Cecil Rhodes öröksége
2010.07.07. 11:28
Beküldte:
----- Original Message -----
To: <Undisclosed-Recipient:;>
Sent: Wednesday, June 30, 2010 9:28 AM
Subject: Cecil Rhodes öröksége - hosszú de tanulságos!
Ilkei Csaba:
Cecil Rhodes öröksége
> Hely: www.nemzetihirhalo.hu/index.php?lap=public&iro=hargitai#cikk
A "Round Table" hálózata a kis nemzetek ellenében uralja a globális világot.
Dél-Afrikából a labdarúgó világbajnokság ürügyén haza küldött, nemcsak a
fociról szóló újságírói beszámolókban, tudósításokban hiába keresek egy
nevet, véletlenül sem fordul elő. Még senkinek se jutott eszébe, hogy
megemlítse a mai globális világ szellemi atyját, máig működő titkos
szervezetének létrehozóját: Cecil Rhodes-t (1853-1902), aki 1878-ban a
fokföldi parlament tagja lett, 1890-ben pedig Dél-Afrika miniszterelnökévé
választották. Angol születésű közgazdász, üzletember, bányamágnás,
politikus, a brit gyarmatbirodalom híve és kiterjesztője, róla nevezték el
Rhodésia-t (ma Zambia és Zimbabwe), melynek angol helytartója is volt.
Cecil Rhodes
Egész életében egy új világrendről, s a világkormányról álmodozott. Addig
is, amíg az utóbbi létrejön, gyakorlatilag már annak meghatározói irányítják
a világot a színfalak mögött, a nemzetközi magánvagyonokra épülő
érdekszövetségek titkos és szervezett Hálózata útján. Rhodes úgy gondolta,
hogy akik kezében a legtöbb pénz van, azok ellenőrizzék a modern
világtársadalmat, tehát a legnagyobb bankok, amelyek titkos társaságot
alapítanak: a pénzemberek hálózatát. Amely aztán - szögezzük le nyomban -a
nemzeti mivoltot, a nemzetek önállóságát és függetlenségét feláldozza a
mindenható világkormány érdekében.
Dél Afrika
Rhodes egy lelkész tüdőbeteg, gyenge fizikumú fia volt, akit a család a
ködös Albionból a melegebb éghajlatú Dél-Afrikába küldött: segítsen bátyja
gyapotfarmján. Amikor a gyapot üzlet nem ment, a testvérek a közeli
gyémántmezőkön próbáltak szerencsét. Cecil 1880-ban már egyik főrészvényese
és titkára a De Beers bányavállalatnak, amely tíz éven belül a világ
gyémánttermelésének 90 százalékát ellenőrizte. 1873-tól időnként
hazahajózott Angliába, hogy befejezze tanulmányait Oxfordban, ez a 80-as
évek közepére sikerült is. Közben befolyásos barátokra tett szert, a brit
kolonializmus elszánt híveire, akikkel együtt határozta el egész Dél-Afrika,
majd Afrika megszerzését Fokvárostól Kairóig. A fekete kontinens brit
civilizációjában vetélytársai voltak a belgák, a németek, a portugálok és a
búrok. Rhodes elérte, hogy Becsuánaföld (a mai Botswana) déli része 1885-ben
brit gyarmat, északi része pedig protektorátus legyen. 1888-ban olyan
megállapodást kötött Lobengulával, a matabele törzs uralkodójával, amely
lehetővé tette a britek számára a bányászatot és a letelepedést (a
félrevezetett király azt hitte, hogy csak "egy nagy lyukat" ásnak majd a
földjén...). Az egyezmény kiaknázására létrehozta a Dél-afrikai Brit
Társulatot, amelynek Viktória királynő ünnepélyes chartában biztosított
kiváltságokat. Rhodes magánhadserege Észak felé nyomult, s megalapította az
akkori brit kormányfőről elnevezett Salisburyt. A meghódított területet
Rhodésia-nak nevezték el, saját törvényeikkel és kormányukkal, a fellázadt
törzseket leverték, jó földjeiket bekebelezték. A De Beers terjeszkedett, ám
amikor megnyíltak a belga-kongói és angolai gyémántbányák, a gyémánt ára
nagyot esett. A részvényeket csendben felvásárolta Ernst Oppenheimer, s
családi vállalkozássá tette a céget. (1923-ban London átvette a társaságtól
és koronagyarmattá nyilvánította Rhodésia-t, önkormányzatot hagyva a
telepeseknek.) Amikor Rhodes miniszterelnöksége alatt 1895-ben elvesztette a
búrok elleni háborút, - bátyját elfogták és bebörtönözték -, lemondásra
kényszerült.
Az egykori Rhodésia
Az 1890-es években Rhodes évi egy millió fontot keresett, melyet jórészt
titkos terveire költött. A világkormányt célzó titkos szervezet létrehozását
szolgálta hét végrendelete 24 és 46 éves kora között. (Mindössze 48 évet
élt.) A legismertebb az első: a Titkos társaság hagyaték, s az utolsó,
amiben a Rhodes ösztöndíjat alapította. "A Hit megvallása" című végrendelet
a Jezsuita Rendet javasolta a titkos társaság mintájaként, de megemlíti a
szabadkőműveseket is. A harmadik végrendeletben mindent bankárjára: Lord
Rothschildra hagyott, akit később veje Lord Rosebury váltott. (Megjegyzem:
az első titkos szervezetek szellemi atyja a bajor Adam Weishaupt volt, aki
1776 május elsején alapította meg a Felvilágosodás (Illuminati) Rendet, mely
a jezsuiták felépítési rendjét vette alapul. Az illuminátusok mintául
szolgáltak a francia forradalom és a kommunista forradalom (Marx, Lenin)
számára is. Weishauptra pedig szellemi atyja és felettese: Moses Mendelsohn
filozófus és bankár volt eredendően nagy hatással.)
Lord Rotschild
1891: Rhodes Társaság, "Rounde Table", Hálózat
A Cecil Rhodes Társaság legbelső magja 1891 márciusában alakult Rhodes
pénzén, Rothschild körében, Lord Milner gyakorlati irányításával. A cél
egyértelmű volt: az Egyesült Államok feletti brit hegemónia helyreállítása
után megszerezni a világuralmat és egy, a világ központi bankjai által
ellenőrzött modern világtársadalmat létrehozni. A Rhodes Társaság, (a
"Hálózat") angliai központtal működött, legbelsőbb irányító testületét Round
Table-nek nevezték, a más országokban létrehozott helyi szervezeteit pedig
Round Table csoportnak. (Ezek ma is működnek, egy Kerek Asztalnak tartják az
Európai Uniót is.) A Társaság egyik legfontosabb leágazása a New York-i
Council on Foreign Relations, a Külkapcsolatok Tanácsa, amelynek belső körét
a Skull and Bones Order, a Koponya és Csontok Rendje alkotja, ennek
szupertitkos elitjét viszont az Order of the Quest, a Keresés Rendje képezi,
amely a kutatók előtt Jason Society néven ismert. A CFR tagjai a világ
legnagyobb bankjai, vezető brókerházai, befektető cégei, multinacionális
nagyvállalatai, biztosító társaságai, kereskedelmi kamarái és
tömegtájékoztatási óriásai, a tudományos intézetek és az alapítványok
irányítói. A Háromszázak Bizottsága (The Committee of 300) a háttérhatalom
központi intézménye. Ügyintéző és a személyi kiválasztást végző szerve
viszont a londoni Royal Institute of International Affairs, az RIIA, a
Királyi Külügyi Intézet; "politikai bizottsága", amely a világrégiók közötti
együttműködést összehangolja: a Trilaterial Commision, a TC, a Trilaterális
Bizottság; a központi döntések végrehajtásáról pedig a Bilderberg Group
(Csoport) gondoskodik, amely nevét az első találkozó színhelyéről kapta:
Hotel de Bilderberg, Hollandia, Oostebek, életre hívója pedig a holland
Bernhard herceg volt, aki a Royal Dutch Petroleum és a Societe General de
Belgique képviselője. Az elméleti kutatóintézetek munkáját az Oxford
közelében lévő Tavistock Intézet, a Tavistock Institute for Human Relations
hangolja össze, ez irányítja például a Római Klubot is, amelynek
fiókintézménye az 1993-ban létrehozott Budapest Club.
A Round Table hiányos elágazásokkal
Theodore Roosevelt, az Egyesült Államok 26. elnöke, 1912-ben egy választási
gyűlésen a következőket mondta: "A látható kormányok mögött trónol egy
láthatatlan kormány, amely nem tartozik hűséggel a népnek és nem ismeri a
felelősséget. Az államférfi feladata ennek a láthatatlan kormánynak a
megsemmisítése, a korrupt üzlet és a korrupt politika közti szövetség
széttörése."
Caroll Quigley, amerikai egyetemi tanár, a washingtoni Georgetown Egyetem, a
Princeton Egyetem és a bostoni Harvard Egyetem professzora a globális
pénzhatalom struktúrájának egyik legjobb ismerője ezt írja a
pénzvagyon-tulajdonosok nemzetközi hálózatának céljáról: "...ez nem
kevesebb, mint létrehozni a pénzügyi ellenőrzés olyan magánkézben lévő
világrendszerét, amely képes uralni valamennyi ország politikai rendszerét
és a világgazdaság egészét. Ezt a rendszert a világ központi bankjai
feudális módon kontrollálnák, összhangban azokkal a titkos
megállapodásokkal, amelyeket a rendszeresen tartott magántalálkozókon és
konferenciákon elfogadnak."
A mai napig kulcsszerepet játszó Külkapcsolatok Tanácsának (CFR)
alapításában a Morgan bankház vitte a prímet, de ott volt a többi nagy is:
Rockefeller, Kuhn, Loeb, Harriman, Warburg, Schiff, Baruch és a többiek. New
York-ban, a Park avenue 68 sarkán van egy palota, amelyet Harold Pratt
Háznak neveztek: Pratt úr özvegye - egy Standard Oil örökös - 1945-ben
adományozta a Külügyi Kapcsolatok Tanácsának. Azóta innen irányítják a világ
ügyeit. Itt döntöttek arról is, kik közül kerüljenek ki az USA elnökei. De
Kissinger is így kiáltott fel visszavonulásakor, a díszvacsorán: "Önök
találtak fel engem!" Itt nőtt fel a demokraták közül mindegyik Kennedy,
Averell Harriman, Dean Rusk; a köztársaságiak részéről: Dwight Eisenhower,
John Foster Dulles, Robert McNamara, Richard Nixon. S olyan diplomaták, mint
Henry Cabot Lodge, John McCloy, John McClosky. A Skull and Bones Order tagja
az egész Bush család. A KKT tagjai kerültek a legfontosabb kormányposztokra,
hivatalokba mindkét párt kormányzása időszakában, - ebben a tekintetben
mindkét párt ugyanolyan gyökereket vallhat magáénak. A Központi Hírszerző
Ügynökség gyakorlatilag megalakulása óta a Külkapcsolatok Tanácsának
ellenőrzése alatt áll.
A KKT tagságának 90 százaléka a wall streeti nemzetközi bankházakat
képviseli; az 1600 fős szuper elitben ott vannak a gazdasági, pénzügyi,
kereskedelmi élet nagymoguljai; a sajtóból például az NBC, CBS, ABC
televíziók; a New York Times, a Washington Post, a Los Angeles Times, a
Knight lapok, a Life, a Business Week, az U.S. News and World Report
vezetői, mint tagok.
Thomas Jefferson, az Egyesült Államok harmadik elnöke (1801-1809):
"Polgáraink nem látják világosan bajaink igazi okát. Mindennek
tulajdonítják, kivéve igazi okozójának: a bankrendszernek. Őszintén hiszem,
hogy a bankok veszélyesebbek, mint a fegyverben álló hadseregek. Olyan
pénzek elköltése befektetés címén, amit majd unokáinknak kell megfizetnie, -
nem egyéb, mint nagy tételben szerencsejátékot űzni jövőnk rovására."
A KKT -ben az első tag, aki ellent mondott a szervezet törekvéseinek:
Chester Ward tengernagy volt, akit ugyan nem zártak ki, de bíráló szavai
után többé nem kapott meghívót. Ward mindenekelőtt azt nem fogadta el, hogy
"Nemzeti mivoltunk megszüntetése kell legyen nemzeti célunk." Ward: "... a
tagság legtöbbjét áthatja az Egyesült Államok nemzeti függetlensége
feladásának vágya." "A mindenható világkormány előtt feláldoznák az USA
függetlenségét és nemzeti önállóságát."
"Akár tetszik, akár nem, világkormány lesz!"
James Warburg bankár 1950. február 17-én a szenátus egyik bizottsága előtt
makacs elszántsággal vágta az őt meghallgatók képébe: "Akár tetszik Önöknek,
akár nem, világkormány lesz! A kérdés csak az, hogy szépszerével vagy
erőszakkal."
James Warburg
Hitler hatalomra jutásának finanszírozását előbb a Warburg irányítása alatt
álló Mendelsohn Bank intézte, később a Schroeder Bank. Az utóbbi New York-i
jogi képviselőjének üzlettársa volt John Foster Dulles és Allen Dulles. A
KKT javaslatára már 1939-ben létre jött a Háború Utáni Ügyek Bizottsága. A
Chicago Tribune írta 1950 december 9-én: "A Külügyi Tanács tagjai jóval több
mint átlagos befolyással rendelkező emberek. Tekintélyük, vagyonuk,
társadalmi helyzetük és képzettségük által nyert előnyüket arra használják
fel, hogy csődbe és katonai összeomlásba jutassák az országot." Carol
Quigley professzor: " A Round Table néven azonosítható Hálózat egyáltalán
nem idegenkedik a kommunistákkal vagy bármely más csoporttal való
együttműködéstől." A gyárosok és bankárok osztályharcos ellenségei érdekes
módon egyazon szabadkőműves páholyt látogatják, a KKT-nak vannak tagjai
nyíltan balos szervezetekből is, ilyen például: az Amerikai Fabianus
Szocialisták, az Ipari Demokrácia Szocialista Ligája vagy az Egyesült
Világszövetség.
A Bilderberg csoport évente egyszer vagy kétszer ülésezik. Az általános ülés
utáni megbeszélésre korábban csak baloldali személyek mehettek be. Európa
jellegzetes szocialista pártjai mindig fajsúlyosan vannak képviselve. A
Tanácsadó Bizottság egy még belsőbb kört jelent. A Group rendszeres
támogatója a Rockefeller, a Carnegie és a Ford alapítvány. A tanácskozások
általában három napig tartanak. Amikor az alapító Bernhard herceg
megérkezett az 1971 április 23-25-i összejövetelre a New York-i Woodstockba,
Laurence Rockefeller egyik szállodájába, előtte - amint erről a Rutland
Vermont Herlad című lap tudósított -, azt mondta a repülőtéren: a
megbeszélések tárgya az Egyesült Államok vezető szerepének megváltoztatása
lesz. (Igen, Bernhard, Rothschild és Rockefeller dönti el, hogy az USA
milyen szerepet vállaljon a világban!) Az utasításokat Henry Kissinger, az
elnök első számú külpolitikai tanácsadója juttatta el Nixonhoz. A woodstocki
megbeszélés után nem sokkal Kissinger elutazott Pekingbe, hogy előkészítse
Kína felvételét a világ nagy kereskedő nemzeteinek családjába, majd
nemzetközi pénzügyi válság tört ki és a dollár leértékelődött. A világot
egészen mások irányítják, mint ahogy azt a színfalak mögé nem látók
elképzelik. Míg a felszínen a nemzeteket megosztó és gyengítő
többpártrendszerű álságos demokráciák manipulált nyilvánossága előtt
versengenek egymással a bábként mozgatott politikusok, addig a nemzetközi
magántőke láthatatlan és titkos szervezeteiben néhány kiválasztott a pénz és
a tömegtájékoztatás feletti ellenőrzés jogának megszerzésével eldönti a kis
nemzetek sorsát, mindenekelőtt az uzsorakamatra adott hitelekkel és az
ellenőrizhetetlen, kiszámíthatatlan nemzetközi szervezetekbe kényszerítés
könyörtelen diktátumaival. A nemzetek feletti "kerek asztaloknál" aztán a
globális hálózatok megbízottaival találják szemben magukat a kisnemzetek
becsapott képviselői, akik csapdába kerülve birka módon szavazzák meg
nemzetük szuverenitásának feladását, hazájuk hosszú távú gazdasági-pénzügyi
eladósítását. (Lásd a lisszaboni szerződés valódi tartalmát és hatását.)
A pénzhatalom globális erői ellen küzdő Charles August Lindberg (a híres
repülő apja) az amerikai törvényhozásban mondta - egyebek között -: "A
földkerekség leggigászibb trösztjét hozták létre... a pénzhatalom
láthatatlan kormányzatát. Ha a Wall Street nem játszana ki minket, ha
Kendtek, szenátorok és képviselők nem tennék szélhámossággá a Kongresszust
és a valóban a népet képviselnék, akkor lenne csak stabilitás. A jelenlegi
pénzrendszer a Kongresszus legnagyobb bűne. A banktörvény az utóbbi idők
legnagyobb törvényhozási gaztette. A választmányi és pártfőnökök megint csak
működésbe léptek és megakadályozták, hogy a népnek haszna legyen a saját
kormányából." A szövetségi tartalékrendszer, az Egyesült Államok
pénzkibocsátó központi bankja (FED) egy magán tulajdonú részvénytársaság. Az
általa kibocsátott amerikai dollár hamis mivoltát 1953-ig maga a bank is
elismerte, mert a következő felirat volt a bankjegyen: "... törvényes pénzre
váltható az Egyesült Államok kincstárában vagy bármely Szövetségi Tartalék
Bankban."
A dinasztia alapító bankár, Mayer Amschel Rotschild meghatározta a
mindenkori célt: "Adjátok kezembe egy ország pénzügyeit, és nem érdekel,
hogy kik hozzák a törvényeket a parlamentben!" Amikor a dinasztiaalapító
meghalt, a Ház londoni ágának vezetését fia Nathan, majd pedig unokája
Lionel vette át. Ellenőrzésük alatt tartották Nagy-Britannia központi
bankját: a Bank of Englandot, amely hatalmas kölcsönöket nyújtott az angol
és az amerikai kormánynak. Lionel fia, aki ugyancsak a Nathan utónevet
kapta, lordi méltósághoz jutott, Ő volt az első Lord Rotschild, aki bekerült
a brit törvényhozás második kamarájába, a Lordok Házába 1885-ben. Ő lett
egyben a Bank of England kormányzója és közvetve az akkori világ nemzetek
feletti pénzügyi szervezetének az irányítója. Ez a hatalom ma nagyobb mint
volt, fokozatosan terjeszkedik, s a Rotschild Family Trust ellenőrzése alatt
áll az Egyesült Államok központi bankja, a Federal Reserve System.
Bank of England
A Hálózat háttérhatalma
Cecil Rhodes a Rotschildokkal létrehozta a nemzetek felett uralkodó
univerzális intézményeket, a Hálózat háttérhatalmát, amelynek meghatározói a
következők:
1., Kimagaslik a Külkapcsolatok Tanácsa (Council on Foreign Relations) New
York-ban és a londoni Királyi Külügyi Intézet (Royal Institute of
International Affairs). A CFR egyik igazgatója hosszú éveken át Soros György
volt, ő kezdeményezte 2007 május 8-án a Külkapcsolatok Európai Tanácsának
létrehozását.
Soros György
2., Globális pénzrendszer: bankok, pénzügyi szervezetek, pénzügyi
konzultációs szervezetek, kockázat-és hitelminősítő intézetek, tőzsdék,
biztosítók, befektetési alapok, nyugdíjalapok, pénzfedezeti alapok, múlti-
és transznacionális vállalatok. Univerzális nemzetek feletti intézmények:
Világbank, Nemzetközi Valutaalap, az amerikai Federal Reserve System (FED),
a frankfurti Európai Központi Bank, a bázeli Nemzetközi Fizetések Bankja, a
londoni Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, a Gazdasági Együttműködés
és Fejlesztés Szervezete, az Általános Vámtarifa-és Kereskedelmi Egyezmény
( GATT) helyébe lépett Világkereskedelmi Szervezet (WTO), az Észak-amerikai
Szabadkereskedelmi Szerződés Szervezete, az Amerika-közi Fejlesztési Bank.
Federal Reserve System
A City of London pénzügyi csoporthoz tartozik Rothschild-ház, Warburg-ház,
Morgan-Greenfels -ház, a Brown-Shipley-bankház, a Schroeder-ház és a Lazzard
Freres-bankház, valamennyi a brit központi bank: a Bank of England ernyője
alatt. Ismertek a nagy bankár családok: Schiff, Lazard, Carnegie, Harriman
és mások. A nemzetközi pénzimpériumot Neo-British Empire-nek, azaz Új-Brit
Birodalomnak is nevezik. A nemzetközi pénzügyi közösség ellenőrzi befolyási
övezetük gazdasági és monetáris rendszerét, így a pénzkibocsátást, a
kamat-és árfolyam szabályozást, a hitelezést, a központi és kereskedelmi
bankok irányítását.
A City of London állam az államban, a The Crown (A Korona) pedig a
nemzetközi pénzügyi közösség transznacionális pénzbirodalmának független
közigazgatási egységként működő fővárosa, ahol a Bank of England működik. A
Brit Birodalom egykor két egymástól elkülönült hatalomként működött. Az
egyik a tényleges Brit Birodalom: a fehér bőrű lakosság által benépesített
gyarmatok a brit uralkodóhoz és a brit kormányhoz tartoztak, így pl. Kanada,
Ausztrália, Új-Zéland, Dél-Afrikai Unió. (Brit Nemzetközösség.) A másik: a
koronagyarmatok a színes bőrűek által lakott gyarmatok, így India, Egyiptom,
Málta, Ciprus, a közép-afrikai gyarmatok, Szingapúr, Hongkong, Gibraltár,
ezeken a brit jogszabályok nem voltak érvényesek. A koronagyarmatokat
magántulajdonként birtokolta és igazgatta a Korona a City of Londonból. Az
egész Brit Birodalomban nem lehetett hatáskörrel és illetékességgel bíró
bíróságot találni, ahol lehetőség lett volna a Korona által hozott döntések
megtámadására. A Korona a Brit Birodalom fegyveres erőinek védelme alatt
üzletelhetett, ám az így keletkezett vagyon nem brit vagyon volt.
3., Az Európai Unió: a világállam üzleti régiója. Irányítását az Európai
Üzletemberek Kerekasztala nevű zárt társaság végzi , valódi neve: European
Round Table of Industrialists, amelyet a nemzetközi pénzügyi közösség
vezetői hoztak létre a Bilderberg csoport segítségével.
Orbán Viktor és Tom Lantos
4., Illuminátusság és szabadkőművesség. (Az utóbbi elődje a Templomos
Lovagrend.)
Az illuminátus: megvilágosodott elnevezés a babiloniai miszticizmusból
származik, a távolbalátás pszichikus képessége, amelyet harmadik szemnek is
neveznek. Legfontosabb az Adam Weishaupt alapította bajor illuminátus rend.
Egyik követője, a skót John Robison 1798-ban összegezte az illuminátusok
céljait - köztük -: a békés kormányok eltávolítása, a patriotizmus
megsemmisítése, a családi szerkezet bomlasztása, a vallások felszámolása, az
öröklési jog megszüntetése, a világkormány létrehozása. Az illuminátus
hálózat középpontjában 500 család áll, amely egyesíti vérségi vonalait:
Morgan, Astor, DuPont, Bundy, Guggenheim, Oppenheim, Onassis, Kennedy
családok és mások; a Nagy Druida Tanács (Tizenhármak Tanácsa) ellenőrzi a
volt szocialista országokat.
A szabadkőművesség szerint nem a nemzeti uralkodó dinasztiáké, a születési
arisztokráciáé a főhatalom, hanem a szabadkőműves pénzoligarchiák által
kiválasztott elité, amely demokratikus technikákkal biztosítja a
pénzarisztokrácia önkényes uralmát, akadályozza a törvényes öröklést, nehogy
a tulajdon kikerüljön az ő hatóköréből. Nem a nép és az általa választott,
ellenőrzött, demokratikusan működő törvényhozó és végrehajtó hatalom
irányít, hanem a titkos és láthatatlan pénzhatalom, amely ereje a
pénzrendszer és a közvélemény formálás eszközei feletti ellenőrzésből ered.
A demokratikus játékok, a többpártrendszer versengése számukra csak alibi,
üres rituálé. Szabadkőműves páholyok például: a már említett The Order of
Skull and Bones, a WASP (White Anglo-Saxon Protestant) fehér bőrű angolszász
születésű és protestáns vallású vezetőréteg; B'nai B'rith, Grand Orient,
Priory of Sion, Wolfshead, Scroll and Key, stb. Szabadkőműves központok: a
londoni City: a Hálózat Vatikánja; Washington, Bázel, Párizs, Genf, stb.
Orbán Viktor, Köves Shlomo és Metzger askhenazi főrabbi
Az illuminátusság és a szabadkőművesség mögött ártatlannak tűnő jótékonykodó
segélyszervezetek emberbaráti lánca húzódik, akárcsak a különböző nemes
lovagrendeké, adakozó cluboké, sejtelmes egyházaké, tudományoskodó
nemzetközi tanácsoké, gyanús, de jól hangzó elnevezéssel bíró értelmiségi
társaságoké, - ne tévesszenek meg senkit, többségük az előzőek udvarához
tartozik, azok eszköztárához. (Újsághír 2009.02.09-én.: "A Jeruzsálemi
Szuverén Máltai Lovagrend uralkodó nagymestere a Rend nagykeresztjét
adományozta az Országházban Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek és Szili
Katalin házelnöknek... A Rend nagymestere négynapos hivatalos látogatása
során találkozott Sólyom László köztársasági elnökkel és megbeszélést
folytatott Göncz Kinga külügyminiszterrel.")
A nagytőke és intézményei manipulálják, gyengítik és megvesztegetik a civil
és nonprofit szervezeteket, felhasználják őket a globalizáció ellenes
mozgalmak leszerelésére.
5., Egyetemek, tudományos intézetek, alapítványok, tanulmányi központok,
gondolati műhelyek, fórumok. A kiválasztás, a képzés, a felkészítés, a
felépítés és a pozícióba helyezés intézményei. A koordinált hálózat
legismertebb intézményei az USA-ban: Harvard, Columbia, New York University,
Princeton, Yale, Stanford, Chicago, Georgetown; Nagy Britanniában. Oxford,
Cambridge, London School of Economics. Carnegie Alapítvány, Hoover Intézet,
Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja, Világgazdasági Fórum, stb.
6., Sajtó-és média tudatiparág, információs monopólium, filmipar, nyomdák,
kiadók, internet, az iskolai tananyagok publikálásának kizárólagossága.
Meghatározó fórumok: New York Times, Washington Post, Newsweek,
International Herald Tribune; CNN, ABC, CBS, NBC,; hetilapok, folyóiratok:
The Economist, a német Der Spiegel, a francia Le Monde, a Foreign Affairs, a
Commentary, a The National Interest; hírügynökségek: Reuters, Associated
Press, DPA, France Press.
A tömegek gondolkodásának átformálását, meggyőzését, a nemzeti értékrendek
megtörését azonban nem elég újságírókra, programozott és maszkírozott
celebekre bízni, szükség van tudósokra, fizetett írókra, a tudatmódosítás
laboratóriumi szakembereire, hiszen nem kevesebb a feladat, mint például
észrevétlenül gyengíteni egy-egy ország lakói közti összetartozást,
erősíteni a szeparatizmust és a bizalmatlanságot, megfosztani őket a tiszta
víztől és a tiszta levegőtől, csökkenteni az egészségügyi és oktatási
kiadásokat, tönkretenni a kisgazdaságokat, elárasztani a piacot
dömpingárúkkal, korlátlan előnyben részesíteni a múlti- és transznacionális
nagyvállalatokat, felgyorsítani a termőföld eladását és elhagyását, a
közszolgáltatások privatizálását, az import munkaerő beengedését, korlátlan
teret engedni a szórakoztatóipar kábításának, az üzletszerű örömszerzésnek,
a racionális gondolkodástól való eltérítés Amerikában már kipróbált kommersz
eszközeinek, stb. A tömegtájékoztatási intézmények tulajdonosai és a vezető
propagandisták a központok legszigorúbb ellenőrzése alatt állnak, s
pillanatokon belül lecserélhetők, a fizetett közéleti pályák felépített
alanyai szintén egyik napról a másikra helyezhetők a süllyesztőbe.
Orbán és Gyurcsány kézfogása a zsinagógában
Abraham Lincoln amerikai elnök utalt arra, hogy az alibi demokráciában már
nem "a nép kormányoz a nép által a népért", hanem a pénzoligarchia
szolgálatában álló fizetett politikai elit a látszatok fenntartásával. "A
pénzhatalom mindent maga alá gyűr, hogy meghosszabbítsa uralmát, kihasználja
az emberek hiszékenységét, egészen addig, amíg a vagyon néhány kézben
halmozódik fel és a köztársaság elpusztul." A gazdasági globalizáció kiveszi
a hatalmat a közjóért felelős kormányok kezéből és a tőkés társaságok kezébe
teszi le. Az ember védtelen és tehetetlen eszközzé válik a birodalom
szolgálatában, az ellenállókat pedig könnyen fel is áldozzák a rettegés, a
megfélemlítés, a gyűlöletkeltés és a a bosszú oltárán.
Rhodes beteljesülő életműve
Foglaljuk össze Cecil Rhodes örökségét, életművének kiteljesülését a
globális világ folyamataiban:
Cecil Rhodes Dél-Afrika miniszterelnöke
A globalizáció: a tőke és a szabadpiac korlátozatlan uralmából származó -
társadalmi, gazdasági, kulturális, szociális és más - egyenlőtlenségek sora,
amely következményeiben emberellenes, közérdekellenes, az életet piaci
kérdéssé silányítja, s elosztási viszonyaival mélyen sérti a társadalmi
igazságosságot, kiszolgáltatva és megalázva a peremre szorult, lecsúszott
versenyképtelen tömegeket.
A világkormány: a hatalomgyakorlás privatizált formája. Integrálja és
aláveti az egyes államok hatalmi elitjét. A pénzbirodalmi kontroll kiterjed
a nemzetállamok kormányaira, törvényhozó és végrehajtó szerveire. A hatalom
privatizálása azt jelenti - mutat rá Drábik János -, hogy az "egy ember, egy
szavazat" elven létrejövő számbeli többséget kiszorítja a gazdasági és
pénzügyi erőfölényen alapuló többség, így a szervezett magánhatalom a
közhatalom fölé kerekedik, s a közvélemény befolyásolásával, tudatos
megtévesztésével érvényesíti akaratát. A nagyobb érdekérvényesítési többség
mindenkor felülkerekedik a demokratikus számbeli többségen!
A piac: a szervezett pénzügyi hatalom szolgáltató intézménye.
A háború: a gazdasági erőforrások és a vagyonok átcsoportosításának eszköze.
A neoliberalizmus: a szabadsággal való visszaélés szabadsága, mely a
köztulajdon ellenőrzött és felelősségteljes irányítása helyett a pénztőke
korlátlan társadalmi felelőtlenségét teszi elfogadottá az információs
monopóliumok útján.
A libertarianizmus: a liberalizmus szélsőséges irányzata, a szabályozatlan
piacgazdaság és a maximális egyéni haszon gátlástalan híve, amely eltörölné
a jóléti szolgáltatásokat és privatizálná a közösségi ellátó rendszereket.
Minden gazdasági és pénzügyi túlkapás lehetséges, ha az megfelelő haszonnal
kecsegtet. Ami profitáló, az a jogrendszer számára akkor is megengedett, ha
egyébként nyilvánvalóan erkölcstelen és etikailag elítélendő.
A nemzetközi pénzintézetek és multinacionális nagyvállalatok magánvagyonára
épülő pénzoligarchia tehát kormányok felett álló globális hatalom, amely
egyúttal - a nyilvánosságot és a demokratikus döntéseket kerülő - titkos
szervezetek központilag irányított hálózata is. Ennek a világhatalomnak
legfőbb eszköze a pénz és az eladósítás uzsorakamattal. A pénzuralom
alapjain terjeszkedő neoliberális világrend leggyakoribb áldozatai a kis
nemzetállamok, melyeket antidemokratikusan létrehozott, ellenőrizhetetlen
nemzetek feletti szervezetekbe kényszerítenek be, így például banki-,
pénzügyi-és kereskedelmi szervezetekbe. Létrejön a globalizált jog, a
nemzetközi igazságszolgáltatás, rendőrség, hadsereg; eltűnnek a korábbi
dinasztikus és nemzeti középosztályok, helyükbe új kasztok lépnek: a
pénzoligarchia, a gazdasági háttérhatalmat kiszolgáló politikai és
államigazgatási osztály, a bérből és fizetésből élők, alkalmazottak,
segélyezettek, eltartottak, lecsúszottak. A folyamat legfőbb finanszírozói a
nemzetközi pénzintézetek és bankok, amelyek biztosítják az agymosó
médiaháttér intézményeinek működését, bekebelezik a közvélemény-formálás
szervezeteit, gondoskodnak az együttműködő helyi uralkodó csoportok
megvásárlásáról, a magánérdekeket kiszolgáló technokrata vezetők irányító
pozícióba helyezéséről, pártok, politikusok, választási kampányok
támogatásáról a birodalmi érdekeknek megfelelően.
Koponya és Csontok Rendje
A nemzetközi nagytőke gyakorlatilag felügyeletet gyakorol a jegybankok és a
kormányok felett, befolyásolni képes a törvényalkotást (törvény gyártás
rendelésre), az igazságszolgáltatást, s ellenőrzést kell gyakorolnia - nem
győzzük hangsúlyozni - a sajtó és a média világa felett, mert nem tisztán
piaci elit, hanem kapcsolatban áll az alvilággal, a maffiákkal, a
terroristákkal, a titkos szervezetekkel, a pénzmosás, a korrupció, a
feketegazdaság összefonódó erőivel, lásd még fegyverkereskedelem, kábítószer
termelők és forgalmazók címszó alatt.
A piac nem önszabályozó, nem teremt semmiféle gazdasági esélyegyenlőséget és
demokráciát, csupán az erősebb győzelmét biztosítja a gyengébb felett. A
tulajdon, a tőke, a termelés és a szolgáltatások szabad áramlása újratermeli
az egyenlőtlenségeket, eldologiasítja az emberi viszonyokat, szembeállítja a
társadalom tagjait a megélhetésért vívott napi harcban. A szociálpolitika
például már nem alkotmányos alapjogra épül, hanem az új gazdag elit
adakozókedvére. A profit magától sohasem "csorog le" oly mértékben, hogy az
egész társadalom jól járjon. A klasszikus kapitalizmus fellendülést hozó
időszakával ellentétben, az új kapitalizmus elitje már nem "jóbácsi" módjára
viszonyul a vesztesekhez, nem hajlandó eltartani a versenyképteleneket,
ellenkezőleg: annak az államnak a lebontásában érdekelt, amely szociális,
pénzügyi, környezetvédelmi és más védő hálókat próbál vele szemben
szövögetni.
A saját érdekeiket hajszoló pénzpiaci csoportok és a közérdek által vezérelt
társadalom híveinek küzdelme egyre reménytelenebb az utóbbiak szempontjából.
A kis nemzetállamok mindeddig sikertelen kísérleteket tettek azért, hogy
korlátozzák a tőke szabad, de kártékony áramlását, mérsékeljék
társadalomellenes hatásait, az elszegényedést, s annak következményeit. A
nemzeti önvédelem - a globalizáció kritikai értelmiség és az antiglobalista
mozgalmak támogatásával is - a jelszavakban megfogalmazott célok
ismételgetésénél tart: esélyegyenlőség, igazságosabb elosztás, a
középrétegek megerősítése, a lemaradók felzárkóztatása; érdekegyeztetés,
érdekvédelem, jogvédelem; a köz akaratát érvényesíteni tudó, ellenőrzött
állam, amely partneri viszonyt ajánl a munkaadóknak és a munkavállalóknak a
kölcsönös felelősség alapján, stb.
Dél-afrikai táj fehér kultúrával
A politikai elit világszerte politikai játékokat játszik, de a klasszikus
ideológiáknál erősebben hat a piaci-üzleti élet logikája, ezért a hatalmi
elit a tulajdonjogok alapján különül el, - egyesek gazdagsága mások
elszegényedéséből származik -, a vagyon feletti korlátlan uralomhoz pedig
annak két legfontosabb garanciáját is megteremtette: zavartalan befolyás a
jogalkotásban és a jogérvényesítésben. A hazai politikai választóvonalak
aszerint is meghúzhatók: melyik párt miként viszonyul az új kapitalizmushoz,
a neoliberális gazdaságpolitikához, a globalizációhoz és annak hatásaihoz:
az egyenlőtlenségek és a társadalmi igazságtalanságok növekedéséhez. Ám
egyik politikai erő sem határozta meg pontosan és tartósan viszonyát az új
kapitalizmushoz. A négyévenkénti kurzusváltások alkalmával meghirdetett új
gazdasági-társadalmi programok ellenére 1990 óta tartósan maradt az
uzsoracivilizáció tendenciája - ahogy ezt Drábik megfogalmazza - :
termelőgazdaság helyett pénzgazdaság; teljesítmény helyett spekuláció;
emberközpontú gazdaság helyett pénzközpontú; ellenőrzött közhatalom helyett
ellenőrizetlen magánhatalom; érdemi demokrácia helyett formális és
kiüresedett tartalmú demokrácia. A két tömbre szakadt ország négy évenként
ígérgető versennyel és hazugságokkal válaszol a világméretű kihívásokra.
Semmi sem drága a hatalom megszerzéséért és megtartásáért. Deák Ferenc, a
haza bölcse mondta 1869-ben: "Sem a népnek, sem az országnak nem barátja az,
aki elérhetetlen vágyakat ébreszt a könnyen hívők kebelében."
Ha a magánhatalom erősebb mint az állam
A végkövetkeztetések között az egyik legnyilvánvalóbb az, hogy a világ igazi
nagy kérdései, feszültségei és válság helyzetei nem kicsi, önző és
jelentéktelen politikai pártok között feszülnek, hanem:
- a szegénység és a gazdagság között,
- a környezetrombolás és a környezetvédelem között,
- a már reménytelenül lecsúszott népek, népcsoportok, társadalmi rétegek és
felemelkedésük még megmaradt esélyei között.
A racionális tények világa klasszikus ellentétre vezethető vissza, ám annak
megoldása sem pártpolitikai:
* a szabadság az erőseknek kedvez: lehetővé teszi, hogy megkülönböztessék
magukat képességeik és teljesítményeik szerint, ez felemelkedésük alapja;
* * az egyenlőség a gyengék menedéke, akik a versenyben alul maradnak; az
egyenlőség ennyiben a szabadság korlátozása, de szabadság nélkül nincs
társadalmi haladás, egyenlőség nélkül nincs társadalmi igazságosság;
*** a testvériség (szolidaritás) képes megteremteni az előző kettő közötti
helyes arányt, a harmóniát, amely biztosíthatja a társadalmi békét. (Ezt
rúgták fel a világválság kirobbantói.)
A "Szabadság, egyenlőség, testvériség" elvét gátlástalanul figyelmen kívül
hagyták a gazdasági-pénzügyi világválság kirobbantói, s a társadalmi béke
megbomlásából sem vonták le a felelősségteljes következtetéseket. A
statisztika változatlan: a világ lakosságának a fejlett ipari országokban
élő 20 százaléka fogyasztja el a világ erőforrásainak 86 százalékát, míg a
világ lakossága 80 százalékának jut az erőforások maradék 14 százaléka.
Ha a globális pénzkartell közös világstratégiáját végrehajtó magánhatalom
titkos és szervezett hálózatáról beszél egy egyetemi hallgató a vizsgáján -
korábban a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, ma utódja
tanszékein - akkor leállítják, hagyja a világ-összeesküvési elméleteket. A
mindennapi valóság tényleges intézményeiről és bekövetkezett eseményeiről
pedig jobb nem beszélni, mert rásütnek valamilyen megbélyegző, minősítő
jelzőt. Az ellenőrző tényleges hatalom mindenütt jelen van és - megtévesztő
módon - átmenetileg minden hatalomra esélyes politikai erő támogat, hogy
aztán egyik pillanatról a másikra indoklás nélkül cserben hagyja
bármelyiket. Néha az utolsó utáni pillanatig tagad, aztán lelepleződése után
beismerés, kritika és bocsánatkérés nélkül vált új szempontú tematizálásra,
mintha mi sem történt volna. Amikor 2008 őszén Amerikában a Long Term
Capital Management (LTCM), a hedge foundok (spekulatív kockázati tőkealapok)
élén spekulációs szerencsejátékával világraszóló pénzügyi lavinát indított
el, egyes hazai szakemberek azt a megtévesztő képet vetítették a lakosság
elé, mintha csak egy-két amerikai bankház (Bear Stearns, Lehman Brothers)
átmeneti nehézségeiről lenne szó, a FED által korrigálható hibákról, a
magyar bankrendszer minden tagja oly szilárd, s kellő tartalékokkal
rendelkezik (pl. az MKB a kikezdhetetlen szilárdságú Bayerische Landesbank
hátterével), hogy az államnak semmilyen beavatkozó lépésre sem kell
készülnie, mert "...Magyarországot a válságnak csak az oldalszele éri el."
Soha, senki nem korrigálta a nyilatkozatokat nyilvánosan. A szélsőségesen
szabályozatlan, meghaladott neoliberalizmus működőképtelenségének, az
államok eladósodásának, a pénzrendszer megbénulásának következményeit
egyszerűen áthárították az adófizetőkre.
Franklin Delano Roosevelt 1933
A nemzetközi pénzoligarchia és hazai kiszolgálói az állam lebontásában
érdekeltek, - gyenge állam: nagyobb érdekérvényesítő képesség. ("Az állam a
legrosszabb tulajdonos!" "A minimális állam" elmélete: legyen olyan gyenge,
hogy ne tudjon ellenállni a nemzetközi nagytőkének.) Franklin Delano
Roosevelt, az Egyesült Államok 32. elnöke, - az egyetlen, aki két ciklusnál
tovább vezette a Fehér Házat és 1933-1945 között négy terminusra
választották meg - az utolsó volt, aki még befolyásmentesen jellemezhette
azt a helyzetet, amikor a magánhatalom maga alá gyűri a társadalmat és az őt
képviselő demokratikus államot: "Nincs biztonságban egy demokráciának a
szabadsága, ha polgárai eltűrik, hogy akkorára nőhessen a magánhatalom, hogy
erősebb legyen, mint maga a demokratikus állam." Végül térjünk vissza az
alapító atyákhoz, Thomas Jefferson elnök mához szóló igazságához: " Ha az
amerikai nép valaha is megengedi a bankoknak, hogy azok ellenőrizzék a pénz
kibocsátását... a bankok és a korporációk tovább növekednek és megfosztják a
lakosságot minden vagyonától egészen addig, míg gyermekeik arra ébrednek egy
szép napon, hogy otthontalanná váltak azon a földrészen, amelyet apáik
megszereztek."
Dr. Ilkei Csaba
http://tdyweb.wbteam.com/CecilRhodes.htm
|