltalán bárhol, bárki értékelni téged? Mit érzel belül? Te magaddal megvagy elégedve, vagy még többet szeretnél? Ennél többet már nem lehet! … Szóval hála és köszönet illet meg nemcsak tõlem, mindenkitõl, akit érdemesnek találtál bevenni ismereteid, ismerõseid, és barátaid közé! Nem beszélve magáról a hazádról! Elvihetnék neked a Kossuth díjat, Vagy az irodalmi Nobel- és békedíjat! Nem vicc! Még megérheted.!!! Úgy legyen! Nagyon-nagyon sok szeretettel ölellek: Klára”

2009.10.30. 10:31 Dr. Paczolay Gyula

Kedves Melinda ! Köszönöm személyes véleményét kifejezõ sorait. Örülök annak, hogy egy figyelem-felhívással sikerült hozzájárulnom a lapszám kialakításához. További eredményes munkát kívánok. P.Gy.

2009.10.30. 09:52 Hollósy Tóth Klára

Drága Melindám! Megkaptam a csomagot, a folyóiratot. Épp most. Nagyon köszönöm neked mindazt, amit tettél. Nagyon jól esõ érzés volt, hogy van még értékes, érdeknélküli ember a világon. Hallod, te hatalmas munkát végzel! Elkápráztató, mekkora anyaggal dolgozol! Nem beszélve még az olasz nyelvrõl, a fordításokról! Istenem Melindám, nem tudom képes lenne-e valaki Helyetted utánad csinálni!? Már csak az a kár, hogy nem tudok olaszul!!! Mennyi idõt emésztett fel nálad, a megtanulás, és úgy, hogy állandóan azt a nyelvet hallottad?  És anyanyelvi szinten tudod! Szóval, belegondolni is elképesztõ, mekkora a te tudásod! Csak szuperlatívuszokban lehet rólad beszélni. ... és arról, hogy valahol minden összejött…. Az irodalomszereteted, stb…. leírni is hosszú lenne! Nem tudom, bárki is egyáltalán fel tudja-e fogni és értékelni mekkorát teszel mindkét nyelvû irodalomért??? Hatalmas munka!!   Két havonként jelenik meg Melindám? Jól értelmezed, hogy majd februárban megint? És az is ekkora, könyvi, csupa, csupa értelem? Hallod Melindám! Azt hiszem, te egyedülálló vagy, úgy észben, mint szorgalomban, akaratban, emberségben, mindenben! Hidd el, nem udvarolni akarok, De ha férfi volnék, akkor biztosan! Gondolom, az is közrejátszik, hogy értelmiségi családból jöttél, és már az értékrendszered is más, sokkal magasabb, mint másé! Tudnak-e egyáltalán bárhol, bárki értékelni téged? Mit érzel belül? Te magaddal megvagy elégedve, vagy még többet szeretnél? Ennél többet már nem lehet! … Szóval hála és köszönet illet meg nemcsak tõlem, mindenkitõl, akit érdemesnek találtál bevenni ismereteid, ismerõseid, és barátaid közé! Nem beszélve magáról a hazádról! Elvihetnék neked a Kossuth díjat, Vagy az irodalmi Nobel- és békedíjat! Nem vicc! Még megérheted.!!! Úgy legyen! Nagyon-nagyon sok szeretettel ölellek: Klára

2009.10.29. 18:05 Dr. Paczolay Gyula

Kedves Melinda ! Gratulálok az Osservatorio Letterario legújabb, 250 oldalas, szép és gazdag tartalmú 71/72, 2009-2010 (november-februári) számához, amely a mai postával megérkezett. Köszönöm szépen. Úgy látom, a figyelemfelhívás nem volt haszontalan. A korai olasz vonatkozásokra talán késõbb még vissza lehet térni.. Cordiali saluti Paczolay Gyula Válasz:    Nagyon szépen köszönöm a gratulációt. A következõ szám visszatér a szokott  terjedelméhez. Itt a Tormay-téma miatt fontosnak találtam egy ilyen komplex és komparatív összeállítást, a jobb megértés s hitelesebb ismeretnyújtás  érdekében. Bár aki nem akarja érteni a lényeget, az úgysem fogja e téren  megerõltetni magát ezen történelmi- politikai-társadalmi háttér alapján sem...    Óriási munkám van benne, mivel Gyula bácsi figyelemkeltõ levele olvasásakor már  tudtam, hogy egy nagy terjedelmû összeállításom fog születni...   Még egyszer nagyon köszönöm, mert lehet, hogy Gyula bácsi figyelem-felhívása nélkül talán rá sem bukkanok Tormay Cécilere - sikerült Franciaországból megszereznem a Bújdosó könyv adaptálását és két regényét itt olasz honban is meg tudtam rendelni. Innen származnak a borítóképek, mert az interneten nem voltak ezekrõl képek. Most már nekem köszönhetõen vannak. Megtaláltam egy dél-olaszországi szájton D'Orsay grófnõ emlékiratát, amire Hankiss János rengeteget hivatkozik, el is mentettem, abból (is) idéztem a francia szöveget....    További kellemes olvasást kívánok! Nemcsak óriási munka van ebben a számban, hanem szenvedély, rögeszme, szeretet és tisztelet az írónõ munkássága és minden beszerkesztett téma iránt. Sok szeretettel: Melinda

2009.10.26. 15:57 Dr. Vonyó József küldte

RENDSZEREK – VÁLTÁSOK konferencia Idõpont: 2009. november 13–14. Helye: PTE Történettudományi Intézete Pécs, Rókus u. 2. M ép. 207. elõadó PROGRAM November 13. (péntek) 14.30 Elnököl: Pók Attila, a Magyar Történelmi Társulat fõtitkára 14.00 – 14.10 Megnyitó. Fischer Ferenc, dékán (PTE BTK) 14.10 – 14.50 Vonyó József, egyetemi docens (PTE TTI) Másolta-e Gömbös Hitlert és/vagy Mussolinit? 14.50 – 15.30 Borhi László, tud. fõmunkatárs (MTA TTI) A nagyhatalmak és a kelet-európai rendszerváltás 1989-ban 15.30 – 16.10 Gyarmati György, fõigazgató (ÁBTL) Határnyitások és a magyar állambiztonság 16.10 – 16.30 Szünet 16.30 – 17.10 Tóth Imre, egyetemi docens (NYME KTK) A vasfüggöny lebontása német diplomáciai iratok tükrében 17.10 – 17.50 Hanák Gábor, címzetes igazgató (OSZK Történeti Interjúk Tára) Határnyitás (dokumentumfilm) 18.00 „Wir sind das Volk!” Két ország – egy nemzet. Könyvkiállítás a PTE Társadalomtudományi könyvtárában November 14. (szombat) 9.00 Elnököl: Orosz István akadémikus, a Magyar Történelmi Társulat elnöke 9.00 – 9.40 Slachta Krisztina, egyetemi tanársegéd (PTE TTI) Német–német kapcsolatok a Balatonnál 9.40 – 10.20 Fodor István, fõigazgató (Magyar Nemzeti Múzeum) A magyar õstörténet vitatott kérdései 10.20 – 10.40 Szünet 10.40 – 11.20 Ormos Mária, akadémikus (PTE TTI) Az 1929–1933-as válság és az európai szélsõjobboldali mozgalmak 11.20 – 12.00 Pók Attila, igazgatóhelyettes (MTA TTI) Bûnbakképzés a 20. századi magyar történetírásban 12.00 Zárszó November 14. (szombat) 14.00 A Magyar Történelmi Társulat Dél-dunántúli Csoportjának tisztújító közgyûlése Napirend: 1.Titkári és pénzügyi beszámoló 2.A csoport vezetõségének megválasztása

2009.10.15. 11:50 Erdõs Olgától érkezett

Kedves Melinda!   Köszönöm a levelét, és a javított, kiegészített Szûcs recenzió linkjét. Szerencsére most volt/van idõm elejétõl végig elolvasni, illetve rögtön válaszolni is Önnek. Nagyon érdekes volt számomra is, hiszen magam is fordítok (bár nem beszélem anyanyelvi szinten az olaszt, sem az angolt). Talán épp a kötött formák nehéz átültetése miatt vonzódom az ún. szabadversekhez, például egy szonett lefordítása idegen nyelvrõl magyarra bizony kihívás és hatalmas munka lenne. Egyébként egyetértek azzal a megállapítással, hogy a prózákat könnyebb átadni, ugyanakkor csodálok mindenkit, aki dallamában, hangulatában és rímképletében az eredetihez nagyon hasonló verset fordít egy másik nyelvre. Kedvenc példám Verlaine Õszi chanson-ja Tóth Árpád fordításában. Egyébként ne legyen lelkiismeretfurdalása, hogy megvédte önmagát, ugyanis az a kiragadott jelzõ, a "kevésbé szerencsés" igenis félreérthetõ és bántó is tekintve azt a hatalmas munkát és tapasztalatot, amit az évek során felhalmozott. Nekem az említett Juhász Gyula vers (Milyen volt...) például igenis tetszett olaszul. (...) Szeretettel ölelem, Olga

2009.10.14. 12:51 Dr. Józsa Judittól érkezett

Kedves Melinda! Köszönöm az elõzetest. Átfutottam majd figyelmesebben is elolvasom. Örülök, hogy értékes munkának találtad te is. Én más szempontból olvastam, de ez így az érdekes. Úgy gondolom, hogy ez mindenképpen olyan könyv, amire érdemes felhívni az olvasók figyelmét. Várom a folyóiratot, majd jelentkezem. Arról is szeretném, majd egyszer megkérdezni a véleményedet, hiszen Te sokat fordítasz, hogy mit tapasztaltál, tényleg elutasítja-e az olasz olvasó , a XX. századi költészet esetében a rímes fordítást? Az olasz anyanyelvû fordítók általában ezt mondják. Jó munkát mára is! Judit

2009.10.11. 15:22 Az Új Könyvpiac hírei

„Herta Müller nem könnyû olvasmány” 2009.10.09 Meglepetésként érte Herta Müller csütörtökön kihirdetett irodalmi Nobel-díja a romániai születésû német írónõ eddig egyetlen magyarul megjelent kötetének fordítóját, Lendvay Katalint. „Bár meglepõdtem, azért nem csodálom, mert nagyon jó könyv, amit fordítottam” – nyilatkozta csütörtökön A rókák csapdába esnek címû regényrõl Lendvay Katalin. Németországi és román reagálások az irodalmi elismerésre 2009.10.09 Újra kiadja a müncheni Hanser Kiadó Herta Müller összes, korábban náluk megjelent mûvét, miután a romániai születésû német írónõ kapta az idei irodalmi Nobel-díjat. A német politikai élet képviselõi is gratuláltak a sikerhez az írónõnek. Elsõ vélekedések az idei irodalmi Nobel-díjasról 2009.10.09 Herta Müller romániai születésû német író kapta idén az irodalmi Nobel-díjat. Az 56 esztendõs írónõ a tizenkettedik nõ, aki a decemberi stockholmi ceremónián átveheti az irodalmi Nobelt a vele járó 10 millió svéd koronával együtt. A német nyelvû irodalom nagyjai közül õ a tizenharmadik Nobel-díjas. Az irodalmi Nobel-díj és kitüntetettjei 2009.10.09 Tegnap Stockholmban Herta Müller romániai születésû német írónõnek ítélték oda a 2009. évi irodalmi Nobel-díjat. A svéd tudományos akadémia többek között azt emelte ki indoklásában, hogy az író „a költészet tömörségével és a próza tárgyilagosságával” rajzolta meg „az otthontalanság tájképét”. Újra megjelent a Bolhapiac 2009.10.09 Hetvenöt év után újra megjelent Márai Sándor Bolhapiac címû tárca- és elbeszélés-gyûjteménye, a Helikon Kiadó által jegyzett könyvet tegnap mutatták be Budapesten. „Márainak az újságírás jelentette az állandó pénzkeresetet, ezért rendkívül sok cikket írt. Van olyan újság, amelyben három írás is olvasható tõle” – mondta Mészáros Tibor, a Márai-hagyaték gondozója. „Még mindig nem tudom elhinni” 2009.10.08 „Nagyon meglepett, még mindig nem tudom elhinni. Többet egyelõre nem tudok mondani” – ez volt az elsõ reakciója Herta Müller romániai születésû német írónõnek, miután kiderült: idén neki ítélték az irodalmi Nobel-díjat. Herta Mülleré az irodalmi Nobel-díj 2009.10.08 Herta Müller romániai születésû német író kapja idén az irodalmi Nobel-díjat. Az írónõ „a költészet tömörségével és a próza tárgyilagosságával rajzolta meg mûveiben az otthontalanság tájképét” – indokolta csütörtökön döntését a Svéd Királyi Akadémia. Bemutatták az Amazon e-könyv-olvasójának nemzetközi változatát 2009.10.08 Az Amazon kézben tartható digitális könyve, pontosabban könyvleolvasója, az eddig csak az Egyesült Államokban forgalmazott Kindle a jövõben nemzetközivé válik: száz országban, így Kínában, Indiában és számos európai országban is le lehet majd tölteni a digitális könyvtárban tárolt írásmûveket erre a leolvasóra. Irodalmi nagyságokkal együtt ünnepelte születésnapját Putyin 2009.10.08 A kortárs orosz irodalom nagyjaival együtt ünnepelte szerdán 57. születésnapját Oroszország erõs embere, Vlagyimir Putyin, miközben a kormányfõ bölcsességét külön méltatta ez alkalomból az orosz ortodox egyház – Kirill pátriárka személyes üzenetével –, bírálói viszont személyi kultuszának kezdõdõ kialakulására figyelmeztettek. Ars Poetica fesztivál Pozsonyban magyar résztvevõkkel 2009.10.08 Gerevich András és Kiss Judit Ágnes képviseli Magyarországot a Pozsonyban zajló Ars Poetica nemzetközi költészeti fesztiválon, amely nemcsak Szlovákia legjelentõsebb ilyen jellegû rendezvénye, hanem európai mércével mérve is fontos kezdeményezésnek számít. Túl „Európa-centrikus” az irodalmi Nobel-díjak odaítélése 2009.10.08 Peter Englund kedden arról beszélt, hogy sok amerikai, illetve egyesült államokbeli író is megérdemelné a legrangosabb nemzetközi irodalmi díjnak tartott Nobelt. Ez a nyilatkozat némiképp ellentmond annak, amit a Nobel-zsûri elõzõ titkára, Horace Engdahl mondott tavaly arról, hogy „az irodalmi világ központja még mindig Európa” és „az amerikai irodalom túl befeléforduló”, túlságosan elvész saját szubkultúráiban.

2009.10.06. 09:19 Nemzeti Gyásznap

HUNSOR Hirfutár október 6-án _________________________________ Nemzeti Gyásznap az Aradi Vértanúk emlékezetére forrás: sulinet.hu, neprajz.hu, MNO http://www.hunsor.se/1848/vertanuk.html 2009., HUNSOR medencefigyelõ Az 1848-49-es szabadságharc végét jelentõ világosi fegyverletétel után a császári haditörvényszék ítélete alapján Aradon kivégezték a magyar honvédsereg 12 tábornokát és egy ezredesét: Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidet, Kiss Ernõt, Knézich Károlyt, Lahner Györgyöt, Lázár Vilmost, Leiningen-Westerburg Károlyt, Nagysándor Józsefet, Pöltenberg Ernõt, Schweidel Józsefet, Török Ignácot és Vécsey Károlyt. Miután a magyarok az orosz csapatok elõtt letették a fegyvert, tábornokok úgy hitték, hogy az oroszok megvédelmezhetik oket Haynautól, de csalódniuk kellett: augusztus 22-én az oroszok elvették fegyvereiket, majd másnap átadták õket az osztrákoknak. Augusztus 25-én érkeztek Aradra, s még aznap megkezdõdtek a kihallgatások. A foglyokat felségsértés címén halálra ítélték. Haynau táborszernagy, a „bresciai hiéna”, miután a per tárgyalásvezetõ hadbírájától megkapta az ítéleteket megerõsítés végett, október 2-án rendelkezett a kivégzés módozatairól, s október 6-ára, Latour halálának évfordulójára tûzte ki a kivégzéseket. Kilenc fõtisztet, mint a gonosztevõket, kötél általi halálra, négyet „kegyelembõl” golyó általi halálra ítéltek. Az aradi foglyok még reménykedtek, hátha október 4-én, a neve napján amnesztiát hirdet az uralkodó – ehelyett Haynau végzése érkezett meg. Az ítéleteket másnap hirdették ki. A tábornokoktól megtagadták, hogy együtt tölthessék az utolsó napot. Október 6-án hajnali kettõ és három óra között a papok felkeresték a halálraítélteket. Aulich Lajos és Török Ignác olvasott, Láhner György fuvoláján játszott, Dessewffy Arisztid még aludt. Többen még utolsó soraikat vetették papírra búcsúlevelükben. Fél hatkor elõször a golyó általi halálra ítélteket – Schweidel Józsefet, Kiss Ernot, Dessewffy Arisztidet és Lázár Vilmost – vezették a kirendelt katonaság közé. Mikor a lövések eldördültek, Kiss Erno kivételével mindhárman élettelenül buktak a földre. Kiss Ernõt csak a vállán érte a lövés, ezért több katona közvetlenül elé állt, s leadták rá a halálos lövést. Ezután következtek az akasztófára ítélt tábornokok: Pöltenberg Ernõ, Török Ignác, Lahner György, Knézich Károly, Nagysándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János és Vécsey Károly. Vécsey büntetését saját apja közbenjárásának köszönhetõen azzal súlyosbították, hogy ot akasztották fel utolsónak, így végig kellett néznie társai kivégzését. A kivégzést követõen az elítélteket elrettentésül közszemlére tették ki, majd este az agyonlotteket a sáncárokban, a felakasztottakat a vesztõhelyen temették el. Mivel a kivégzettek ruhái a hóhért illették, ezért a felakasztottakat levetkõztetve helyezték hol a bitófa elé, hol mögé, majd melléjük döntötték az akasztófa- oszlopokat is. Október 6-án nemcsak Aradon voltak kivégzések. Ezen a napon végezték ki Pesten gróf Batthyány Lajos elsõ magyar miniszterelnököt. Október 6-a után is folytatódott a megtorlás; a Haynau táborszernagy által jóváhagyott kivégzéseknek esett áldozatul Kazinczy Lajos ezredes, Kazinczy Ferencnek, a nyelvújítás kiemelkedõ alakjának a fia, akit magas katonai rangja miatt tizennegyedik aradi vértanúként is emlegetnek magyar történészek. Az 1850-ig tartó kivégzések áldozatainak névsorán szerepel Szacsvay Imre országgyûlési jegyzõ, Csányi László kormánybiztos és Perényi Zsigmond, az országgyûlés felsõházának elnöke is. Október 6-át a polgári kormány 2001 novemberében nemzeti gyásznappá nyilvánította. Az aradi tizenhárom: Aulich Lajos (1792-1849) Császári tiszt, a Sándor gyalogezred alezredese, 1848-ban honvédezredes, 1849-tol tábornok. Görgey híve, 1849. július 14-tol augusztus 11-ig o volt az ország utolsó hadügyminisztere. Damjanich János (1804-1849) Szerb határorcsaládból származott, a magyar nemzeti törekvések és a radikális polgári reformok híve. 1848 nyarán csatlakozott a magyar honvédséghez. A délvidéki sikeres harcok elismeréseként tábornokká nevezték ki. Csapataival nagy sikereket ért el a tavaszi hadjárat során, gyozelmeihez nagyban hozzájárult katonai tudása és személyes bátorsága is. Világos után o is letette a fegyvert a cári csapatok elott. Dessewffy Arisztid (1802-1849) Középbirtokos nemes, 1839-ig a császári hadseregben szolgált. 1848-ban belépett a Sáros vármegyei nemzetorségbe, hamarosan alezredes, majd ezredes lett. 1849-ben tábornoki kinevezést kapott. A temesvári csata után hadosztályát török földre akarta átvezetni, de Karánsebesnél Liechtenstein osztrák altábornagy rábeszélésére letette a fegyvert. A rá szabott ítélet eredetileg kötél általi halál volt, amelyet kegyelem útján fobelövésre változtattak. Kiss Erno (1799-1849) Császári tiszt volt, a Hannover huszárezred ezredese. 1848 nyarán felajánlotta szolgálatát a magyar kormánynak. 1848. október 12-én tábornokká és a bánsági sereg foparancsnokává nevezték ki. 1848. december 22-én altábornaggyá, 1849. január 9-én országos fohadiparancsnokká léptetik elo. Knézich Károly (1808-1849) Tiszt volt a császári seregben, 1848-ban századosként részt vett a délvidéki harcokban. 1849 márciusától a foseregnél a tavaszi hadjárat során dandárparancsnok ezredesi rangot kapott. A peredi csata után Görgey leváltatta, ekkor Kossuth a felso-tiszai tartalék hadtest parancsnokává nevezte ki. Lahner György (1795-1849) Császári tiszt, majd 1848-ban a 3. honvédzászlóalj parancsnoka. 1848 októberében ezredes, hadfelszerelési és fegyverkezési felügyelo lett. 1849 januárjától a nagyváradi fegyvergyár vezetoje, a szabadságharc hadiiparának irányítója volt. 1849. február 6-án tábornokká nevezték ki. Lázár Vilmos (1815-1849) Volt császári tiszt, 1848-ban százados, 1849 februárjától ornagy, majd ezredesi rangban dandárparancsnok az északi hadseregnél. Betegsége következtében csak 1849 nyarától vett részt a harcokban. Karánsebesnél tette le a fegyvert. A börtönben írott visszaemlékezései 1883-ban megjelentek. Leiningen-Westerburg Károly gróf (1819-1849) A magyar szabadságharc német származású honvédtábornoka elobb császári tiszt volt, majd az 1848-as harcok idején Damjanich parancsnoksága alatt szolgált. Kiváló katona volt, minden csatában kitunt személyes bátorságával. Németül írt naplóját és leveleit késobb kiadták. Nagysándor József (1804-1849) 1823-tól a császári hadseregben szolgált, 1844-ben huszárkapitányként vonult nyugalomba. 1848-ban a magyar kormány szolgálatába állt, ornaggyá nevezték ki a Pest vármegyei lovas nemzetorséghez. Kitunt a szolnoki, a tápióbicskei, az isaszegi és a váci csatákban. Ezután tábornokká léptették elo. Nagyváradon csatlakozott Görgeyhez, augusztus 9-én Aradra ment és serege maradványaival Schlikkel készült megütközni, de Görgey ebben megakadályozta. Ezután követte a fovezért Világosra, bár nem tartozott Görgey hívei közé. Pöltenberg Erno (1813-1849) Császári tiszt, majd kapitány volt a Sándor-huszároknál. 1848 nyarán ezredével együtt Magyarországra helyezték, ahol a magyar szabadságharc ügyének híve lett. Kitüntette magát a kápolnai csatában. 1849 áprilisában ezredes lett, június 2-án pedig tábornok. Görgey bizalmasaként o közvetítette a cári hadsereggel folytatott tárgyalásokat a fegyverletételrol. Ennek megtörténte után az osztrákok elfogták. Schweidel József (1796-1849) Császári tiszt volt a Sándor-huszároknál. Ezredét a forradalom kitörése után Bécsbol hazavezette. 1848 októberében tábornok lett, Buda visszafoglalása után Pest hadiparancsnoka. A forradalom bukása után letartóztatták és bitó általi halálra ítélték, de végül felesége könyörgésére az ítéletet golyó általi halálra változtatták. Török Ignác (1795-1849) Az 1848-49-es évi szabadságharc alatt Komárom erodítési munkáit irányította, s 1849 márciusáig o volt a vár parancsnoka. Júniusban Budán, majd júliusban Szegeden erodítéseken dolgozott. 1849-ben nevezték ki tábornokká. Vécsey Károly (1807-1849) Császári tisztként õrnagyi rangot ért el. 1848 nyarán a magyar kormánynak ajánlotta felszolgálatait. 1848 decemberétõl tábornok, 1849-ben váradi várparancsnok lett. A világosi fegyverletétel idején Temesvárt ostromolta, majd augusztus 21-én o is letette a fegyvert a cári csapatok elõtt.

2009.10.05. 10:51 Dr. Bttm

Dr. Vonyó József küldte: Romsics Ignác és a Rubicon Pécsett! Romsics Ignác történész, akadémikus A sokarcú 20. század címmel tart elõadást 2009. október 9-én (pénteken) 18 órakor a pécsi Mûvészetek és Irodalom Háza nagytermében (Pécs, Széchenyi tér 8.) Az elõadó az elmúlt évszázad magyar és világtörténetének fõbb jelenségeit és tendenciáit foglalja össze. A program – melynek házigazdája a Rubicon történelmi folyóirat szerkesztõsége – a Pécsi Folyóirat Fesztivál keretében kerül megrendezésre. Kérjük, idõben érkezzenek, mert az elõadás pontosan kezdõdik. A rendezvényt kedvezményes könyv- és folyóiratvásár egészíti ki: 25-50%-os engedménnyel vásárolhatják meg Romsics Ignác és a Rubicon könyveit és a Rubicon korábbi példányit. Néhány példa: Romsics Ignác: A 20. század képes története – 8990 Ft helyett: 5000 Ft Ormos Mária: Németország képes története – 8990 Ft helyett: 5000 Ft Nagy millenniumi hadtörténet – 8920 Ft helyett: 5000 Ft Romsics Ignác: Volt egyszer egy rendszerváltás – 4980 Ft helyett: 3000 Ft Ormos Mária – Németh István – Vitáry Zsolt: A Hitler-rejtély – 4980 Ft helyett: 3000 Ft Hermann Róbert: Vértanúk könyve – 5850 Ft helyett: 3000 Ft Erzsébet, a magyarok királynéja – 4990 Ft helyett: 3000 Ft Elõadása végén Romsics professzor dedikálja könyveit.

2009.09.14. 10:26 Dr. Bttm

Pap Gábor nyelvész-mûvészettörténész: A magyar nyelv rokonsága más nyelvekkel (beszélgetés a Pannon rádióban 2000 decemberében, részlet)

2009.09.14. 10:22 Tharan/Tomory2 - Folytatás

is felmérhetetlen, — ha tán valakinek a léleknevelés nem volna fontos. Egészségi haszna közismert; errõl külön könyvet írtak. De lássuk most csak a nemzetnevelõ szerepét. Ezen nem holmi ostoba irredenta dalokat értek, zászlólobogtatással, soha nem látott magyaros maskarákban. Óvodáskorban a magyarság tudat alatti elemeinek beültetése, lassú kifejlesztése a feladatunk. Magyar mivoltunk épületének mintegy a föld alatti alapjait kell itt lerakni. Minél mélyebbre épül a fundamentum, annál szilárdabb az épület. A tudat alatti magyarság elsõ talpköve a nyelv. A tudat alatti magyarság másik talpköve a zene. A tudat alatti nemzeti vonások legjobb megalapozója a néphagyomány, elsõsorban játék és gyermekdalaival.[4]   g. A szellem ereje legyõzi az anyag ellenállását.   „S ahol az emberi megismerés határait érjük, ott a zene még túlmutat rajtuk, olyan világba, melyet megismerni nem, csak sejteni lehet... ...Kinek lesz kedve az anyaggal való hosszas és reménytelen küzdelemre, ha a lélek és anyag közötti útat ennyire megrövidítheti?...Ilyenkor bizonyulhat be, hogy a szellem ereje legyõzi az anyag ellenállását. A szellemi ember törekvése, a lélek uralma a testen, hatalmas segítõeszközt nyer a rendszeres beszédtanulásban.”[5]   h. A zene az emberiség közös nyelve.   Mindszenti Dánielt idézve: „A' mi eredetét nézi, én azt tartom: a' muzsika természeti erõ míve, következõleg ' muzsikai tehetség az emberrel születik, 's ennél fogva mióta emberi nem e' földön tanyázik, azóta mindíg meg van benne e' tehetség.” [6]   i. Pogány szokásaink.   „E kötet a naptári éven végighaladva veszi sorra az idõhöz fûzõdõ énekszóval járó szokásokat. Külsõségesnek látszik ez a rend: de jól mutatja a természettel együtt élõ ember viszonyát az évszakok váltakozásaihoz. Ismeretes, hogy a keresztény ünnepek õsrégi, pogány, természeti ünnepek idõpontjaihoz (téli és nyári napforduló) alkalmazkodtak, s nem tudhatjuk, hogy a vallásosra átfestett külsõ alatt mennyi õspogány elem lappang máig. A pogány elemek szigorúan vett tudományos feltárása még kutatójára vár... Pedig ott (t.i. a rokon népeknél) néhol még napjainkig eleven élet a pogányság, míg a magyar pogányságról elenyészõ csekély adatunk van. Századokig tartott, míg a kereszténység, legalább formailag eltüntette. Hogy lelki tartalmából mennyi maradt meg a népben: nehéz volna pontosan megállapítani, de úgylátszik nem kevés. Már egyes szokásokhoz való szívós ragaszkodás is annak a jele, hogy a pogány elem tovább él. Egyházi, világi hatóság vállvetve üldözte, irtotta azokat, ha nem illeszkedtek be az új rendbe. Nemcsak régi, XI-XIII. századi törvényeinkre gondolunk. Még az 1900-as években egy falusi plébános úgy próbálta a szentiváni tûzugrásnak végét vetni, hogy ajánlják fel e 'pogány szokást' engesztelésül a községet ért tûzvészért. Tehát a rátapadt vallásos elemek sem mentesítették az egyházi anatéma alól. A sámánkodás emlékeit a regösénekekben, a varázsolás utólsó maradványait gyermekdalokban nyomozzák a kutatók és aligha tévedünk, ha azt hisszük, hogy a „lebeke tárgy” (l. Középkori Magyar Verseink.1921:204) és más rossz elleni igéknek valaha kottázható dallamuk volt. Ritmusuk erre vall, és ki tudja, melyik dallamunkban lappang valami nyomuk...Ha népünk megõrzött bizonyíthatólag harmadfélezeréves dallamokat, nem lehetetlenség, hogy ezek közt ilyen is rejtekezik. ...A jókívánság...a régi embernek szinte varázserejû érték lehetett, amit szívesen viszonzott tõle telhetõen. A sok ünnepi névnapi köszöntõ egy melegebb, barátságosabb, testvéribb, emberszeretõbb népélet emléke. A régi ember életét a népszokások sûrû erdeje vette körül. Az élet minden mozzanatát ékesítették és emlékezetessé tették. Õsiségükre jellemzõ, hogy például Kalotaszeg húsz lakodalmi mozzanatában az egyházi esketésé csak egy: a tizenötödik. (A Magyarság Néprajza, II.400) A civilizácó sokat elpusztított belõlük. Szerepüket részben átvették más intézmények. Az „íratlan régi törvény”-t kiszorította a sok írott „új törvény”. De még mai maradványaikban is mély betekintést nyújtanak mûveltségünk történetébe.”[7] Élete munkáját összegezve pedig ezeket mondja:   „Most, hogy szorgos kezek összehordtak minden babszemet, amit az élet útján elhullattam, látszik az út, áttekinthetõ kezdetéig. Mi lehetett a hajtóerõ, amely minden akadály ellenére máig egyenes úton hol röpítette, hol vonszolta ennek az életnek szekerét? Egy reménytelen, viszonzatlan szerelem. A néphez, melynek ezeréves látható története, és talán még jobban nyelvében, dalában élõ TÖBBEZERÉVES LÁTHATATLAN ÉLETE (kiemelés: a szerzõtõl) ellenállhatatlanul vonz magához...”   „Nem hihet a magyar jövõben, aki nincs meggyõzõdve, hogy ez nem maradhat így. Képtelenség, hogy magyar gyermekek hathetedének nevelése a legfontosabb életkorban a véletlenre legyen bízva. Az újabb lélektan meggyõzõen fejti ki, hogy a nevelésben a három-hét éves kor sokkal fontosabb a következõ éveknél. Amit ez a kor elront, vagy elmulaszt, késõbb helyrehozni nem lehet. Ezekben az években eldõl az ember sorsa jóformán az egész életre. A tudat alatti nemzeti vonások legjobb megalapozója a néphagyomány, elsõsorban a játék-és gyermekdalaival. Ezekben van ugyan, ami közös Európa népeivel, de van különbség is... A lélek alaprétegét nem lehet kétféle anyagból lerakni. Anyanyelve csak egy lehet az embernek, zeneileg is.̶

2009.09.14. 10:20 Beküldte: Tharan Marianne/Tomory

NYELVÜNK Tomory Zsuzsa Phs   Most, amikor egy megújulóban levõ Magyarország alapköveit igyekeznek lerakni áldozatos lelkek, elengedhetetlenül fontos figyelmeztetni önmagunkat õsmûveltségünk minden paránya megõrzésének fontosságára. Ezek között elengedhetetlenül fontos nyelvünk tisztaságának megõrzése. Sajnos gyakori a felfogás, hogy valóban tudományos dolgokat csak idegen szavakkal fejezhetünk ki. Ha így érezzük magunkat tudásunk magaslatán, akkor azt kell mondanom, hogy – akaratlanul bár – de magyar tudatunkon csorba esett, melynek mielõbbi kiküszöbölése nemzetmentõ feladat. Felhozhatjuk azt is, hogy az olyan régen “meghonosodott” idegen szavakat magyarral felcserélni már nem lehet. Itt azt kell mondnom, hogy minél kifejezõbbnek tartunk egy idegen szót a magyarnál, annál nagyobb a veszteségünk: ezek az idegen szavak hanyatlásunk fokmérõi: “A szív teljességébõl szól a száj” – int bennünket a Biblia. Mélyedjünk egy kicsit önmagunkba: kiben, miben bízunk jobban – az idegen szóban, vagy õsi örökségként reánk maradt szerves magyar szavainkban, melyek ezer gyökérrel kötõdnek Istenhez, anyaföldünkhöz, s ártatlan, gyermeki tudatunkhoz? Találkoztam olyan írással, hogy egy nyolc szavas mondat hat szava idegen volt. Ilyen nyelvet akarunk gyermekeinkre hagyni? Vajon ilyen mondat lángra tudja gyújtani fiataljaink magyarság érzetét? Hány idegen szóra volt Petõfi Sándornak szüksége nemzetmentõ gondolatainak leirásához, vagy Arany János bölcsessége tárházának megértéséhez? Évekkel ezelõtt, amikor kétnyelvû Magyarságtudományi Értesítõmet útnak indítottam, kértem az írókat a tiszta magyar nyelv használatára. Tanácsoltam a régebben megjelent idegen szavak szótárát, vagy a napjainkban készült, kis méretû, könnyen kezelhetõ, Dr. Molnos Angéla Magyarító könyvecskéjét segédeszközként. Kevés gondolkodás után rájöhetünk arra, hogy magunk is tudunk jó néhány megfelelõ magyar kifejezést találni az idegen szó helyettesítésére, melyek egyúttal kifejezõbbek is ennél. Lélektani szaknyelv magyar szavait ugyancsak külön könyvbe gyûjtötte Dr. Molnos. Elõadásaiban hangoztatta, hogy jelenleg három féle magyar nyelvet használunk: a latin magyart, a zagyva magyart, s csak igen kevesen a tiszta magyart; pillanatnyilag az elsõ kettõ éli fénykorát. A tiszta magyarra való áttérés eleinte nehéznek tûnhet – de a késõbbi jutalom hatalmas, s megéri fáradozásainkat, mert rájövünk, hogy a világ legfejlettebb, legkifejezõbb nyelvét kaptuk a Teremtõtõl, ki e nyelvbe rejtette teremtése titkait is. Kérem, adjuk át ezt a kincset, szépséges, teremtõ, tiszta magyar nyelvünket gyermekeinknek. S most népünk nagy nevelõjének, Kodály Zoltánnak a szavait idézem gondolatébresztõként – mint már annyiszor. Olvasásához, megértéséhez nem kell más, mint magyar lélek. *   Részletek Kodály Zoltán visszatekintés címû mûvébõl   A zenével való tanítás és magasabb eszmeiség jelenkori táltosa Kodály Zoltán gondolatait idézem az alábbiakban, nyelvünkkel, hagyományainkkal összevetve.   a. A magyar zene a magyar nyelvvel egyidõs:   „A magyar népdal tehát nem pusztán a mai falusi élet visszhangja, nemcsak a 'falusi ember primitív érzéseinek' kifejezõje (milyen különös, hogy a legáltalánosabb emberi érzések a legnagyobb költõk lantján is a népdal 'primitív' hangján szólalnak meg, annál is inkább, mennél erõsebbek!), hanem az egész magyar lélek tükre. Mint egy nagy gyûjtõmedencébe, századokon át belefolyt a magyar érzelmi élet minden patakja, nyomot hagyott benne a magyarság minden lelki élménye, bölcsõjétõl fogva: mert kétségtelennek kell tartanunk, hogy a magyar dal a magyar nyelvvel egyidõs.”, a magyar lélek „az európai léleknek egy és más tekintetben felette áll.” [1]   b. Nemzeti fennmaradásunk záloga a magyar ének:   A régi dallamokban nyilatkozó, töretlen õsi magyar lelket fenntartani, ahol bágyadt, felfrissíteni: ebbe az egy tennivalóba sûríthetõ a magyarság fennmaradásának egész problémája. Ezt is szolgáljuk régi dalaink fenntartásával, terjesztésével. Mûvészeti jelentõségük ma már nyilvánvaló, ezek fogják megteremteni azt a lelki talajt, amelybõl egy, az egész nemzetnek szóló, új magyar zene kivirágozhatik, s amelynek teljes kiépítésén még sok nemzedéknek kell dolgozni. Akadtak, akik a régi dal ápolásába holmi reakciós, hátratekintõ, visszafelé haladó szándékot szeretnének belemagyarázni. Elfelejtik, hogy minden nagy mûvészetnek kettõs arca van: mennél régibb századokba nyúlnak vissza gyökerek, annál messzibb jövõbe sugárzik ki. A fa koronája oly magasra nõ, amilyen mélyen fúródik gyökere a talajba. A magyar zene is: minél mélyebben bocsátja gyökereit a magyar lélek talajába, annál magasabbra nõ a koronája, annál tovább él...” [2]   c. Tündérkert, vagy pusztulás?   „Mi lesz a jövõ? Tündérkert, vagy pusztaság? Rajtunk áll. Azon múlik: lesz-e elég munkás kéz. Elég kimûvelt fejû és lelkû karvezetõ, aki meglátja, mi a teendõ, s azt véghez is tudja vinni. Mert két kézre kell harcolni.” [3] A magyar dalban õ is a régi Tündérkor egy visszatérõ sugarát látta.   d. Lélek és anyag közötti híd.   e. Õsi játékok.

2009.09.14. 10:16 Beküldte: Tharan Marianne

Az elõbbi folytatása: ez általános és az elsõ ill. a harmadik személyû tárgyat is az igealak módosításával fejezik ki, de a magyar akkuzatív nyelv. A baszk, a sumér és több amerikai és ausztrál bennszülött nyelv ergatív. Ezek a nyelvek nem a direkt tárgyat ragozzák, hanem az alanyt, amennyiben direkt tárgyra vonatkozik az ige. A magyarban határozott és határozatlan névelõt használunk, a finnugor nyelvek zömében egyik sincs meg. Az ún. társ-ugor nyelvek a magyarhoz képest tehát lekopott, lezüllött nyelvek. Nohát ennyi talán elegendõ annak bemutatására, hogy a az ún. finnugor nyelvcsalád az egyes nyelvek hihetetlen laza kapcsolatát tükrözi, ha egyáltalán nyelvi családfának tekinthetõ. Merthogy Angela Marcantonio olasz nyelvész tanulmányai ezt is alaposan megkérdõjelezik. Ugyanakkor a magyar nyelvben megtalálható még számos olyan elem, amely a magyaron kívül nincs meg a finnugor nyelvek egyikében sem, ugyanakkor föllelhetõ a Kárpát-medence környezetében lévõ, vagy onnan már távolabbra került nyelvekben – pl. a határozói rag birtokos raggal ellátott változata (hozzám, veled, tõle, stb.) a kelta nyelvekben. Az embertan, a népi kultúra, népzene, regék, mesék, dalok stb. az ún. finnugor népekkel szinte semmi kapcsolatot nem mutat. Kalavi Wiik ezt úgy oldja fel, hogy nyelvcserét tételez fel pl. a magyaroknál. Csakhogy a magyar nyelv oly egységes, masszívan kialakult, hatalmas õsi szókészlettel rendelkezõ nyelv, hogy mindenféle ilyen nyelvcsere, vándorlási háttér egyszerûen összeegyeztethetetlen vele. A legrégebbi magyar nyelvû szövegeink azt mutatják, hogy ez az állapot már az ún. honfoglalás idején is megvolt. Itt természetesen nem a latin nyelvû szövegekbe foglalt néhány magyar szóra kell figyelnünk, hiszen Szent István államában egészen 1844-ig az államnyelv a latin volt, a vallás nyelve a latin volt, az oktatás nyelve a latin volt, a bíráskodás nyelve a latin volt. Ezért sokkal valószínûbb az a magyarázat, hogy a magyar szavakat akkoriban az okiratokba beíró emberek nem tudtak magyarul és ezért jelennek meg ott magyar szavak hibás raggal, vagy primitív formában. Ugyanis ezekkel szemben az azonos korban született Halotti Beszéd magyarsága alig különbözik a mai magyartól, mai nyelvismerettel szinte hibátlanul megérthetõ. Ez pl. a szász nyelvekre nem mondható el, már a fél évezrede írt szövegek sem érthetõk meg elõtanulmányok nélkül. A legkorábban kiadott magyar nyelvû könyv, Heltai krónikája magyarsága viszont a közel 500 év távlatából (1575) sem tûnik különösen archaikusnak. Ha fél évezreddel ezelõtt a nyelvünk már a mai szintjén volt – sõt, leginkább csak kikopott belõle sok fordulat, igeidõ –, akkor teljesen elképzelhetetlen, hogy az elõtte eltelt fél évezred alatt pl. a Tihanyi Alapítólevélben elõforduló primitív alakjából Heltai Gáspár – aki egyébként szász volt! – magyarságára alakult volna. Különösen azért is, mert az Árpád-kori és késõbbi magyar felsõ osztály tagjai jószerint nem is tudtak magyarul, így az az elképzelés, hogy az alattvalóikat magyar nyelv használatára kényszerítették volna, vagy a latin nyelvû papság a primitív magyar nyelvet a mai szintjére fejlesztette volna, egyszerûen nevetséges gondolat. Ugyanakkor az Árpád-kori, többnyire latin nyelvû iratokban a jobbágyok, várszolgák, földmûvesek neve is magyarul szólal meg. Ismertek a Nagy-Magyarország ma már nem az anyaországhoz tartozó helységeinek a levéltári anyagai. A Felvidékiek elemzésébõl egyértelmûen kibukik, hogy azok lakói – még a városoké is – zömmel magyarok voltak, vagy az iparosok esetleg németek. Szláv nyelvû lakosság csakis a tatárjárást követõ idõkben jelenik ott meg. Az a téves hit, hogy a Kárpát-medencét az ún. honfoglalás korában szlávok lakták elsõsorban Anonymus Gestájából kiolvasott sclau latin szó hibás fordításából ered – és az MTA finnugorászai mégis ezt hajtogatják. A sclau szó ugyanis nem szláv nyelvût jelent, hiszen maga a szláv gyûjtõfogalom is sokkal késõbb alakult ki, ugyanakkor Anonymus név szerint említi a különféle késõbb a szláv gyûjtõfogalom alá tartozó törzseket, népelemeket, így a horvátokat, szerbeket, szlavónokat, lengyeleket stb. A sclau szó ugyanis foglyot jelent. Így a Kárpát-medence állítólagos szláv lakói sem taníthatták meg Árpád sztyeppei nagyállattenyésztõ katonanépét a letelepedett életmódra és földmûvelésre. Különben is az ún. honfoglalók elsõsorban a sztyeppei területekre telepedtek be, miközben a löszös dombokon tetemes létszámú õslakos élt. Ezt már László Gyula is felismerte, de László Gyulát az MTA megtagadta: nem a finnugor mítosz szerint értelmezte a régészeti feltárások adatait. Nahát ezek a letelepedett õslakók beszélhettek magyarul. Az MTA ezt sem elismerni, sem kutatni nem kívánja, hanem mereven elutasít mindenféle kezdeményezést, ami a finnugorászok mitikus elképzeléseitõl eltér. Lásd föntebb. A felhívás pedig azért született, hogy ennek a vizsgálata ne lehessen kizárható az MTA kutatási programjából, merthogy az MTA tudósai csakis az Ural mögött kereskednek, amikor magyar õstörténetrõl van szó. Éppen ezért a magyar nyelvet sem fogják meg abban az egységességében, amiben létezik, hanem igyekeznek a lehetõ legnagyobb mértékben szomszéd nyelveknek alárendelni és a származást onnan levezetni. Ami nem felel meg a finnugor kapcsolatnak, az szerintük a magyarba máshonnan érkezett, máshonnan átvett, máshonnan eredõ szó, fogalom, nyelvi jelenség. És minthogy a már teljesen lepuszrtult ún. ugor nyelvekbõl eredeztetik a magyart, szerintük tehát a magyar nyelv jelenségei gyakorlatilag szinte kivétel nélkül idegenek. Pedig más nyelvekkel fennálló kapcsolata éppen fordított is lehet: az õsi állapotot õrzõ magyar nyelv régebbi formája lehetett azok nyelvi jelenségeinek a forrása! Itt nem arról van szó, hogy egy dicsõségesebb származást szeretnének az aláírók megjeleníteni, hanem arról, hogy a magyar nyelvet, a magyar népi mûveltséget, embertant és õstörténetet a valósághoz leghívebb módon lehessen bemutatni. Figyelemmel arra, hogy az ún. honfoglalást megelõzõ évszázadok, évezredek során a Kárpátok közé betelepült számos pásztor, lovas katonanép (inkább csak törzs) nem volt a magyarral azonos, hanem annak többségi társadalmában feloldódott, nyelvét elveszítette, ahogy Európa szerte valamennyi területen ez történt a hódítókkal. Még akkor is, ha a hódítók a letelepedettekkel ötvözõdtek, és a letelepedettek mûveltsége – következésképp a nyelvük is – alkalmazkodott a hódítókéhoz és nyelvlánc része lett. A Kárpát-medencében élõ és tevékenykedõ letelepedett földmûvesek mellérendelõ mûveltsége azonban évezredekkel az ún. honfoglalást megelõzõen folytonosságot mutat az itt élt elõdökével. Ez a mellérendelõ mûveltség a mai Európában csakis a magyarság nyelvét, népi mûveltségét jellemzi, éppen ezért a magyaroknak bárhonnan a Kárpát-medencébe való behozatala kétséges. Leginkább a medence õslakosait kell a magyarságban látnunk. Még akkor is, ha a mellérendelõ kultúra népe nem nevezi meg önmagát és ezért a magyarság neve nem a magyaroktól származik, ezt a legutoljára betelepedett katonanép hozta magával. Hibás tehát az a vád, hogy a kreacionizmushoz hasonló eszement értelmezést akarnának a felhívás aláírói a valóságra ráerõszakolni. A magyarok középkori krónikáiban bemutatott származási elképzelések sokkal inkább tükrözik a megírásuk idejének keresztény korszellemét, mintsem magyar emlékezetet. Hunor és Magor története az eurázsiai mûveltségekbõl jól ismert ún. csillagmítoszok mitikus ikertestvérét képviseli és ezek a mítoszok visszavezetnek arra a korra, amikor a nap a tavaszi napéjegyenlõség idején a Tejútban ott kelt fel, ahol az Orion (Nimród) képét lehet látni. Az ikertestvérpár a Ikrek csillagkép két csillaga, a Castor és a Pollux földi megjelenítõje, ahogy Nimród is az Orionnak. A magyar népi emlékezésnek a csillagmítoszok nem részei, ellenben a középkori krónikák megírásakor az európai környezetben már általánosan ismertek és alkalmazottak voltak. Az MTA mereven ragaszkodik a XIX. századi ún. 'nyelvészek' (sem Hunsdorfer, sem Budenz nem volt az) által felállított és aztán hivatalos állásponttá merevített, késõbb csupán toldozott-foldozott elmélethez. Ragaszkodik a nyelvi családfa modellhez, jóllehet azt már a XX. század közepén számos európai nyelvész elvetette. Helyette sokkal inkább a helyi nyelvkiegyenlítõdésrõl (nyelvlánc) lehetne beszélni, melyre Götz László is többször hivatkozott a Keleten kél a nap c. munkájában. Azonban az MTA merevsége miatt ezek sem tanulmányozhatók, a magyar nyelvnek a szomszédos nyelvekhez való viszonya sem értelmezhetõ ezek alapján, mert akkor a kutató azonnal a 'politikai alvilág' részévé válik. Nem a JOBBIK felhívásában van a politika, hanem az MTA 'magyar nyelvtudománya' és a magyarság õsrégészete a végtelenül átpolitizált. Ennek megváltoztatása reményében és érdekében csatlakoztam a JOBBIK által szervezett felhíváshoz   Cser Ferenc

2009.09.14. 10:14 Beküldte: Tharan Marianne

Tanulságos.   A finnugorizmus, az MTA és a tudománypolitika - de kié? 2009. szeptember 5. 14:07:32 A Jobbik szervezésében elindított mozgalom keretében közölt felhívást magam is aláírtam. A felhívás megjelenése óta elszabadultak az indulatok és nyilatkozatok tömege zúdult az olvasókra – fõleg elítélve a nyilatkozatot és cikizve az aláírókat. A mentegetõdzõ szándékot félretéve közkinccsé kell tennem, hogy miért is támogattam a felhívást. A szekularizáció honlapon (2009.09.01. 22:20) valaki A Jobbik a kreacionizmus nyomdokain c. megjegyzésében így ír:  „Persze az alapprobléma, hogy nincs olyasmi, hogy "finnugor származáselmélet". A "finnugorászok" a hétköznapi beszédben "nyelvrokonságnak" nevezett jelenséggel foglalkoznak, azzal, hogy a "finnugor nyelvek" között olyan hasonlóságok vannak, amelyek meghaladják a puszta véletlent. A magyar nyelv speciel számos más nyelvvel is kölcsönhatásban állt, elsõsorban türk nyelvekkel, amelyek szintén befolyásolták a nyelv alakulását (különösen a szókincsét). A magyar nép valóban alig áll "vérrokonságban a finnugor népekkel", de ezt nem is állítják a finnugor nyelvtudománnyal foglalkozó nyelvészek, akik bár figyelik a kutatásokat, nem kontárkodnak bele az antropológusok munkájába.” Nem akarom itt a rendelkezésemre álló irodalomnak még az ezrelékét sem felsorolni, hogy cáfoljam a fenti szöveget. Elég csak Glatz Ferenc: Magyarok Krónikája c. vaskos könyvében foglaltakra hivatkoznom. Már pedig éppen ez a gond: az MTA a „finnugorászok” téziseit tartja egyedül elfogadhatónak. A finnugorászok szó viszont nem csak a finnugor származáselméletet valló nyelvészeket jelenti, hanem a nyelvészek ún. eredményeire épülõ származási elmélet képviselõit is – régészeket, etnográfusokat, történészeket, közöttük pl. az államalapítás évezredes évfordulóját ünneplõ MTA elnököt és az MTA intézményeinek hivatalos képviselõit –, akik az elmélet tagadóiról csak, mint "tulipántos álmodozókról", "a magyarságtudat meghamisítóiról", esetleg – ahogy pl. néhai Engel Pál is kifejtette – „ …szellemi és politikai alvilág”-ról beszéltek. A blog írója még ezt is kijelenti: „Elsõre talán még illusztrisnak is tûnhet a támogatók doktorokat is felsorakoztató listája, de ha az ember nekilát a Magyar Akkreditációs Bizottság PhD-fokozatot elnyertek listáját böngészni, az derül ki, hogy a 10 felsorakoztatott, "címmel" rendelkezõ tudós közt összvissz legfeljebb (a beazonosítás születési dátum híján szükségszerûen bizonytalan) négynek van doktori fokozata ...Egyetlen nyelvész sincs köztük, pedig nem csak finnugor nyelvtudományból lehet ám doktorálni ezen a területen, hanem szinkrón nyelvészeti kérdésekbõl, más nyelvekbõl, általános nyelvészetbõl, fonetikából, összehasonlító nyelvészetbõl is lenne bõven téma annak, aki úgy érzi, az "establishment" vesszõparipájával nem hagyja õt érvényesülni. De nem.” A „négy” azonosított fokozattal rendelkezõ egyikének tekinthetem magam, hiszen nem csak a PhD (kandidátusi), hanem a tudományok doktora fokozatot is megszereztem – éppen az MTA-nál. De nem ez a lényeges! Hanem az, hogy ennek birtokában több éves munkával feldolgoztam nem csak a finnugor nyelvek, hanem Eurázsia még több tucat nyelvének a szótári anyagát, nyelvtanát és egyéb ismeretek alapján a nyelvi adatok felhasználásával készítettem el magyarul,  majd angolul egy vaskos tanulmányt. A tanulmányoknak a magyar nyelvet bemutató része csak egy töredéke, mert a finnugor-elmélet árnyékában feldolgoztam mind a magyar népmûvészet és embertan adatait is, majd az ellentmondások feltárását a Kárpát-medence régészeti anyagának bemutatásával fejeltem meg. Mind a két tanulmány a nemenyi.net könyvtárából elérhetõ (a magyar INNEN, az angol INNEN) , a magyar nyelvût könyv alakban publikáltam is. A kritika írója bizonyára nem ismeri ezeket, ezért a tanulmány néhány lényeges tételét itt felidézem. Maradjunk talán zömmel magánál a magyar nyelvnél. Ugyan a blog-író azonnal felszisszenhetne, hisz nem doktoráltam nyelvekbõl, akkor hát milyen alapon merek nyelvészeti kérdésekkel foglalkozni? Jogosnak tetszõ felháborodását azért talán csillapíthatja, hogy még ma is 6 nyelven beszélek, ezen felül még fél tucat nyelvben mélyedtem el alaposabban – sõt fordítottam is belõlük. Ezeken felül még több tucat nyelvet csak úgy 'szórakozásból' végigtanulmányoztam. Pusztán csak felsorolásszerûen: a magyaron kívül beszélek oroszul, horvátul, németül, angolul, franciául. Beszéltem lengyelül, foglalkoztam macedón, görög, latin, japán és izlandi nyelven írt iratokkal. Tanulmányoztam az ún. finnugor nyelveket, a szanszkritot, a hébert, a turk nyelveket – fõleg a fõtörököt – és Európa különlegességét a baszkot, de ismerem a kínait is. Az õsi nyelvek közül foglalkoztam a sumérral, a hurrival, az akkáddal. Beletekintettem az ausztráliai bennszülött nyelvekbe – fõleg szókészletükkel bajlódtam. Általánosságban ismerem a nyelvek szerkezetét, feldolgoztam az európai nyelveknél mind a névszók, mind az igék ragozását, ide értve a finnugor nyelveket is. Áttekintettem az európai nyelvek hangkészletét, azok egymásra vonatkozását, ismerem az ún. hangváltozási szabályokat. Ismerem a Swadesh-Lee elméletet és a nyelvek egymásra vonatkoztatásához összeszedtem 72 nyelv száz fogalmat leíró alapszókészletét és az általam összeállított száz kulturális fogalom szókészletét. A magyar, a sumér és a finnugor nyelvek alap- és kulturális szókészletét a magyar nyelvû tanulmányom függelékében foglaltam össze, az elõbbiek mellett a többiét az angol nyelvû tanulmányom függelékébe helyeztem.  A Swadesh-Lee szóelemzés a nyelvi-családfa és a szavak egyenletes kikopásának elve feltételezésével a közös tõre visszavezethetõ alapszavaknak a két nyelv egymásra vonatkozó hányada alapján utal arra az eltelt idõre, amióta a két nyelv egymástól elvált, egymással nincs kölcsönhatásban. Nem tökéletes az elmélet, mégis azért alkalmas arra, hogy a két nyelv 'rokonsági' fokáról, mértékérõl nyilatkozzunk. Az egyenletes kikopási sebességet az amerikai indián és az eurázsiai ún. indoeurópai nyelvcsaládok alapján állapították meg. Swadesh és Lee szerint ez a kikopási sebesség évezredenként száz alapszóból 14-et jelent. Így 100 alapfogalom szavainak felhasználása alapján az elmélet által megjósolható legnagyobb távolság 22 évezred. Ugyanakkor a finnugor elmélet feltételezésével mind a magyar, mind a finn nyelvben a kikopási sebesség lényegesen kisebb, 100 szóból évezredenként csak 8-9 kophatott ki.  Az elméletet az eredeti paramétereivel alkalmazva az ún. finnugor nyelvekre a magyar és a finn távolságára legalább 14, a magyar és a vogul, illetve osztják távolságára legalább 6 évezred adódott. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy ezen az alapon számítva a magyar és a sumér nyelv is legalább 9 évezrednyi távolságban van egymástól, ezért a sumér származtatási elgondolások sem lehetnek igazolhatók.  Hát itt a bajok gyökere a finnugorizmusnál! A legközelebbi rokonaink és köztünk a távolság hihetetlen nagy! A finnekkel pl. a würm jégkorszak fölmelegedése óta nem lehettünk szoros kapcsolatban. Elõtte viszont a származási elméletek által kidolgozott területen jég volt, ember ott nem élt. Viszont ez a kapcsolat a Kárpát-medencén belül elképzelhetõ. Magyarán mondva, a laza nyelvi kapcsolat ugyan fennállhat, de a szorosabbra épített származási modell, az MTA elmélete hamis. Az MTA ezt képtelen belátni. Az MTA kutatói a magyart származtatott nyelvnek tekintik és a soha nem létezett nyelvbõl, az ugorból kiszakadtnak tételezik fel. Szerintük az ugor nyelv bomlott valamikor magyarra, osztjákra és vogulra, bár a régészeti anyagból ugor nép és nyelv nem ismert. Kétségtelen, hogy az alapszókészletet tekintve ez a két nyelv áll a magyarhoz a legközelebb – ámde nagyjából olyan távol, mint az ún. indoeurópai nyelvek egymáshoz mért legnagyobb távolsága. Ez szókészletbeli kapcsolatot jelent, viszont a nyelvtani 'azonossággal' vannak nagyon komoly gondok. A magyar ragozó nyelv, amely következetesn alkalmazza a magánhangzó harmóniát. A ragozásához legalább 27 esetet használ, ahol ragozott esetnek tekinthetjük mindazon alakokat, ahol a rag hozzátapad a szóhoz és ezért hangtanilag is alkalmazkodik az alapszóhoz. Ezen felül még számos névutós eset is ennek vélhetõ, de a kéttagú névutók nem tapadnak a szóhoz, éppen ezért nincs magas/mély magánhangzójú változatuk. A velük formált fogalmat ezért nem is tekintik ragozott formának. A balti finn nyelveknél a ragozott esetek száma 12-17 (a lappnál csak 5), ám a magyarhoz legközelebbi ún. rokon nyelveknél a vogulnál a névszó ragozott eseteinek a száma 8, az osztjáknál csupán 3. Ez utóbbiak az indoeurópai nyelvek õsi állapotához hasonlóan duális többest használnak, a magyar nem. A magyar nyelvben alanyi és tárgyas igeragozás van, az igeidõket és módokat ma szinte kizárólag ragokkal fejezi ki, az összetett ige alakok kikoptak (vala, volt), de kikopott a félmúlt is. A legközelebbi 'rokonainknál' van tárgyas igeragozás, ez némely finn-ági 'rokonnál' még megtalálható, de a zömöt jelentõ finn és észt nyelvnél nincs. Egyik finnugor nyelvnek sincs kettõs-ragozású formája, mint ami a magyarban a látok alanyi és a látom tárgyas ragozási alakon felül a látlak alakban megjelenik. Az ergatív nyelveknél ez általán

2009.09.14. 10:10 Beküldte: Tharan Marianne

A Jobbik felhívása   A finnugor rokonság-elmélet egyeduralma megszüntetésének a szükségességérõl   A ma kezdõdõ új tanév alkalmából a Jobbik Magyarországért Mozgalom felszólítja a Magyar Tudományos Akadémia vezetõségét és érintett intézeti tagságát, az egyetemek, fõiskolák, közép- és általános iskolák tanárait, valamint a magyar tudományos élet további szereplõit, így a kulturális tárca illetékeseit és a tankönyvek megrendelõit a régóta esedékes, a magyarság finnugor származás-elméletének tudományos bírálatára és az ehhez szükséges vitasorozat megszervezésére, valamint - ezzel párhuzamosan - a magyar kollektív emlékezetben megõrzött, több ezer éves származástudat: a Hunor-Magor örökség visszahelyezésére az õt megilletõ helyre, kezdve elsõ sorban a tankönyvekkel.   A magyarság nemzetérzését és öntudatát a XIX. század végéig a szkíta-hun-avar hagyomány és folyamatosság életereje és jogalapja itatta át. Nemcsak saját mondáink, balladáink és hagyományaink, valamint korabeli írott nyelvi emlékeink és krónikásaink táplálták dúsvizû patakként az e népektõl való származásunk történelmi tudatának gyökereit, de kétségtelenül így tartották számon eleinket az akkori görög, arab, örmény és német történetírók, így a környezõ világ népei is. Ezen éltetõ nemzettudat elpusztításának folyamata, több évtizedes elõkészítõ munka után, az 1848-49-es szabadságharc leverését követõ évtizedekben gyorsult fel, akkor vált a finnugorságtól való származtatás elmélete hivatalossá, a kiegyezés után pedig szinte egy csapásra tabuvá merevedett mitológiává. Ez az irányvonal – a két világháború közötti két évtizedet leszámítva – máig sem változott, sõt, az ún. „rendszerváltás” óta – a politikailag ellenérdekelt külsõ és belsõ erõk befolyásának ugrásszerû emelkedésével párhuzamosan – kiteljesedett.   Ma már azonban a tudományos kutatás hozzáférhet azokhoz a titkos levéltári dokumentumokhoz, melyek egyértelmûen bizonyítják, hogy a finnugor származás elméletének kidolgozására a Habsburg-ház politikai megrendelésére, a magyar nemzeti öntudat tudatos megroppantása céljából került sor elsõsorban külföldi – németajkú – nyelvészek közremûködésével. Az ezzel az elmélettel ellentétes források és bizonyítékok pedig mindmáig számûzetnek nemcsak a közgondolkodásból, a szakmai vitákból, a kulturális életbõl, de – hatalmi szóval – a Magyar Tudományos Akadémia berkeibõl is.   Továbbá, az utóbbi évtizedekben mind a volt Szovjetunió eddig hozzáférhetetlen területein végzett régészeti kutatások, mind pedig a kor technológiai fejlõdésének köszönhetõen lehetõvé vált genetikai vizsgálatok egyértelmûen bizonyítják, hogy a magyar nép nem áll vérségi kapcsolatban a finnugor népekkel, és ezt az új szemléletet már tükrözik az újabban kiadott finn tan- és szakkönyvek is.    A modern nemzetfogalom több összetevõbõl gyúródik össze. A nyelvi rokonságon, a genetikai gyökereken már-már túlmutat a kulturális, történelmi, politikai, vallási hovatartozás fontossága, az adott nép önazonosság-tudata, vagyis saját hagyományaiból fakadó küldetéstudatához és közösen alakított jövõképéhez való viszonya. Azonban egy nemzet sikeréhez és boldogságához – s még inkább így van ez a globalizáció korában – legfõképpen egészséges nemzeti öntudatra van szükség. Ez a feltétele annak is, hogy más, ép nemzettudatú népekkel kiegyensúlyozott viszonyt építhessen ki.   A Jobbik Magyarországért Mozgalom nem kíván egy tudományos, szakmai vitát befolyásolni, legkevésbé eldönteni, de meggyõzõdése, hogy igenis politikai kezdeményezésre van szükség ahhoz, hogy a finnugor származás elméletének ellentmondó tudományos nézetek, források és bizonyítékok is megfelelõ szintû nyilvánossághoz – és így támogatáshoz - juthassanak. Csakis így lehetséges megszüntetni a magyarság õsi eredetmítoszait mesebeszéddé lefokozni kívánó, idegen eredetelmélet közgondolkodásbeli egyeduralmát, és így lehetséges a – több ezer éves – szkíta-hun-avar-magyar kollektív emlékezet és hagyomány felelevenítése, és méltó helyére való visszahelyezése a teljes és egyetemes magyar kultúrában – legelsõsorban az oktatásban.   Mindezek kutatására a Jobbik Magyarországért Mozgalom támogatja új intézmények, egyetemi tanszékek, szakmai mûhelyek, így például a Magyar Õstörténeti Intézet létrehozását, – melynek létesítését a Jobbik „Bethlen Gábor” nevû programjában javasolja is –, és meg kell tenni a szakmai nyitottságot garantáló személyi lépéseket is. A most kezdõdõ tanév alkalmából pedig a Jobbik ismételten leszögezi, hogy a legkisebbeket oktató, általános iskolai tankönyveknek a fentiek szellemében történõ átírása az egyik legsürgetõbb elõttünk álló feladat.   Budapest, 2009. szeptember 1.                                     Jobbik Magyarországért Mozgalom     E felhívást munkásságukkal és aláírásukkal támogatják:   Dr. Aradi Éva adjunktus, egyetemi oktató, indológus, magyarság kutató Dr. Bakay Kornél régész, õstörténész, tanszékvezetõ tanár Dr. Bárdi László egyetemi docens, a Pécsi Tudományegyetem Ázsia Központjának alapító igazgatója Dr. Bíró András, humánbiológus, antropológus Botos László szerkesztõ, a Magyarságtudományi Intézet (USA) vezetõje Dr. Cser Ferenc ny. vegyész kutatómérnök, az MTA doktora Dr. Darai Lajos, a filozófiai tudományok kandidátusa, fõiskolai tanár De Pluer Mariann történész Dósa Gyula erdész, erdõpedagógus Fabó László Pál rovás- és nyelvkutató Friedrich Klára tanár, rovásírás oktató, kutató Dr. Kádár György nyelvész, fordító         Kárpáti Gábor Csaba könyvkiadó Kocsis István tanár, író-történész           Dr. Kovács Tamás Õsbuda Várvédõi Egyesület elnökségi tag Dr. Lánszki Imre ökológus, Pilis-kutató Maleczki József nyelvész, szerkesztõ, lektor Marton Veronika tanár, nyelvész, sumerológus kutató Nyitray Szabolcs történész Petõ Imre szkíta-hun kutató       Rumi Tamás rovásírás kutató Tomory Zsuzsa, PHs, magyarságkutató Tóth Ákos nyelvész, fordító Z. Tóth Csaba, a Turán fõszerkesztõje Varga Csaba õsmûveltség és õsnyelv kutató, könyvkiadó Varga Domokos György író, újságíró      Dr. Varga Tibor jogtörténész, Szent Korona Alkotmány kutató Záhonyi András õsírás-kutató   A felhíváshoz támogatásukkal csatlakoznak:   Dr. Bodó Pálné magyar-történelem szakos tanár, Miskolc Dr. Boór Ferenc, oktató-kutató mérnök Czeglédi Gábor grafikusmûvész <

2009.09.11. 14:08 Kráter Kiadó

TÁJÉKOZTATÁSUL:    a  magyar örökség DÍJ EGYIK IDEI kitüntetTJE: Gérecz Attila, az 1956-os forradalom mártír költõje    Így bocskorosan (Kráter Kiadó) Második, bõvített kiadás   Kötetünk címe nem önkényes választás, hanem Gérecz Attila sokszor emlegetett, számára legkedvesebb versének megidézése. Ezzel is jelezni kívánjuk az emberléptékû és ezért ezredfordulónkon is nagyon hiteles költészet szeretetteljes és megszerethetõ vonásait. Az 1956-os harcokban elesett költõ összes versei, mûfordításai és elõkerült levelei minden eddigi kiadásnál hitelesebb változatait kapja meg az olvasó.     a KITÜNTETETTEK ünnepélyes díjátadása 2009. szeptember 19-én (szombaton) de. 11 órakor lesz a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében (Budapest, V. ker., Roosevelt tér 9, I. em.) Szeretettel várja a Magyar Örökség és Európa Egyesület és a Bizottság. Kitüntetettek:  Csík Zenekar (népzene) (Laudátor: Kelemen László, a Hagyományok Háza fõigazgatója) Gérecz Attila, az 1956-os forradalom mártír költõje (Laudátor: Pozsgai Zsolt, a Komédium Színház mûvészeti igazgatója) Fábry Zoltán író, a felvidéki magyarság megmaradásáért  küzdõje (Laudátor: Bíró Zoltán irodalomtörténész) BÁNSZKY PÁL mûvészettörténész közösségteremtõ és múzeumépítõ munkássága (Laudátor: Kõ Pál szobrászmûvész, egyetemi tanár, Magyar Képzõmûvészeti Egyetem) Balázs János, a hazai cigányság festõklasszikusa (Laudátor: Szuhay Péter fõmuzeológus, a Néprajzi Múzeum Roma Gyûjteményének vezetõje) Döbrentey Ildikó és Levente Péter, nemzedékeket nevelõ (Laudátor: Takács Vera rendezõ, dramaturg) Balassagyarmat hõsies és sikeres küzdelme az idegen megszállás ellen (Laudátor: Tyekvicska Árpád, a Nógrád Megyei levéltár igazgatója)

2009.09.08. 22:07 Dr. Bttm

Dr. Vonyó József küldte: Sajnos nem tudok eleget tenni az alábbi meghívásnak, de azért közzéteszem, hátha történész kollégáim közül valaki érdeklõdik az alábbi igen érdekes és figyelemreméltó Pécs története konferencia iránt: A PÉCS TÖRTÉNETE ALAPÍTVÁNY, a PAB Város- és Helytörténeti Munkabizottsága, a Magyar Történelmi Társulat Dél-dunántúli Csoportja és a Pécsi Kulturális Központ tisztelettel meghívja Önt az ELÕADÁSOK PÉCS TÖRTÉNETÉBÕL 2009 c. konferenciára Idõpont: 2009. szeptember 24 (csütörtök) 9.00 óra Helyszín: PÉCSI KULTURÁLIS KÖZPONT elõadóterme (7621 Pécs, Színház tér 2. I. emelet) A konferenciát megnyitja: DR. UJVÁRI JENÕ a Pécs Története Alapítvány kuratóriumának elnöke KÖNYVBEMUTATÓ:A Tanulmányok Pécs történetébõl c. sorozat 20. sz. kötetének bemutatója FEJEZETEK PÉCS 11-19. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBÕL Elnököl: Font Márta, az MTA doktora, egyetemi tanár, rektorhelyettes, PTE BTK Történettudományi Intézet Középkori és Koraújkori Történeti Tanszék Elõadások: 09.30–09.50 Gábor Olivér, PhD, régész: Pécs város földalatti története 09.50–10.10 Petrovics István, PhD, egyetemi docens: Basztonyai Henrik pécsi polgár és végrendelete 10.10–10.30 Árvai Tünde, egyetemi hallgató: A pécsi várbéli Keresztelõ Szent János társaskáptalan korai történetérõl 10.30–10.50 Kávészünet 10.50–11.10 Fedeles Tamás, PhD, egyetemi adjunktus: Az oktatás színterei a középkori Pécsett 11.10–11.30 Varga Szabolcs, PhD, fõiskolai docens:Adalékok Pécs és Baranya 16. századi történetéhez 11.30-11.50 Sudár Balázs, PhD, tudományos fõmunkatárs: Megjegyzések Pécs törökkori topográfiájához 11.50–12.30 Tarján Gáborné, levéltáros: A pécsi kovács céh 1749–1857 12.30–13.00 Pohánka Éva, könyvtáros, osztályvezetõ: A természettudományos oktatás intézménye – A pécsi püspöki csillagvizsgáló története (18–19. század) 13.00-13.30 Vita 13.30–14.00 Ebédszünet FEJEZETEK PÉCS 19-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBÕL Elnököl: Vonyó József, PhD, egyetemi docens, PTE BTK Történettudományi Intézet Modernkori Történeti Tanszék Elõadások: 14.00–14.20 Nagy Imre Gábor, fõlevéltáros, osztályvezetõ: Pécs város költségvetési politikája a dualizmus korában 14.20–14.40 Huszár Zoltán, PhD, egyetemi docens: A Dunagõzhajózási Társaság (DGT) története a párizsi kongresszustól az elsõ világháború kezdetéig (1856–1914) 14.40–15.00 Vitári-Wéber Adrienn, PhD-hallgató: Horváth Antal adatolható régészeti tevékenysége 1868-1870-ben 15.00–15.20 Mészáros Balázs, könyvtáros: A Pécsi Jótékony Nõegylet története (1871-1914) 15.20–15.40 Kávészünet 15.40-16.00 Haraszty Gábor Sándor, egyetemi tanársegéd: Nendtvich Andor az alkotó polgármester 16.00–16.20 Árvai Tünde, egyetemi hallgató: „A magyar nõi lélek hõsi lélek” – A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége pécsi csoportjainak tevékenységérõl 16.20–16.40 Krisztián Béla, c. egyetemi tanár: 1949 – a pécsi Ipari Gimnázium Bányaipari Tagozata majd a Bányaipari Technikum 16.40–17.00 Kaposi Zoltán, MTA doktora, egyetemi docens: A pécsi kisipar sorsa 1950-68 között 17.00-17.30 Vita 17.30 ZÁRSZÓ

[565-546] [545-526] [525-506] [505-486] [485-466] [465-446] [445-426] [425-406] [405-386] [385-366] [365-346] [345-326] [325-306] [305-286] [285-266] [265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1] [Archívum]