*** Dokumentum 2006.05.01. **************************************************

Döbrentei Kornél vallomása
(válogatás: Benedekfalvy)


Értékrendrõl:

Mi a legpusztítóbb az emberi kapcsolatokban ?
A kölcsönös gyanakvás. Kevesen jutnak el odáig, hogy megpróbálják megérteni a másik embert, ne adj Isten, ellenségüket. Hiába van benned erõ, szeretetkoncentráció, ha a másik érzéketlen rá. Olyan erõs a másik értékrend -a pénz, a pénz, a pénz- hogy minden egyéb a háttérbe szorul. A "fejlettebb" fogyasztói társadalmakat ez a szemlélet, velejéig megrontotta. Nálunk, talán a szegénység miatt, több a meditáció, a vágy, hogy megfejtsük a titkot : mi az ember ? Az az ember, akit már "megfertõzött" a jó, köteles továbbadni. Rá kell ébreszteni az embereket, hogy kik is õk valójában. El kell jutnia minden embernek hibáik, bûneik beismeréséig, megbánásáig. Kényszerrel ez nem érhetõ el, a szeretetátadás nagyüzemileg, futószalagon nem érhetõ el. Csak a személyiség csendes erejével.

Az igazságban nincs alku

...Annak idején én a felmenõimtõl örökölt hagyományoknak köszönhetõen, természetes ösztönösséggel kerültem abba a közegbe, ahol szellemileg, erkölcsileg otthon éreztem magam. S olyan társakra leltem, ami a hátországom, az energiaforrásom. Választásomban olyan formátumú egyéniségek erõsítettek meg, akik nemcsak szellemi kvalitásuk révén emelkedtek ki, hanem erkölcsi zsenik is voltak. Kemények, tiszták, megvesztegethetetlenek voltak. Ebbe is haltak bele. Azt tanultam tõlük, hogy a meggyõzõdésük mellett ki kell tartani - engedmények, alkuk nélkül ! Nem szabad engedni a félrevezetõ, csábos szirénhangoknak ! A rossz irányba történõ öneltérítés, a jobbik én elnyomása, vagy a megnyomorítás eltûrése, karriernyi idõért, isszonyatos ár ! Sem a hivatalos elismerés, sem az elmarasztalás nem lehet mérce, csak az önmagunkkal szembeni könyörtelen õszinteség.

Mit jelent a hit

Jézus mondta : Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet, vagyis a : Szeretet. Ez belülrõl jön, belsõ út. Az is elgondolkodtató, hogy kellett egy Újszövetség. Az újrakezdés lehetõsége életbevágóan fontos volt, hogy még 2000 évig fennmaradhasson. Azt hiszem kéne egy új Messiás, pontosabban, újra meg kéne lelni Krisztust, mert az emberiség kifáradt. Beszennyezte saját magát, környezetét, az emberi lét leminõsült, értéktelenné vált. Kiderült, alig van mögöttünk erkölcsi fedezet. Én sem tudok mindig úgy járni, hogy érezzem, velem van Isten, de törekszem rá, ez belsõ igény kérdése. Az embernek van belsõ látása, a képességet megkapta mindenki, van, aki él vele, van, aki elutasítja.

A Biblia szimbolumokban szól hozzánk, aki naprakész magyarázatokra számít, az nem érti az egészet. Eredetünk tisztaságát nem vonhatjuk kétségbe, ez a tisztaság borítja be az anyákat, hiszen õk adnak lehetõséget, hogy az ártatlanság a világra jöhessen. A Biblia parabolái, meséinek igazságtartalma és szimbolumrendszere az egész emberiséget bevilágítja, értelmezi. Ezek a szimbolumok mind alapigazságokat hordoznak, s ilyen értelemben a szeretet, a szerelem tulajdonképpen SZÛZ !

Rázom a rácsot

Édesanyám elbeszélése szerint másfél-kétéves lehettem, már totyogtam, de még nem tudtam beszélni, amikor felfigyeltek rá, hogy a járókából rendszeresen szózatot intézek a családhoz, valami Bábel elõtti, egyetemes nyelven, persze nem értették. Nem a szokványos gügyögés-gajdolás volt az. Döbbenetesen célirányosnak tûnõ, vehemens beszélni akarás, szónoklat vagy elõadás. Mindenáron el akartam mondani valamit egy olyan primer világról, szellemi-fizikai tartományról, amelyhez én nagyon közel voltam még, s õk felnõttek, reménytelenül távol. Általában órás szónoklatokat tartottam, s közben szenvedélyes düh-vel ráztam a rácsot, mert éreztem, nem tudom kellõképpen megértetni magam, és ezért mindennap újrakezdtem erõszakos, embriónyi Troppauer Hümér, a szuggessziv szeánszot.

Megrendítõ volt, ahogy az akkor még elementárisan birtokolt õstudást meg akartam osztani velük : talán a világegyetem keletkezésének vagy a delfin és az Ember kapcsolatának titkaiba szerettem volna beavatni õket. Beavatni : az a mûvészet, költészet lényege. Mint, amikor hosszú tél után hirtelen meglátunk egy virágzásban tündöklõ fát, amely tegnap még kopáran álldogált az ablak elõtt. Az ember ösztönösen felkiált: gyertek, nézzétek, milyen gyönyörû !

Hát ilyesféle a versírás kényszere. De vállalni kell, ami ezzel -következményként- együtt jár, a bensõ ürességrõl is, amikor az ember kifogy, úgy érzi : kong belül. Okkult tudományokban járatos barátom azzal szokott vígasztalni, hogy az ember természetes állapota az üresség. Az élet átáramlik rajtunk, és ha valami megmarad, mert ki akar fejezõdni, akár éppen általunk, az már kegyelmi állapot.

Honnan jön, kitõl, miért, mikor ? Megválaszolhatatlan. Amikor üres vagyok, kiülök a DIÓ-fa alá, fejem a törzsének támasztom, kutyám a lábamhoz simul, s e két delejes sarok, az állati és a növényi pólus közé ékelõdve telítkezem, lassan átjár és felkereng a szívemig, az agyamig az energia. Számomra két idõszámítás létezik : a vers elõtti és a vers utáni. A köztes, mintha nem is az én idõm lenne, nincs hatalmam felette. Lehet, hogy amikor írok, valaki hatalmas, fölérhetetlen szellemiség súg nekem. Valószínû. De eszmélkedésem kezdetétõl én csak annyit tudok, hogy el akarok mondani valamit. S azóta is rázom a rácsot.

Visszafoglalni a hazát

. . . Elég volt ! Elég a sorsba nyugvó, tehetetlen halálvárásból, elég a részben magunk ásta, részben a velünk kényszer-ásatott sír körülállásából, ahol könnymartan vagy szenvtelen idegenként szemléljük, nemzetünk miként süllyed el. Elég a helótaságból, a másodrangú állampolgárrá züllésbõl, de elég az Atyaisten korbácsaiból is, aki azért üt, ver rendületlenül, mert nem bír belenyugodni, hogy a Bárány népe helyett a birkák nyája lettünk. És hiszünk, újra meg újra a hamis prófétáknak, s a nagy bûnök évelõ bûnök maradnak, amelyektõl rendre elkátyúsodik minden újrakezdés. Sárba ragad : itt nincs szeplõtelen fogantatás, de meddõ sár igen, ami szennynek sok, teremtõ alapanyagnak kevés. "Tetszettek volna forradalmat csinálni" zúg át a szférákon néhai Antall József miniszterelnök szava, hogy aztán elvesszen a gulásos, fokosos, betyárpandúros Hortobágyon. No igen, a vér lemossa a gyalázatot, ám meglehet, gyalázattal jobban bírjuk, mint vérrel. Fõként, ha látjuk, miként fajul.
ÉBRESZTÕ ! Vagy minket sem a haragvó Isten, , sem a végítélet harsonái nem riadóztatnak ? Ébresztõ ! a saját öntudatunk jogán. Az önbecsülésünk jogán. Annyi talán marad még ! Vége a tunya álmodozásnak, az aktiv fellegjárásnak !

A hadrafoghatóság ábrándja c. könyv alapján

*** Dokumentum 2006.05.01. **************************************************

Magyar értelmiségiek tiltakozása

A FÉLELEM DIKTÁLTA LEJÁRATÁS ELLEN -
S ORBÁN VIKTOR MELLETT EMELJÜK FEL SZAVUNKAT

Mi, ennek a nyilatkozatnak a megfogalmazói kijelentjük, Orbán Viktort a XX.-XXI. század Európa-szerte legkiemelkedõbb politikusának tartjuk.
Aki a magyar nemzet érdekében eddig is sokat tett, s minden bizonnyal tesz is a jövõben.
Ehhez nem fér kétség.
Magasan kiemelkedik az õt meghurcolni, megalázni szándékozók közül.
E nyilatkozat aláírói a lehetõ leghatározottabban elítéljük mindazokat, akik az Orbán Viktor miniszterelnök urat hitelteleníteni szándékozó médiakampányban -akár tudatosan, akár pedig megtévesztés révén - nyilatkozataikkal részt vesznek.
Mi, keresztények tudjuk, hogy az ember gyarló, s olykor hibázik is.
Ám Orbán Viktor az elmúlt tizennyolc eszetendõben - miközben filozófiája, társadalomról alkotott képe, célja folyamatosan fejlõdött- pontosan feltárva ennek a sokat szenvedett magyar népnek-nemzetnek fájdalmas diagnózisát, hatalmas mûvet alkotott a magyar polgári demokrácia megteremtése érdekében.
Amely a hazai és a nemzetközi politikatörténetben méltó helyet kap majd.
Orbán Viktor magyar hazafi, sorsa összefügg a nemzet sorsával is!
A nemzet megmentése érdekében a miniszterelnök-jelölti pozicióról is lemondott, kompromisszum-készség gesztusát hangsúlyozva: fogadókészséget remélve, Európa- szerte elismerést kiváltva.
S ezek után a hazai televíziók, lapok zöme kíméletlenül támadja azt az államférfiút, akinek a vezetésével képesek lehetnénk kievickélni abból a nagy, pénzügyi és mentális csõdbõl, amelybe a most választást nyert, nem éppen feddhetetlenségrõl híres pártok vezéralakjai - óriási adósságot felhalmozva - az elõzõ négy évben belehajszolták hazánkat.
A balliberális média hangadói mindent megtettek annak érdekében, hogy a polgárok ne ismerjék meg az adatokat, a drámai helyzetet- a valóság mögött rejlõ igazságot! Elhallgatásukkal súlyos bûnt követett el a kormány és pincér- médiája!
A Trianon által elszakított területeken élõ magyarok, itt a Kárpát-medencében lélegzet-visszafojtva várták, hogy Orbán Viktor vezetésével olyan kormány alakuljon, amely egyenrangúvá emelve képviseli nemzeti érdekeinket. Ám a kommunista gyökerû, sokszor nemzetellenes média, szoros összhangban a külföldi erõkkel, Orbán Viktor ellen hangolta a televíziók által könnyedén kiszolgáltatottá, tússzá silányított, befolyásolható magyar polgárok nem elhanyagolható részét.
Orbán Viktorral félelmet keltettek .
Az uralkodó média választási vereség hangulatában mind nagyobb hevességgel sulykolja Orbán Viktor távozását, mi több: eltünését a magyar politikai életbõl, arra is vetemedve, hogy a FIDESZ MPSZ elnöke (feltehetõleg a párttal együtt...) vonuljon emigrációba.
E félelem szülte s gyûlölet diktálta gondolatok ellen, s Orbán Viktor miniszterelnök mellett emeljük fel szavunkat.
Tiltakozva: tûrhetetlen, hogy egy magát szabadnak nevezõ társadalomban véleményt formáló politológusok, pártról-pártra vándorló, bukott képviselõk, most: elemzõk, televíziós mûsorvezetõk, újságírók - tisztelet a kevés kivételnek- minden ekölcsi-etikai normát áthágva, lejárató nyilatkozataikkal-tevékenységükkel hamis véleményekkel befolyásolják, megzavarják: elbizonytalanítsák a magyarság millióit.
Teszik ezt azért, hogy megöljék a felemelõ hitet és az erõt sugárzó reményt az emberekbõl!
Azt a magyar nemzeti összefogást, amelyre talán soha nem volt oly nagy szükség, mint napjainkban!

Aláírók:

M. Szabó Imre televíziós újságíró- Európa-érmes, Bayer Zsolt televíziós mûsorvezetõ, újságíró, Dr. Bözsöny Ferenc fõbemondó, Beck György nyugdíjas informatikus, Bõdey Kati és Sándor nyugdíjas, Csernák Árpád író, a Búvópatak fõszerkesztõje- , Dr. Csókay András idegsebész, Csapó Endre (Sydney), Ausztrália fõszerkesztõ, Danielisz Adrienne, Deáki László történész -újságíró, Döbrentei Kornél Európa-érmes költõ, Duray Miklós a Magyar Koalíció Pártja ügyvezetõ elnöke, Felvidék, Éliás Tibor operaénekes, Ferencz Éva színmûvész- dr. Kovácsi Aladár öttusázó olimpiai bajnok, Frigyesy Ágnes újságíró, Gera Katalin szobrászmûvész, fõiskolai docens Gyõrffy László író, publicista, Horváth Alpár az Európai Idõ fõszerkesztõje, Dr. Horváth Miklós állatorvos, volt MDF-es országgyulési képviselõ, Boóz Károly épületgépész, Dr. Horváth Miklósné vegyészmérnök, dr. Horváth Béla ny.fõállatorvos, Hátsági Béla nyugalmazott gazdász, Dániel Miklósné m.szerkesztõ, Hetényi Tamás, villamosmérnök, USA,
Eperjes Károly színmûvész, Eszterle István KÉSZ Dunakanyar, Dr. Jávor Alajosné, Jávor Zoltán ny. fõiskolai tanár, Haeffler András szerkesztõ, Magyar Rádió, Jókai Anna Kossuth díjas író, Kalász Márton, a Magyar Irószövetség elnöke, Kondor Katalin a Magyar Rádió volt elnöke, mûsorszerkesztõ- Európa-érmes, , Korbuly Péter, a Magyar Rádió bemondója, Koltay Gábor filmrendezõ,Maróth András üzemmérnök, Pitti Katalin operaénekes, Oláh Gyárfás tanácsadó, Alcsútdoboz, Lovas Erika tanár, Sarusi Mihály József Attila-díjas író, Táncsics-díjas újságíró..., Sarusiné Kállai Rózsa pedagógus, Sarusi Gyöngyi pedagógus.

Siklósi Beatrix mûsorkészítõ, Szabó Gergely közgazdász, Szabó Imréné vállakozó, Budapest, Szabó Miklós villamosmérnök Szitányi György újságíró, Tõkés László Királyhágó-melléki református püspök, Nagyvárad, Tolnai Eta közgazdász- Szanyó Árpád gépészmérnök-vállalkozó, Nemestóti Szabó Veronika énekmûvész, Takacsik Tibor cégvezetõ-vegyész, Kolozsvár, Turcsány Péter író, Kráter Kiadó, Vass István Zoltán újságíró, Wabrosch Katalin pedagógus, Nünberg, Wittner Mária 56-os halálraítélt, országyûlési képviselõ, Vikidál Gyula színmûvész, Kaslik Péter tanár, ny. Cambridge, Ontario, Kanada, Dr. Mados Lászlóné, Mézes Miklós, a Demokrata Néppárt volt parlamenti képviselõje- Niagara Falls, Kanada, Lászlóczky Éva vállalkozó, dr Lipták András, nyugdíjas mérnök-doktor,
Belovai István katonai hírszerzõ- USA, Varga Domokos György újságíró, P. Szõke János a Mindszenty Alapítvány kuratóriumának tagja, boldoggá avatásának ügyvivõje: magyarok vagyunk és szeretjük õt, Makovecz Imre építész, Dr. Nemes Tibor közgazdász, Nemesné J. Monika közgazdász, Vári Fábián László költõ, Kárpátalja.

Zoltán Erika tanár, Cs. Kovács Gabriella, építészmérnök, Orbán Éva, '56-ot kutató újságíró, Erzsébet es János Lakatos, Wooster, Ohio, USA ,illenczfalvy Szász Marianne, költõ, Dr. Farkas Judit jogász, a Búvópatak fõmunkatársa, Dr. Bognar Bela emeritus professzor, Dayton, OH, USA; (Deák Kör), Dr. Bokor Imre ny. mernök ezredes, Dr. Fodor Andras genetikus, Wooster, OH, USA (Deak Kor); Fodor Andrásné Máthé Andrea, Research Associate, Wooster, OH. (Deak Kör),Dr. Fodor Judit, ny. miniszteriumi tanácsos, Budapest; Dr. Lengyel Alfonz régész, egyetemi tanár, Florida, USA (Deak Kör) Dr. Kerkovits Gábor, szivgyógyász, Budapest, (Deák Kör);Kenessey Csaba, Svajc; Saárossy Kinga színmûvész;Tharan-Trieb Marianne forditó; Rónaszékiné Keresztes Monika pedagógus, az erzsébetvárosi Fidesz alelnöke és családja ( Bernadett, Regina, Álmos- elsõ szavazók!- Mónika, Balázs, József, János Zsigmond,édesapjuk, Rónaszéki Balázs villamosmérnök)