|
A «LEGNAGYOBB SZERETET» HÁROM NAPJA
2008.03.19. 11:49
Nagycsütörtök –Nagypéntek – Nagyszombat (2008. április 20-21-22)
Nagycsütörtök
Ter 17, 3-9 Íme ezt a szövetséget kötöm veled.
Jn 8, 51-59 Én ismerem az Atyát, és megteszem, amit mond.
Jézus szava: igazság és élet. Aki következetesen kitart Isten szavának hallgatásában és megtartásában, az egyre mélyebben és világosabban felismeri az abban rejlõ igazságot, megszabadul a bûntõl és annak legsúlyosabb következményétõl, a haláltól. Üdvösségünk horgonya Isten örök szava. A Zsidókhoz írt levél mondatával kezdjük a mai szentmisét.
Az én Atyám az, aki megdicsõít engem – mondja Jézus a mai evangéliumban. De vajon a mi életünk megdicsõíti-e Jézust? Vallásos életünk és elkötelezettségünk legfõbb célja a magunk üdvössége. Azért imádkozunk, azért bánjuk meg és ismerjük be bûneinket a szentgyónásban, hogy az üdvösségre jussunk. Az üdvösség és az örök élet kenyerét vesszük magunkhoz, amikor szentáldozáshoz járulunk. De emellett ne feledkezzünk el arról, hogy hitbõl fakadó cselekedeteink egyúttal az Atyát dicsõítik. Minden jócselekedetünk, amit a szegényeknek, a rászorulónak, az elesetteknek teszünk, Isten dicsõségérõl tanúskodik. A mi dicsõítésünk nem teszi nagyobbá Istent, de valóban lelkünk üdvösségünkre szolgál. (Adoremusz 2005)
Isten szövetséget kötött Ábrahámmal és a tõle származó néppel. Krisztusban új szövetséget kötött az egész emberiséggel. Bibliai szóhasználattal Ábrahám innen alulról való, Krisztus felülrõl, az Atyától jött hozzánk. Mint minden szövetség, a Krisztusban kötött új szövetség is szeretetet és hûséget feltételez.
Link: A szent három nap
Nagypéntek
1: A Megváltó a mi gonoszságainkért szenvedett. S: Krisztus engedelmes volt a halálig. Ezzel üdvösséget szerzett mindazoknak, akik az Õ szavát követik. E:Passió: Jézus Krisztus kínszenvedésének története.
,,A szent húsvéti eseményben az Úr Krisztus megváltotta az embert, és tökéletes módon tisztelte Istent. Halálával legyõzte halálunkat, föltámadásával újjáteremtette az életet. Az Úr szenvedésének, halottaiból föltámadásának három napja ezért az egész egyházi év csúcspontja.'' (Római misekönyv)
I. rész: Az Ige Istentisztelete
Elsõ olvasmányhoz / Iz 52,13-53,12
Az ,,Isten szolgájáról'' szóló 4. ének Isten szavával kezdõdik, és párbeszédben folytatódik a nép (népek) és a próféta között. Isten második megszólalása zárja az éneket. -- Ki hinné és értené, hogy Isten terve teljesült, hatalma kinyilvánult a Szolga szenvedésében? A szenvedés útja Izrael népének történetére és Jeremiás megpróbáltatásaira emlékeztet. De teljes értelmében csak azóta értjük meg e prófétai éneket, mióta Krisztusban minden beteljesedett. Õ a fájdalmak embere, Õ viselte mindnyájunk bûne terhét és Õ vezekelte le. Halála út volt a fölemelkedéshez, és nekünk üdvösséget, életet hozott.
Válaszos zsoltár / Zsolt 31(30),2 és 6.12-13.15-16.17 és 25
Panasz és bizalom
Szentleckéhez / Zsid 4,14-16;5,7-9
Jézusban oly fõpapunk van, akiben bízhatunk. Egyedülálló méltóságának alapja, hogy Õ az Isten Fia. Egyben egy Õ közülünk! Megtanulta gyöngeségünket, velünk tud érezni! Bár bûntelen volt, bûneinket méltón törleszthette mint egy közülünk. Egy személyben Áldozat és áldozó Pap. És mert kereszthalála után Istennel közvetlen egyesült (mint ember is), -- emberi fõpapunkként közbenjárhat értünk. (Zsid 7,1-10)
Passióhoz / Jn 18,1-19,42
A szenvedés-történet több merõ közlésnél: értelmezés és üzenet is, nemcsak azt mondja, ami történt, hanem azt is: miért és mi végre történt. Sz János evangéliuma az elõzõknél (l. Virágvasárnap) még tisztábban mutatja, hogy Jézus teljes tudattal, önként adta át magát a halálra. Fensõbbségesen áll vádlói és bírái elé. Senki el nem ragadhatja tõle életét, Õ maga adja át. János értesítése szerint épp azon órában hal meg, mikor a Templomban húsvéti áldozatul leölik a bárányokat. Õ az igazi húsvéti Bárány, Vérével fizet mindnyájunk megváltásáért. (Mt 26,3-27,61; Mk 14,26-15,47; Lk 22,39-23,56)
II. rész: Hódolat a Szent Kereszt elõtt
III. rész: Szentáldozás
Szentségre várva
Ott állunk Jézus keresztjénél, mint Mária és János, tanúi vagyunk az Õ halál-áldozatának. ,,Valahányszor e Kenyeret eszitek, és e kelyhet isszátok, az Úr halálát hirdetitek, míg újra el nem jõ.'' (1Kor 11,26)
Elmélkedés (A év)
Én lelkem szeretõje, mily nagy változást látok benned! Akinek mennyországban angyalok udvarolnak, akit e földön a szent apostolok tisztelnek, most a Kálvárián latrok között függesz! A bûnösök helyén, bûnösök között, bûnösök kínjával gyaláztatol! Elvesztéd életedet, hogy mi éljünk; elvesztéd emberek elõtt tisztességedet, hogy megnyerjed Isten elõtt mi böcsületünket! Óh áldott kereszt, azelõtt gyalázatos voltál, de azóta, hogy Krisztus testét illetéd, királyok koronáján és minden szentek homlokán fényeskedel! Igazán, te vagy ama drága fa, melynek magassága felséges, levele szépséges, gyümölcse édességes... Óh keresztfára magasztalt áldott Jézus, mivel azt fogadád, hogy mindeneket hozzád vonzasz, mikor fölemeltetel földrõl, vond íme hozzád a mi akaratunkat, hogy kiálthassuk Szent Pállal: Én is Krisztussal megfeszültem a világi kívánságoknak. (Pázmány: Nagypéntek 1. beszéd)
+
Keresztfa köszöntése (Crux benedicta nitet)
Tündököl áldva Kereszt, min testben az Ég Ura függött,
S mosta piros vérrel, mosta le rút sebeink'.
Szent Szive lángja tüzelte halálig: im áldozat értünk!
Bárány farkastól elragadá juhait.
Átszegzett keze áld: vésztõl megváltja világot;
szünteti holtával gyászra-halálba menést!
Kéz: ez a vérzõ, átszögezett, -- ez a Kéz volt:
Pétert menti haláltól, Pált ragad el bünibõl.
Drága nemes Fa, te oly termõ, dús élet-adó vagy!
mert szent ágadon uj égi gyümölcs pirosul!
Illata tölti világot, holtat a sírból elõhív,
kezdenek uj éltet, kiknek a napja letûnt.
Nyár tüze nem perzsel hûs lombja alatt eme Fának.
Hold se fagyaszt éjjel, délben a Nap se fulaszt.
Vízfolyamok partján csillogsz harmattal üdítve
hintesz; s új Koszorú drága virága diszít...
Szõlõfürtje futott ágadra, s e fürtbõl
édes-mámoritón csordul a bor pirosa...
(Venantius Fortunatus)
Link: Nagypéntek: Passió (2007.)
Nagyszombat – Húsvét Vigíliája
Liturgiátlan idõ. Jézus valóban meghalt. Leszállott a legmélyebb emberi nyomorúságba, "a holtak birodalmába". Kivette a mi halálunkból a keserûséget. Már tudjuk, Krisztussal való közösségünk túléli a halált. -- Õ a mi életünk és föltámadásunk. Legyen ez látható a jelen életünkben: az örömben, amely reménybõl és szeretetbõl születik.
Ezen a napon az Egyház Jézus sírjánál idõzik. Szentmise ezen a napon nincs, szentségeket nem szolgáltatnak ki, kivétel a bûnbocsánat szentsége és a haldoklók ellátása. A templom sötét, az oltár megfosztva áll, csend van. Az Úr a sírjában nyugszik, hívei õrzik azt.
A "LEGNAGYOBB SZERETET" HÁROM NAPJA
Gondolatok Nagyszombatról
Anselm GRÜN OSB és Michael REEPEN OSB "Gyógyító egyházi év" címû könyve alapján. (Bencés Kiadó és Terjesztõ Kft, Pannonhalma 2000.)
Jézussal együtt járjuk az utat ezeken a napokon, egyben emberré válásunk útját is járjuk. Ez az út négy lépésben valósul meg: elfogadás (Nagycsütörtök), elengedés (Nagypéntek), eggyé válás (Nagyszombat) és újjászületés (Húsvét).
Nagyszombat az "eggyé válásról" szól
A Nagyszombat arról szól, hogy leszállunk Krisztussal saját árnyékunkba és hagyjuk felmerülni és felébredni mindazt, amit Isten lehetõségként nekünk ajándékozott. Nagyszombaton engedjük, hogy Krisztus élete testünk valamennyi halott részébe eljusson. Krisztus a sírban fekszik. Ez is éltünk szimbóluma. Mi is gyakran fekszünk a sírban, önsajnálatunk, rezignációnk, büszkeségünk sírjában. Gyakran csupán az élettel szembeni túlzó elvárások, tökéletességi kényszerképzet és a vereségtõl, a megszégyenüléstõl való félelem tart fogva a sírban bennünket. Nagyszombaton nézzünk szembe sírbeli helyzetünkkel és tartsuk a feltámadásba vetett hitet félelmünk elé.
Ezen a napon nincs szertartás. Régi hagyomány, hogy a keresztények elmennek a templomba meglátogatni a szent sírt, imádkoznak.
Egy ókori szentbeszéd Nagyszombat szent napjára
(PG 43, 439. 451. 462-463)
Az Úr leszáll a holtak országába
Mi történt? Nagy csend van ma a földön. Nagy csend és teljes elhagyatottság. Nagy a csend, hiszen meghalt a Király. Megremegett a föld, aztán elcsendesült, hiszen Isten szenderült el a testben, és feltámasztotta a régóta sírban nyugvókat. Isten halt meg a testben, és megfutamította az alvilágot. Elõször is az õsszülõket, mint elveszett, de megtalált bárányokat keresi fel. Azokat akarja felkeresni, akik a halál teljes sötétjében és árnyékában vannak fogva tartva, egyenesen a rabságban levõ Ádámhoz és Évához megy, és megszabadítja a szenvedésektõl Ádámot Isten, aki szintén az õ Fia. Elmegy hozzájuk az Úr, és magával viszi a kereszt gyõzelmi jelvényét. Mihelyt Ádám õsatyánk megpillantja õt, bûnbánón mellét veri ámulatában, és ezt kiáltja oda a többieknek: “Az én Uram legyen mindnyájatokkal!” Erre maga Krisztus felel így Ádámnak: “És a te lelkeddel!” Majd kézenfogva életre kelti õt e szavakkal: “Kelj életre álmodból, támadj fel a halálból, Krisztus rád ragyogott! Én a te Istened vagyok, én miattad lettem Fiaddá, teérted és ezekért a te ivadékaidért. Most szólok, és hatalmam folytán ezt a parancsot adom a halál ezen foglyainak: szabadok vagytok! A halál sötétjében levõkhöz meg így szólok: legyetek az élet világosságában! A halál tehetetlenségében levõknek pedig ezt mondom: támadjatok fel!
Neked, a halottnak, ezt parancsolom: kelj fel az életre, hiszen nem azért alkottalak meg, hogy a halál bilincsei között légy mindörökre. Támadj fel halálodból: hiszen én vagyok a holtak élete. Kelj fel, akit kezeim alkottak, kelj fel, akit saját képem hasonlatosságára alkottalak. Kelj fel, menjünk ki innen, hiszen te énbennem és én tebenned egy és osztatlan személy vagyunk. Én, a te Istened, teérted lettem a te gyermekeddé. Én, az Úr, teérted vettem fel a szolgai alakot. Én, aki az egek felett vagyok, teérted jöttem a földre és az alvilágba. Teérted, az emberért lettem a holtak között is a saját erõmbõl élõ emberré. Teérted, aki az édenkertbõl kijöttél, engem is kertbõl hurcoltak el a zsidók, és egy kertben feszítettek keresztre. Nézd, hogyan leköpdösték arcomat; ezt is érted vállaltam, hogy téged visszaállítsalak a régi életedbe. Nézd, hányszor vertek arcul; ezeket is érted tûrtem, hogy téged ismét a saját képemre formáljalak, hiszen ez torzult el nálad.
Nézd megostorozott hátamat, ezt is érted szenvedtem, hogy levegyem rólad a hátadat görnyesztõ bûneid terhét. Nézd a teérted keresztfához szorosan odaszegezett kezeimet, hiszen te egykor vétkesen nyúltál kezeddel a fához. Teérted haltam meg a kereszten, teérted járta át oldalamat a lándzsa, teérted, aki elaludtál az édenkertben, és oldaladból származott Éva. Az én átdöfött oldalam gyógyította meg Éva fájdalmát. Az én halálom vezet ki téged a halálból. Az én lándzsám semmisíti meg azt a lándzsát, amely téged rabságban tart. Kelj fel, távozzunk innen! A paradicsomkert földjérõl ellenséged taszított ki téged, én azonban már nem is a paradicsomkertbe, hanem mennyei trónra viszlek ki innen téged. El voltál tiltva az élet fájától, most pedig, nézd, én, maga az Élet, együtt vagyok veled. Odaállítottam melléd a kerubokat, hogy mint szolgák õrizzenek téged, és most elrendelem, hogy ezután mint Istent, úgy tiszteljenek ezek a kerubok téged. Áll már a készséges és szolgáló keruboktól övezett trónod, vár már lakásod elkészített eledellel, vár már örök hajlékod, díszes lakóhelyed örök javakkal telve, vár már az öröktõl fogva számodra elkészített mennyek országa.”
Forrás: Virtuális Plébánia
Link: Jézus halála és temetése/Nagyhét és Húsvét
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A Húsvéti Szent Három Nap Nagycsütörtökön kezdõdik, ezen napok órái a keresztény reménység középpontját alkotják.
RIT.jpg){kind=link}
