|
Szitányi György: „Mi is az az erkölcs?” – posztkomcsi aggyal
2007.05.04. 08:39
 Egy képviselõi szöveg értelmezése
Foto © Dr. Bonaniné Tamás-Tarr Melinda (2004.)
„Ha az erkölcs egybeesik a joggal, az egy ideális és idealizált állapot” – jelentette ki Bárándy Gergely MSZP-képviselõ.
Ha ideálisnak, ha (szekularizáltan) optimálisnak mondjuk, ez az állítás bizony igaz. Már, ha leszámítjuk, hogy az ideális és az idealizált között – anyanyelvünkben – Bárándy számára nyilván felmérhetetlen a különbözés. Valami, ugyanis vagy valóban ideális (eszményi, megfelel az eszménynek), vagy valaminél fogva idealizált (eszményített), azaz rámondjuk, hogy ideális, kéretik ezt róla elfogadni.
A szocialistáknak nem szívügyük anyám nyelve, hiszen az anyanyelv nemzeti ügy, tehát számukra idegen.
„De, meg kell jegyezni, hogy nehéz megállapítani, hogy mi is az az erkölcs” – folytatja – ami ismereteirõl szegénységi bizonyítvány. Igenis tudjuk, mi az erkölcs, ha kétféleképpen értelmezhetjük is: van normatív, ami elvekbõl, valamely dolgok elvárásából áll, és van, ami olyan, amilyen, de a tényeken alapul, amin az emberek és közösségeik valós kapcsolatrendszere.
„Én értem azt, hogyha bizonyos társadalmi szervezetek, egyházak, egyházi közösségek nem feltétlenül a mi pozitivista felfogásunkat követik a jogalkalmazás terén, hanem a természetjogi kérdésekre helyezik a hangsúlyt...” – folytatja, és ez marhaság. Mi itt a pozitivista felfogás? Az, hogy – és itt a lényeg – 18 éves lányok egész életükre, visszafordíthatatlanul meddõvé tehessék magukat? Miért használ ez a képviselõ olyan szavakat, amiket nem tud, talán nem is szándékozik értelmezni? Meglehet, csak azért, hogy ködösítsen, megzavarja a készületleneket, ám az is lehetséges, hogy õ maga áll így pártjától kapott fogalmaival.
„Azonban egy dolgot figyelembe kell venni: országgyûlési képviselõként a magyar jogrendszer alapján vagyunk kénytelenek eljárni és törvényeket hozni...” – ez jó. Mintha nem éppen a törvényhozók hoznák és változtatnák meg a törvényeket.
Szegény-szegény posztkomcsi ott áll az általa hozott törvényekkel szemben, és ha tetszik neki, ha nem, a korábbi hülyeségekhez illeszkedõ újabb marhaságokat kénytelen kitalálni és megszavazni.
Nehéz dolog ez. Varrok magamnak (de inkább másoknak) egy szûk nadrágot, és hogy teljes legyen az egység, a zakó is legyen szûk és kényelmetlen. Ha nem az lenne, nem illeszkednék az elqrt nadrághoz, és oda lenne a harmonizáció.
„Az Alkotmánybíróság határozottan kimondta, amirõl mi itt, ugye, most beszélünk, hogy >>az állam nem korlátozhatja az egyének önrendelkezési jogát a demográfiai mutatók javítása érdekében<< . Itt is azt mondom, hogy a jog és az erkölcs más, az alkotmányosság és az erkölcs más...”
Na, kérem, nem érdemes itt az önellentmondással vacakolni, még ha a képviselõ szavaiból egyértelmûen következik is, hogy más a jog, és más az alkotmányosság. Ezt bízzuk rá, pártja és führere így okoskodik. Hagyjuk rá, sokszor van, hogy tényleg így mûködik. Teszem azt éppen a 2006. október 23-ai hatalmi barbárság és annak kormánypárti megítélése tárgyában.
Nem szabad beleszólni 18 éves lányok demográfiai terveibe, mert az alkotmányellenes. És ebbe az erkölcs sem szólhat bele. A fenti logika szerint nemcsak azért nem, mert ez a megfontolatlan prevenciós elvû nemzetirtás magánügy az MSZP képviselõje vagy pártja számára, hanem azért sem, mert akkor egyeznék egy bizonyos („nehezen megállapítható”) erkölccsel, ami nem egyezhet a joggal, mivel úgy az állapotok ideálisak lennének.
Miért volna ez baj, hékás?
Folytatja: „Itt is azt mondom, hogy a jog és az erkölcs más, az alkotmányosság és az erkölcs más.”
Ismétlés a tudás anyja. Talán többször is elmondhatná ezt a szamárságot, jobban megjegyezné.
„Az önrendelkezési jogot a törvény igen tág körben engedélyezi, és tudom azt, hogy például a katolikus egyház szerint ez halálos bûnnek számít, és - hogy mondjam? - én sem tartom a problémamegoldás megfelelõ módjának semmilyen esetben.”
Ha a képviselõi szövegbõl nem is tûnik ki, vélhetõen a katolikus egyház által bûnnek ismert magzatgyilkosságot mondja halálos bûnnek, és ebben, persze, igaza is van, azonban még õ sem, jóllehet MSZP-s, tartja megfelelõ problémamegoldásnak.
Mit? A 18 éves lányok örökre meddõvé tételét? Ez szerinte sem a „problémamegoldás megfelelõ módja”.
Nocsak! Ha nem az, akkor miért akarja, hogy ez legyen a törvény? Mert a führer és bandája így akarja?
„De a jog szerint még az öngyilkosság sem bûncselekmény, az sem büntetendõ.” Na, erre mondok valamit. Elõször is azt, hogy más önmagamat megölnöm, és más egy fogantatásától önálló jogú, örökösnek alkotmányosan is elismert embert. A másik, amirõl nyilván nem tud a képviselõ, az, hogy volt idõ, amikor a törvény büntette az öngyilkosság kísérletét. Ez a múlt, és aki önmagát öli meg, valóban inkább erkölcsi, mint közjogi bûnt követ el.
De egy neki kiszolgáltatott, ártatlan és védtelen embert? Miben különbözik ettõl az, hogy eleve kizárom egy újabb nemzedék megszületésének lehetõségét? Képviselõ úr és elvtársai, egészségesek önök?
„Az önrendelkezési jogot ilyen tágra szabja a magyar alkotmány és a büntetõjog. Tehát megint csak oda lyukadok ki, hogy más az erkölcs és más az alkotmány.” – Jó, ezt már megtanultuk. A képviselõ azonban nem számít arra az apróságra, hogy a kormánytöbbség valóban emberi érdekeket és értékeket is védhetne, nem pedig a képviselõk örök életûnek képzelt marhaságait kanonizálná mindörökre.
„Mi próbáltunk egy olyan szabályozást megalkotni, ami mind az erkölcsiségnek a lehetõ legjobban megfelel, mind a társadalom védelmének a lehetõ leginkább megfelel, az alkotmányossági követelményeknek viszont egészen biztosan megfelel.” Akkor meg miért alkották meg? Mert az alkotmányosság betûjének megfelel?
Mondja, mit jelent maga és a pártja meg csodás szövetségese szerint az, hogy „a társadalom védelmének a lehetõ leginkább megfelel” a megelõzõ nemzetpusztítás? Miféle népség maguk?
Szitányi György
Link: A politikai közíró,
A szerző honlapja
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
RIT.jpg){kind=link}
