|
RITKA ÉS DRÁGA CSEMEGE...
2009.04.01. 17:13
Zigány Árpád: Letteratura ungherese (Magyar irodalom), Ulrico Hoepli, Milano 1892, 295 l., manuale (kézikönyv).
Tanulmányi pihenõmben az irodalmi szakirodalom tárgykörében keresgelés során, a «letteratura ungherese» témakört beírván a google keresõbe, az interneten erre az igen rendkívüli, exkluzív, XIX sz. végi, drága csemegére bukkantam, ezen könyvet 1892-ben kiadó Hoepli könyvkiadó szájtján.
Amikor megláttam - március 27-én -, az azonnal rendelkezésre álló példányt, nem akartam hinni a szememnek, a szívem bizony nagyot dobbant. Olvastam, hallottam róla, de a könyvnek soha még a fényképét sem láttam, a világhálón csak egy-két könyvtárkatalógusban található meg a besorolása, vagy imitt-amott lehet olvasni egy utalást a szerzõ felsorolt munkái között, mint pl. a MEK-en (Magyar Elektronikus Könyvtár) is... Ezután az interneten ismét keresgélni kezdtem, de most már név és pontos cím szerint, hogy valahol még hátha ráakadok a könyv képére. Sehol semmi... Most pedig ez az egyetlen is eltûnt, a Hoepli kiadónál sincs többé, mert személyemben gazdára talált ez a ritka drágakincs, amely kis kézikönyv krónikáinkból ránk maradt Nimród-legendától kiindulva hazánk irodalmát tárgyalja 1892-ig.
Apró betûs, kicsike, egy nagyobb imakönyv nagyságúnak megfelelõ 295 oldalas kézikönyvecske ez: 15,5 x 10,5 cm-es méretekkel. Nem gondoltam, hogy ez az aranyat érõ könyv ilyen kicsike, mivel ez az internetes felvételrõl nem derült ki. Azt hittem, hogy legalább az A5 és A4-es méret közötti nagyságú, Florio Banfi 1941-ben kiadott Ricordi ungheresi in Ungheria c. könyvének vastagságát meghaladó vaskos kötet lesz, mivel a méretei nem voltak feltüntetve. Volt is nagy meglepetésben részem, amikor a gyorsfutár meghozta címemre: átvételkor meg is lepõdtem magamban, hogy milyen pillangó súlyú, A4-es nagyságú csomagot kaptam. Talán eltévesztették, s mást csomagoltak be nekem? Hát, amikor kinyitottam, azonnal érthetõvé vált ez a pillesúly...
Mondanom sem kell, hogy majdnem hanyatt vágódtam a meglepetéstõl. Lehet, hogyha tisztában vagyok a méreteivel, akkor talán, akármilyen csábító is ez az ereklyeként megbecsülendõ, exkluzív irodalomtörténeti kézikönyv, a mostani helyzetemben bizony nem rendeltem volna meg s átsiklottam volna fölötte, mégha sajgott volna is érte a szívem, de nem adtam volna ki érte 108,00 Eu-t, ami kedvezményes ár volt, mivel 120,00 Eu-ért árulták. De azért nem bántam meg, legfeljebb az elkövetkezõ idõszakban jó darabig nem vásárolok könyvet s ezt betudom egész évi önajándéknak (születésnap, névnap, Mikulás, karácsony, húsvét, házassági évforduló). Igaz is, könyveink - fõleg az enyémek - már kezdenek bennünket kiszorítani a lakásból, komoly gond az újabb érkezõk elhelyezése. Ezt legalább a legkisebb, még megmaradt szabad hézagba be lehet illeszteni.
Zigány, Árpád (Székesfehérvár, 1865. okt. 27. – Bp., 1936. nov. 27.): újságíró, író, mûfordító. A fiumei tengerészeti ak.-n tanult, 1889-ig postatiszt Fiuméban. Ezután néhány évig Olaszo.-ban élt. Közben a milánói egy.-en tanári képesítést szerzett; szerk.-je volt a La Sera c. lapnak, tudósításokat küldött magyar lapoknak. Hazatérése után a Vasárnapi Újság és a Pallas Nagy Lexikona belsõ munkatársa. Késõbb a Magyar Közélet, a Kelet Népe és 1910 – 11-ben a Renaissance c. folyóirat alapítója és szerk.-je. 1919-tõl a Képes Krónika c. kat. hetilap szerk-je, 1926-tól a Palladis könyvkiadó ig.-ja. Több regénye, néhány politikai röpirata és népszerû történelmi munkája jelent meg. Néhány színmûvét is játszották. Magyar irodalomtörténetet is írt olasz nyelven (Letteratura ungherese, Milano, Urlico Hoepli 1892, 295 old.). Sokoldalú író volt, de mégis legnagyobb jelentõségû hatalmas mûfordítói munkássága. Olasz, angol, német és francia szerzõk mûveibõl fordított magyarra (Dante, Mark Twain, Verne, Sienkiewicz stb.). – F. m. A parasztkirály (r., Bp., 1902); Agrippina (tragédia, 1904); Három asszony (r., Bp., 1905); A liget tündére (elb., Bp., 1927). – Irod. Gulyás Pál: Z. Á. (Irod. tört. 1937.)
Verne-fordításai:
Zachariás mester (1903), Telelés Grönlandban (1903), Az úszó város (1927, ? ) Doktor Ox theóriája (1903), Egy kínai viszontagságai Kínában (1899, 1997), A zöld sugár (1899), Cesar Cascabel (1902), Várkastély a Kárpátokban (1902), Új hazában (1994), Város a levegõben (1902, 1994), Cetvadászok (1902, 1994, 2000), A két Kip testvér (1989, 2000), Antillák világa (1905, 1996)
Szinnyei József Magyar írók élete és munkái c. könyvében az alábbiakat írja:
«Nagy föltünést keltett Turris Eburnea cz. regénye (1895.), melyet elkoboztak, 1905-ben pedig Zeisig álnéven írt Habsburg-ellenes brossurája, mely miatt akkor le is tartóztatták. 1904. Agrippina cz. tragédiájával megnyerte a Teleki-díjat, Shakespeare cz. darabja pedig a Nemzeti Szinházban került szinre. (Fábián Gábor álnéven.) Számos czikke és szépirodalmi munkája jelent meg a hazai és olasz lapokban, többek között: Budap. Szemle (1892. Torquato Tasso új kiadása.) Fõv. Lapok (1893. 83., 84., 91., 97., 104. Az olasz lyrikusok.) Élet (1893. Herondás dalaiból.) M. Géniusz (1894. 6. Francesco-Paolo Frontini.) Vas. Ujs. (1904. Három asszony cz. regény.)
Munkái:
1. Egy apácza története (Giov. Verga ut. Egyet. Regényt.) Budapest, 1891.
2. Az olasz irodalom rövid története (ford. Fenini Caesar ut. Olcsó könyvtár.) Budapest, 1894.
3. Harminc percent kamat (Serao M. ut. Athen. Olvasótára.) Budapest, 1895.
4. Turris Eburnea. Budapest, 1895. (Zerdahelyi Gyula álnéven. Ism. M. Hirl. 329., Egyetértés 386., Magy. Szle 51., Pesti H. 351., Hét 52.)
5. Éva (G. Verga ut. Athen. Olvasótára.) Budapest, 1895.
6. Antonius és Cleopatra (Fõv. Szinh. Mûsora). Budapest, 1898.
7. Rómeo és Julia (Fõv. Szinh. Mûsora.) Budapest, 1898.
8. Hamlet (Fõv. Szinh. Mûsora.) Budapest, 1899.
9. Lear király (Fõv. Szinh. Mûsora.) Budapest, 1899.
10. A socialismus diadala után. (Richter Jenõ után. Olcsó kvt.) Budapest, 1899.
11. Az énekesnõ (Prévost M.) Budapest, 1899.
12. A vadrózsa és egyéb történetek (Prévost M.) Budapest, 1899.
13. A fekete Vénus (Prévost M.) Budapest, 1899.
14. Egy párisi házasság és egyéb történetek (Prévost M.) Budapest, 1899.
15. Egy khinai viszontagságai Khinában (Verne Gy.) Budapest, 1899.
16. A zöld sugár (Verne Gy.) Budapest, 1899.
17. A velenczei kalmár (Fõv. Szinházak Mûsora.) Budapest, 1900.
18. A makranczos hölgy (Fõv. Szinházak Mûsora.) Budapest, 1900.
19. Az úszó város (Verne Gy.) Budapest, 1900.
20. A szirén. (Ohnet, Egyet. Regénytár.) Budapest, 1900.
21. A kárpáti várkastély (Verne.) Budapest, 1901.
22. Város a levegõben (Verne.) Budapest. 1902.
23. A parasztkirály (regény). Budapest, 1902.
24. Egy orosz vallomásai (Vereszajev Vikentij után.) Budapest, 1902.
25. A vörös talár (Brieux) Budapest, 1902. (Olcsó kvt.)
26. A cetvadászok. (Verne.) Budapest, 1902.
27. Doctor Ox theoriája (Verne.) Budapest, 1903.
28. A két Kip testvér (Verne.) Budapest, 1904.
29. Utazás a halál torkába (Conan Doyle.) Budapest, 1904.
30. Hypathia (Kingsley.) Budapest, 1904.
31. Az Antillák világa (Verne.) Budapest, 1905.
32. Evoluczió vagy revoluczió (K. B. jegy alatt.) Budapest, 1905.
33. Új választások (K. B. jegy alatt.) Budapest, 1905.
34. Panama tanulmányok. Budapest, 1906.
35. Az ágy (Lavedan.) Budapest, 1907.
36. A nemi élet erkölcstana (Forel.) Budapest, 1908.
37. Dante A., A pokol (prózában fordítva.) Budapest, 1908.
38. Grant kapitány csodálatos kalandjai. Budapest, Év n.
39. Nobody rejtélyes bûnesetei (szerkeszti Z. Á.) Budapest, év n. (1-15. füzet.)
40. Répacsõsz (mese.) Budapest, év. n.
41. A civilizáció története (Tolnai Világtörténete X.) Budapest, év n.
42. Rosamunda (operaszöveg.) Budapest, év n.
43. Csengõ bongó versikék. Budapest, év n.
44. Dreyfus Alfréd. Öt év életembõl. Budapest, év n.
45. A kék hegyek kincse (Salgari Emilio.) Budapest, 1911.
46. Az alaszkai aranyásók (Salgari.) Budapest, 1911.
47. Az aranymezõk királynõje (Salgari.) Budapest, 1911.
48. Cserna grófja az idegenek légiójában. Budapest, 1911.
Budapesti Hirl. 1905. 152., 253. 1906. 243., 266. 1908. 141. 1910. 294.
Esti Ujság 1905, 220 .
Pesti Hirlap 1905. 254., 262. 1906. 244.
Magyar Hirlap 1906. 214. arczk.
Petrik, Könyvészetei.
M. Állam 1908. 40.
Magyar Könyvészetek.
A M. Nemz. Múzeum példányairól.»
Folytatás>>>
Nota: A pdf-fájlban a magyar nyelvû, tartalmi fordításomban a szöveghûség kedvéért az olasz bevezetõ-részletben szereplõ «sacra Aquila» jelzõs névszót õseink egyik «szent» madara, a «turul» helyett szándékosan fordítottam, szó szerint «szent Sas»-nak. (Link: Õseink «szent» állatai: A turul és a griff.)
(Bttm)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
RIT.jpg){kind=link}
