Fotó: B. Tamás-Tarr Melinda Dr. (2004.), Borbély Károly festményérõl

NAGYBÖJT 

2008. február 6. - Hamvazószerda

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: Vigyázzatok!
Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek elõtt, mert így a mennyei Atyától nem kaptok értük jutalmat. Amikor tehát alamizsnát osztasz, ne kürtöltess magad elõtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék õket az emberek! Bizony mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor te adsz alamizsnát, ne tudja bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed, hogy adományod rejtekben legyen, és akkor Atyád jutalmaz meg érte, aki lát téged a rejtekben is. Amikor pedig imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek az emberek szeme láttára a zsinagógákban és az utcasarkokon állva imádkozni!
Bizony mondom nektek, már meg is kapták jutalmukat. Amikor imádkozol, menj be a szobádba, és zárt ajtó mögött, a rejtekben imádkozzál Atyádhoz!
Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked. Amikor böjtöltök, ne legyetek mogorvák, mint a képmutatók! Keserû arcot mutatnak, hogy az emberek meglássák rajtuk a böjtölést. Bizony mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor te böjtölsz, illatosítsd be hajadat és mosd meg arcodat, hogy az emberek ne vegyék észre böjtölésedet, csak Atyád, aki a rejtekben jelen van! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked.
Mt 6,1-6.16-18

Elmélkedés:

A mai nappal megkezdjük a húsvéti elõkészületi idõt, a nagyböjtöt. Ezen idõszakban az Egyház különösen is ajánlja számunkra a böjtölést, a szegények segítését (alamizsnálkodás) és a több imádságot. Nem mintha máskor nem kellene fegyelmeznünk testünket-lelkünket, vagy máskor nem volna kötelességünk az adakozás vagy a rendszeres imádkozás, de most az eddigieknél is több figyelmet kell szentelnünk mindezeknek. A mai, hamvazószerdai evangéliumban Jézus ezekrõl beszél, intve minket, hogy e cselekedeteknek az Isten felé fordulás a célja és nem az, hogy büszkélkedhessünk magunknak vagy más emberek tetszését keressük. Minden böjtölésnek, alamizsnálkodásnak és imádságnak az a célja, hogy ne magunkra figyeljünk és ne magunkra irányítsuk mások érdeklõdését, hanem Isten felé forduljunk.
Nem véletlen, hogy a nagyböjt elsõ napján éppen ezt a szakaszt tárja elénk az Egyház. Ez a jézusi figyelmeztetés a kulcs számunkra ahhoz, hogy helyes szándék vezessen minket a böjti idõ minden napján. Érdemes lesz újra és újra elolvasnunk.
(Horváth István Sándor)



Imádság:

Könyörülj rajtam, Istenem!
Mivel irgalmas és jóságos vagy,
töröld el gonoszságomat mérhetetlen irgalmaddal.
Mosd le bûnömet teljesen,
és vétkemtõl tisztíts meg engem.
Gonoszságomat beismerem,
szüntelenül elõttem lebeg bûnöm.
Egyedül csak ellened vétettem,
ami színed elõtt gonosz, olyat tettem.
Tiszta szívet teremts bennem, Istenem,
az erõs lelket éleszd fel újra bennem.
Ne taszíts el színed elõl,
és szent lelkedet ne vond meg tõlem.
50. zsoltár

XVI. Benedek pápa nagyböjti üzenete

Krisztus értetek szegénnyé lett (2Kor 8,9) mottóval a Szentatya ez év nagyböjtjén is üzenettel fordul a katolikus hívekhez, melyet az alábbiakban adunk közre.

Kedves Testvéreim!

1) A húsvét felé vezetõ út minden évben nagyszerû alkalmat ad, hogy elmélyítsük keresztény hitünk értelmét és értékét. Arra ösztönöz minket, hogy újra felfedezzük Isten irgalmasságát, s ezáltal magunk is az irgalmasság tetteivel forduljunk testvéreink felé. Az Egyház feladata gondoskodni arról, hogy olyan különleges cselekedeteket ajánljon a hívõk figyelmébe, amelyek elõsegítik belsõ megújulásukat ebben az idõszakban. Ezek közé tartozik az ima, a böjt és a jótékonyság. Ebben az évben szokásos nagyböjti üzenetemben elidõzöm a jótékonyság gyakorlatával kapcsolatos gondolatkörnél, készülõdve húsvét ünnepére. Jótékonynak lenni annyit jelent, hogy kézzel fogható módon sietünk szükséget szenvedõ embertársaink segítségére. Ugyanakkor ez az aszkézis gyakorlata is, amely abban segít, hogy függetlenné váljunk a földi javak birtoklásának vágyától. Jézus nyomatékosan rámutat arra, hogy milyen erõs a materiális javak birtoklásának hatása, és hangsúlyozza, hogy egyértelmûen döntenünk kell, máskülönben fennáll annak a veszélye, hogy ezek bálványokká válnak. Ezért így szólt tanítványaihoz: „Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak” (Lk 16,13). A felebarátainknak nyújtott segítség lehetõvé teszi, hogy ellenálljunk ennek az állandó kísértésnek, hiszen arra nevel minket, hogy észrevegyük szükségleteiket, és megosszuk embertársainkkal mindazt, ami az isteni jóság révén osztályrészünk lett. Ez a szegények részére folytatott adománygyûjtés célja, amely a világ számos részén gyakorlattá vált a nagyböjti idõben. Ily módon a belsõ megtisztulás összekapcsolódik egy olyan gesztussal az egyházi közösségben, amit már az õsegyház is ismert. A jótékonyság mûvérõl beszél Szent Pál apostol is a leveleiben, amikor a jeruzsálemi hívek számára történt gyûjtésrõl ír. (ld. 2Kor 8-9, Róm 15,25-27).

2) Az evangélium ezt tanítja: nem birtokosai, hanem gondnokai vagyunk a kapott javaknak. Ne tekintsük gazdagságunkat sérthetetlen tulajdonunknak, hanem eszköznek, amelyen keresztül az Úr hív mindannyiunkat, hogy gondoskodó szeretetét közvetítsük embertársaink felé. Amint a Katolikus Egyház Katekizmusa hangsúlyozza, az anyagi javaknak – egyetemes voltuk miatt – társadalmi értékük van. Jézus egyértelmûen figyelmezteti azokat, akik a földi javakat egyedül a maguk számára akarják birtokolni és használni. Látva a tömegeket, akik mindenben hiányt szenvednek, és az éhezés kínjait kénytelenek eltûrni, Szent János apostol elsõ levelének szavai keményen csengenek: „Hogyan marad meg az Isten szeretete abban, aki – bár bõven van neki a világ javaiból – mégis, amikor látja, hogy testvére szükséget szenved, elzárja elõle a szívét?” (1Jn 3,17). Még világosabb a felszólítás a keresztény országok felé a javak megosztására, hiszen felelõsségük a nyomorgók és elhagyottak sokaságával szemben még súlyosabb. Segítségükre sietni inkább az igazságosságból fakadó kötelezettség, mint karitatív cselekedet.

3) Az evangélium leírja azt is, mi a jótékonykodás lényegi jellemzõje: úgy kell megcselekedni, hogy rejtve maradjon a világ szeme elõtt. Jézus azt kéri tõlünk: „Te úgy adj alamizsnát, hogy ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb. Így alamizsnád titokban marad” (Mt 6,3-4). Röviddel elõtte pedig azt olvassuk: ne dicsekedjen senki a saját jótetteivel, mert ezzel kockára teheti égi jutalmát (ld. Mt 6,1-2). A tanítványoknak kell arra gondot viselni, hogy minden Isten nagyobb dicsõségére történjen. Jézus figyelmeztet: „A ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsõítsék mennyei Atyátokat” (Mt 5,16). Ezért mindennek Isten dicsõségét kell szolgálnia, nem pedig a miénket.

Kedves Testvéreim! Ennek tudata kísérjen minden cselekedetet, amely a felebarátot segíti, akkor nem fog elõtérbe kerülni, aminek rejtekben kell maradni. Ha jócselekedeteinkben nem Isten dicsõségét törekszünk szolgálni és nem embertársaink igazi javát keressük, hanem mindenekelõtt személyes hasznunkat gyarapítjuk, vagy egyszerûen elismerésre vágyunk, nem az evangélium szellemében járunk el! Modern társadalmunkban, amelyet a képek uralma jellemez, éberen figyelnünk kell erre a kísértésre. Az evangélium jótékonysága nem pusztán valamiféle vonzódás az emberek felé. Sokkal inkább a szeretet konkrét cselekedete, teológiai erény, amely belsõ megtérésünkbõl fakad. Ez az istenszeretetben és a felebaráti szeretetben nyilvánul meg, amelyben Jézus Krisztust követjük, aki teljesen nekünk ajándékozta önmagát, egészen a kereszthalálig. Vajon köszönetet mondunk-e Istennek azért a sok emberért, akik a média uralta társadalom fényszóróitól távol, a csendbe és homályba rejtõzve keresztény elkötelezettségbõl nagyszerû tetteket visznek véghez szükséget szenvedõ embertársaik megsegítésére? Mit használ nekünk, ha javainkat másoknak ajándékozzuk, de szívünk büszkeségtõl dagad? Ezért azok, akik tudják, hogy Isten azt is látja, ami a rejtekben történik, és jutalmát sem a világ szeme elõtt adja, nem keresik az emberi elismerést az irgalmasság cselekedeteiért.

4) A Szentírás arra ösztönöz minket, hogy vegyük észre a jótékonyság mélyebb értelmét: a tisztán anyagi dimenzió transzcendens értelmére világít rá; azt tanítja, hogy nagyobb öröm adni, mint kapni (ld. ApCsel 20,35). Ha cselekedeteinket a szeretet vezeti, akkor hitünk igazságát juttatjuk kifejezésre. Nem azért kaptuk Teremtõnktõl életünket, hogy önmagunknak éljünk, hanem Istennek és embertársainknak (ld. 2Kor 5,15). Minden alkalommal, amikor Isten iránti szeretetbõl megosztjuk javainkat a szükséget szenvedõ embertársainkkal, megtapasztaljuk, hogy az élet bõsége a szeretetbõl fakad, és minden visszatér hozzánk, mint a béke, a belsõ megelégedettség és öröm áldása. Égi Atyánk saját örömével jutalmazza meg jótékonyságunkat. Sõt, még ennél is többet kapunk. Szent Péter a jótékonyság lelki gyümölcsei között említi a bûnök bocsánatát: „A szeretet leplet borít rengeteg bûnre” (1Pt 4,8) írja Péter. Amiként a nagyböjti idõ liturgiája gyakorta ismétli, Isten felkínálja nekünk, bûnösöknek a megbocsátás lehetõségét. Ennek befogadásra készít fel minket, amikor megosztjuk a szegényekkel azt, ami a miénk. Azokra is gondolok, akik korábbi bûneik miatt a gonosz terhét hordozzák, s ezért távol érzik magukat Istentõl. Megbénítja õket a félelem, és megakadályozza, hogy Isten felé forduljanak. A jótékony cselekedet közelebb visz minket a felebaráthoz, így Istenhez is közel visz, ezáltal valóban eszköze lehet megtérésünknek és kiengesztelõdésünknek Istennel és testvéreinkkel.

5) A jótékonyság szeretetteljes nagylelkûségre nevel. Szent Giuseppe Benedetto Cottolengo azt ajánlja: „Ne azokat a pénzdarabokat számoljátok, amit kiadtok. Hiszen ahogyan alamizsnát adva nem tudhatja a bal kezed, mit tesz a jobb, úgy a jobb kezed se tudja, mit tesz.” (Detti e pensieri, Edilibri, Nr. 201). Ezzel összefüggésben kap nagy jelentõséget az evangélium egyik jelenete, amikor az özvegyasszony a templom áldozati perselyébe dobja mindazt, ami csak szegénységétõl telt, „egész megélhetését” (Mk 12,44). A jelentéktelen értékû fillér nagy kifejezõerejû szimbólummá válik. Ez az asszony nem a fölöslegébõl ad és nem abból, amit birtokol, hanem azt adja, ami õ maga. Egészen önmagát adja.

Ez a megindító elbeszélés abba az eseménysorba illeszkedik, amely közvetlenül megelõzi Jézus szenvedését és halálát. Jézus szegénnyé lett, hogy szegénysége által gazdaggá tegyen minket. A népek apostola a Korintusiakhoz írt második levelében úgy beszél Jézusról (vö. 2Kor 8,9), hogy õ egészen nekünk adta önmagát. A nagyböjti idõ arra ösztönöz minket, hogy a jótékonyság cselekedetein keresztül is kövessük példáját. Jézus iskolájában megtanulhatjuk: életünk ajándékká válhat azáltal, hogy Krisztus követésére törekszünk. Így nemcsak abból tudunk adni, amink van, hanem magunkat is készek leszünk odaadni. Vajon nem a szeretet egyetlen parancsa az, amely az evangélium lényegét összefoglalja? A jótékonyság a nagyböjti idõben annak eszköze lehet, hogy keresztény küldetésünkben elõrelépjünk. Az a keresztény, aki odaadja magát anélkül, hogy számolná, mennyibe kerül ez neki, tanúságot tesz arról, hogy nem az anyagi gazdagság határozza meg a lét törvényeit, hanem a szeretet. Ami a jótékonykodás értékét megadja – az egyén lehetõségeinek és körülményeinek függvényében – a szeretet, amely az odaadás különbözõ formáit is inspirálja.

6) Kedves Testvéreim! A húsvétra való készülõdés a jótékonyság cselekedetein keresztül a lelki növekedésre szólít, hogy ezáltal többek legyünk a szeretetben, és felismerjük magát Krisztust a szegényekben. Az Apostolok Cselekedetei számol be arról, hogy mit mond Péter apostol a béna embernek, aki a templom kapujában alamizsnáért könyörög: „Aranyom, ezüstöm nincs, de amim van, neked adom: a názáreti Jézus Krisztus nevében járj!” (ApCsel 3) Az alamizsna esetében valamely anyagi dolgot adunk, ez azonban nagyobb ajándék jele lehet. Az alamizsnában magáról Krisztusról teszünk tanúságot, akinek nevében benne foglaltatik az Élet. A nagyböjti idõszak tehát arra indít – személy szerint, és közösségben is –, hogy tegyünk erõfeszítéseket Krisztus követésére, és tegyünk tanúságot szeretetérõl.

Mária, az Úr édesanyja és hûséges szolgálóleánya, segíts a híveknek a nagyböjti idõ lelki küzdelmeiben, hogy megfelelõen éljenek az ima, a böjt és a jótékonyság fegyverével. Lélekben megújulva ünnepeljük a húsvéti titkokat! E kívánságokkal fogadja minden hívõ apostoli áldásomat!

XVI. Benedek pápa 

Forrás: Új.katolikus.hu