AZ «OSSERVATORIO LETTERARIO» MAGYAR NYELVÛ KIEGÉSZÍTÕ PORTÁLJA / PORTALE SUPPLEMENTARE UNGHERESE DELL’OSSERVATORIO. LETTERARIO
Az eddig legforgalmasabb napok (és látogatottsága): 2008. 11. 11. (513) - 2009. 04. 24. (215) - 2011. 07. 14 (245) - 2011. 07. 25. (878) - 2011. 07. 26. (504) - 2012. 11. 12. (684) - 2013. 02. 11. (489) - 2013. 4. 30. (634) - 2013. 05. 30 (1030) - 2013. 07. 30. (522)... (A továbbiakban már nem kísértem figyelemmel a látogatottságot.)
A Testvérmúzsák 2009. május 25-i helyezése a napi átlag látógatószám szerint:a listázott 2036 «Kultúra, mûvészet» portálból az 5.; 2013. aug. 03 - 12.: a 2374 portálból a 4. (aug. 6-án a napi átlag látogatottság: 148,1...) 2013. október 08-10.: 4. a 2394 kulrúra-mûvészet portálból 2014. szeptember 15.: látogatottsági statisztika szerint 1. helyezett a 2436 listázott kultúra-mûvészet portálból (Ld. s Itt>>)
2022. április 26.-i pozíció: elsõ helyezett(ld. itt )
NB. Dr. Bonaniné Dr. Tamás-Tarr Melindának – miként honlapja is – minden írása és egyéb munkája, ide értve a különbözõ fórumokon és másutt tett valamennyi hozzászólása SZERZÕI JOGVÉDELEM ALÁ ESIK.MINDENNEMÛ MÁSOLÁSUK TILOS! Azokra egy, a honlapra, illetve a weboldalra, vagy a kiadványra vezetõ hivatkozással, linkkel, illetve a forrás pontos megjelölésével (pl. láb- vagy végjegyzetben) kell hivatkozni. A hatályos szerzõi jogvédelem alapján bármely munkájának idézése vagy közlése csak elõzetes megállapodás és jogdíjfizetés ellenében történhet.
MEGJEGYZÉS: A honlap linkjei közül a feltétel óta sajnos sok már nem található az interneten. Azért nem veszem le ezeket , hogy látható legyen, milyen web-címen publikálták annak idején az eltûnt/eltûntetett cikkeket.
Fotó: Dr. B. Tamás-Tarr Melinda (Gradara, 2005. augusztus)
A szobor jellegzetessége, hogy amerrõl nézzük - jobbról, szembõl, balról -, arról az oldalról más az arckifejezés: 1. A szenvedõ Krisztus (jobbról), 2. A haldokló Krisztus (szembõl), 3. A halott Krisztus (balról)
" […] nyelvi szörnyszülöttek egyetlen nemzedékváltásnyi idõ alatt elpusztíthatják a magyar nyelvet, és vele hullanak fogalmaink is" (Szitányi György: Nincs harag, öregem)
"Az internet az a médium, amely alkalmas annak az ideának a megvalósítására, hogy a véleményre nem annak elnémítása, hanem az ellenvélemény adja meg a méltó választ." (Szólássabadság az interneten: törvények, tanulmányok)
Plágium: az a cselekedet, amikor valaki az eredeti szerzõ szellemi termékét, munkáját saját publikált munkájában hivatkozás, forrásmegjelölés és/vagy szerzõi engedély nélkül, jogtalanul felhasználja, azt sajátjaként tünteti fel, és ezzel a eredeti szerzõ jogait sérti. A plágium bûncselekmény...
61.§(1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekû adatokat megismerje, illetõleg terjessze.
BH 1994. 300. I. A bírálat, a kritika, a véleménynyilvánítás ténybeli valóságtartalma a büntetõeljárásban nem esik a "tényállítás" fogalma alá, ezért az ezt tartalmazó nyilatkozat nem alkalmas sem a rágalmazás, sem a becsületsértés megállapítására
[ Alkotmány 60.§(1) bekezdés, 61. §(1) bekezdés, Btk.179.§, 180.§ ]
Az Európai Egyezmény 10. cikkelye : "Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. E jog magában foglalja a véleményalkotás és az információk, eszmék megismerésének és átadásának szabadságát, országhatárokra tekintet nélkül, és anélkül, hogy ebbe hatósági szervnek joga lenne beavatkozni ..."
===============
"A Szent Korona szakrális jellegét is kötelességünk megemlíteni, hiszen már az a tény is, hogy a pápa juttatta, adományozta elsõ királyunknak, már egy szentségi jellemzõvel ruházta fel. Amint eme jelleget Kocsis István (...) kifejti, tulajdonképpen "a magyar nemzet transzcendes dimenziója, az Ég egy darabja... miért is ne lehetne a magyar népnek is saját nemzetfenntartó misztériuma, saját mitológiája?... A létében fenyegetett magyarság a Szent Koronával, mint közösségfenntartó és megõrzõ erõvel ebbe belekapaszkodva eredményesen tudna védekezni, mert az az önvédelem szakrális, absztrakt letéteményese, szellemileg létezõ hatóerõ ... Ez a magyar nép Isteni titka. Aki ebbe a titokba bele tud pillantani, aki ennek legalább egy részét megérti, az beavatást nyer és részesül a magyarrá válás misztériumában"." (Prof. Dr. Tarr György: A Szent Korona szellemi tulajdon)
"Én hiszek a testvériségben: a színek együtt adják ki a képet, a hangok együtt adják a koncertet. Nemzet ne a nemzet ellen harcoljon, hanem az ellen, ami minden nemzet nagy veszélye:az elnyomás és rombolás szelleme ellen. Micsoda leckét kaptunk ebbõl mi, magyarok!" (Babits Mihály)
"A magyar szó még nem magyar érzés, az ember, mert magyar, még nem erényes ember, és a hazafiaság köntösében járó még korántsem hazafi.
S hány ily külmázos dolgozik a haza meggyilkolásán." (gróf Széchenyi István)
"Jól s szépen beszélni a köznapokon is tudni kell. Meg kell ezt tanulnunk úgy, hogy vérünkbe ivódjon. Sok közéleti bajunk egyik legnagyobbikának: a hivatali bürokráciának kigyógyítására, egyszerû és pontos nyelvhasználatra lenne szükség. Idegen hatások befolyása ellen is óvni kell a nyelvet. Még inkább attól, hogy magába zárkózzék, s elporosodva váljék használhatatlanná. Sok szépen és jól beszélõ ember példája tanít a leghatásosabban. Tõlük-tõlünk válhat nyelvünk – az anyanyelvünk – igazi kinccsé. Egy mindenki s mimagunk által is folyton-folyvást megcsodálni való jelenséggé."(Bodosi György: Vallomás)
"A legfájdalmasabb és legaljasabb, gonosz emberi cselekedet az, amikor olyan emberek tagadnak meg - ezzel beléd rúgnak, arcul ütnek és szemedbe köpnek -, akiket kitartóan, komoly nehézségek ellenére is éveken át a legmélyebben szerettél/szeretsz és önzetlenül segítettél/segíted!" (mtt)
Hit, tanítás, irodalom - beszélgetés Rónay Lászlóval
2013.03.12. 15:06
«A nagy trauma és nehezen elviselhetõ életgond számára a korszak vallásellenes programja, a vallásos értelmiséggel való elbánás sokféle módja, a mellõzéstõl a megalázásig tartó „változatossága" volt... » - hiteles dokumentációkkal tanúsíthatom/tanúsítom, 1983-ig saját bõrömön tapasztaltam, legkegyetlenebbül 1978-tól...:
Mindenható Istenünk, hozzád könyörgünk mindazokért, akiket bántás ért emberi méltóságukban, s akiknek jogait lábbal tiporták. Hozzád fohászkodunk a nagyon sokszor megalázott és mellõzött nõkért, és beismerjük a hallgatólagos egyetértés különbözõ formáit, melyek által a keresztények is vétkessé váltak. Istenünk, könyörgünk hozzád, hogy a Krisztus Testének egységét megbontó és a testvéri szeretetet sértõ bûnök beismerése egyengesse az utat az összes keresztények kiengesztelõdése és egysége felé. Ámen. (Boldog II. János Pál pápa)
2010. május 23. - Pünkösd
2010.05.23. 11:36
Amikor a hét elsõ napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a
tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben
zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk: "Békesség
nektek!" Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr
láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: "Békesség
nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket." E szavak
után rájuk lehelt, és így folytatta: "Vegyétek a Szentlelket! Akinek
megbocsátjátok bûneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg,
az nem nyer bocsánatot."
Jn 20,19-23
A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: Vigyázzatok!
Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek elõtt, mert így a mennyei
Atyától nem kaptok értük jutalmat. Amikor tehát alamizsnát osztasz, ne
kürtöltess magad elõtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógákban és az
utcákon, hogy dicsérjék õket az emberek! Bizony mondom nektek, ezzel már
meg is kapták jutalmukat. Amikor te adsz alamizsnát, ne tudja bal kezed,
mit cselekszik a jobb kezed, hogy adományod rejtekben legyen, és akkor
Atyád jutalmaz meg érte, aki lát téged a rejtekben is. Amikor pedig
imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek az
emberek szeme láttára a zsinagógákban és az utcasarkokon állva imádkozni!
Bizony mondom nektek, már meg is kapták jutalmukat. Amikor imádkozol, menj
be a szobádba, és zárt ajtó mögött, a rejtekben imádkozzál Atyádhoz!
Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked. Amikor böjtöltök, ne
legyetek mogorvák, mint a képmutatók! Keserû arcot mutatnak, hogy az
emberek meglássák rajtuk a böjtölést. Bizony mondom nektek, ezzel már meg
is kapták jutalmukat. Amikor te böjtölsz, illatosítsd be hajadat és mosd
meg arcodat, hogy az emberek ne vegyék észre böjtölésedet, csak Atyád, aki
a rejtekben jelen van! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked.
Mt 6,1-6.16-18
Szeretet nélkül a kötelesség elkedvetlenít,
Szeretet nélkül a felelõsség kíméletlenné tesz,
Szeretet nélkül az igazságosság keménnyé tesz,
Szeretet nélkül a kedvesség képmutatóvá tesz,
Szeretet nélkül az okosság kegyetlenné tesz,
Szeretet nélkül a rend kicsinyessé tesz,
Szeretet nélkül a becsületesség kevéllyé tesz,
Szeretet nélkül a tulajdon kapzsivá tesz,
Szeretet nélkül a hit fanatikussá tesz,
Szeretet nélkül az élet értelmetlen,
Ám szeretetben élni: boldogság és öröm!
_______________________________________________
Evangelium minden nap http://evangelium.katolikus.hu/
2010. január 1. - Péntek, Szûz Mária, Isten Anyja (Újév)
2010.01.01. 12:02
A pásztorok sietve elindultak, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvõ Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekrõl. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint (az angyalok) elõre megmondták nekik. Azután eltelt nyolc nap, és körülmetélték a Gyermeket. A Jézus nevet adták neki, mert így nevezte õt az angyal, mielõtt még anyja méhében megfogant volna.
Lk 2,16-21
A mai hírlevélbõl íme a mai evangélium és az ezzel kapcsolatos elmélkedés: Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: "Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül, hogy megkeresi és megöli a gyermeket." József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Egyiptomból hívtam az én fiamat. Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, nagy haragra lobbant, és Betlehemben meg annak egész környékén megöletett minden fiúgyermeket kétévestõl lefelé, a bölcsektõl megtudott idõnek megfelelõen. Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: "Kiáltás hangzik Rámában, nagy sírás és jajgatás: Ráchel siratja fiait, és nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé."
Mt 2,13-18
Amikor a hét elsõ napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a
tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben
zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk: "Békesség
nektek!" Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr
láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: "Békesség
nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket." E szavak
után rájuk lehelt, és így folytatta: "Vegyétek a Szentlelket! Akinek
megbocsátjátok bûneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg,
az nem nyer bocsánatot."
Jn 20,19-23
Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál. Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a
másik a lábnál. Így szóltak hozzá: "Asszony, miért sírsz?" "Mert elvitték az én Uramat - felelte -, és nem tudom, hová tették." Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt elõtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy õ az. Jézus megkérdezte: "Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: "Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem." Jézus erre megszólította: "Mária!" Mária felkiáltott: "Rabbóni!" - vagyis Mester. "Ne tartóztass! - felelte Jézus. - Még nem mentem föl az Atyához. Te most menj testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez." Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: "Láttam az Urat." - És elmondta, amit az Úr üzent.
Jn 20,11-18
Az asszonyok gyorsan elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre Jézus jött velük szemben, és megszólította õket: "Üdv nektek!" Õk pedig odasiettek hozzá, leborultak elõtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: "Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem." Még úton voltak, amikor néhány õr bement a városba, és jelentette a fõpapoknak a történteket. Ezek a vénekkel együtt tanácsot tartottak. Úgy határoztak, hogy sok pénzt adnak a katonáknak, és meghagyják nekik: "Mondjátok azt, hogy éjnek idején, amíg mi aludtunk, odajöttek a tanítványai, és ellopták a holttestet. Ha tudomást szerez róla a helytartó, mi majd megnyugtatjuk, és kimentünk benneteket." Azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogy meghagyták nekik. Ez a szóbeszéd mind a mai napig el van terjedve a zsidók között.
Mt 28,8-15
2009. ÁPRILIS 12. - HÚSVÉTVASÁRNAP: KRISZTUS FELTÁMADÁSA
2009.04.11. 16:59
"Krisztus feltámadása - ha használhatjuk az evolúció elméletének a nyelvezetét - a legnagyobb mutáció, a legdöntõbb ugrás egy teljesen új dimenzió felé, amely az élet és annak fejlõdése hosszú történelmében valaha is történt: ugrás egy teljesen új rendbe." (XVI. Benedek pápa)
Kezdet és vég, múlt és jövõ él az örök "Má"-ban, mely a Föltámadotté (Szent Ágoston: "aeternum Nunc", az isteni Most), azé, aki "Halott volt és íme él" (Jel 2,8). A megölt Bárány az Úr, aki eljövendõ, hogy befejezze a világ történelmét. -- A Krisztus föltámadása és fenségben való kinyilvánulása közt fut a "mi idõnk", a mi utunk. A hit fényében járunk, avagy -- a hit homályában is, de szilárd hittel. Hitünk azok tanúságára támaszkodik, akik látták a Föltámadottat, de az Õ Lelkére is, akit belénk küldött. A körülöttünk levõ világ, de a jövendõ nemzedékek is azon hitben élnek, amit mi vallunk és tanúsítunk életünkkel.
Liturgiátlan idõ. Jézus valóban meghalt. Leszállott a legmélyebb emberi nyomorúságba, "a holtak birodalmába". Kivette a mi halálunkból a keserûséget. Már tudjuk, Krisztussal való közösségünk túléli a halált. -- Õ a mi életünk és föltámadásunk. Legyen ez látható a jelen életünkben: az örömben, amely reménybõl és szeretetbõl születik. Ezen a napon az Egyház Jézus sírjánál idõzik. Szentmise ezen a napon nincs, szentségeket nem szolgáltatnak ki, kivétel a bûnbocsánat szentsége és a haldoklók ellátása. A templom sötét, az oltár megfosztva áll, csend van. Az Úr a sírjában nyugszik, hívei õrzik azt. (Virtuális Plébánia)
__________________________________
Amikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja és Szalóme drága keneteket vásároltak, és elmentek, hogy megkenjék Jézus holttestét.
A hét elsõ napján, kora reggel, amikor a nap felkelt, a sírhoz mentek. Ezt mondták egymásnak: "Ki fogja nekünk elhengeríteni a követ a sír bejárata elõl?" De amikor odanéztek, látták, hogy a kõ el van hengerítve, pedig igen nagy volt. Bementek a sírba, és egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült jobb felõl. Megrémültek, de az megszólította õket: "Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt van a hely, ahová temették. Siessetek, és mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Elõttetek megy Galileába. Ott meglátjátok majd õt, amint megmondta nektek."
Mk 16,1-7
Fotó: Dr. B. Tamás-Tarr Melinda (Gradara, 2005. augusztus)
A szobor jellegzetessége, hogy amerrõl nézzük - jobbról, szembõl, balról -, arról az oldalról más az arckifejezés: 1. A szenvedõ Krisztus (jobbról), 2. A haldokló Krisztus (szembõl), 3. A halott Krisztus (balról)
Abban az idõben Jézus kiment tanítványaival a Kedron völgyén túlra, ahol egy kert volt, s bement oda tanítványaival. Ezt a helyet ismerte Júdás is,aki õt elárulta, mert Jézus gyakran járt ide tanítványaival. Júdás kapott egy csapat katonát, valamint a fõpapoktól és a farizeusoktól szolgákat, és kiment velük oda lámpákkal, fáklyákkal, fegyverekkel fölszerelkezve. Jézus tudott mindent, ami rá várt. Eléjük ment tehát és megkérdezte tõlük: "Kit kerestek?" Azok ezt válaszolták: "A názáreti Jézust." Jézus erre így szólt: "Én vagyok." Júdás is ott volt köztük, aki elárulta. Mikor azt mondta nekik: "Én vagyok", meghátráltak és a földre estek. Ezért újra megkérdezte tõlük: "Kit kerestek?" Azok ezt válaszolták: "A názáreti Jézust." Erre Jézus így szólt: "Megmondtam már, hogy én vagyok. Ha tehát engem kerestek, engedjétek el ezeket!" Így beteljesedett, amit korábban megmondott: "Senkit sem veszítettem el azok közül, akiket nekem adtál."
Simon Péternél volt egy kard. Kirántotta, és a fõpap szolgájára sújtott vele: levágta a jobb fülét. A szolgának Malkusz volt a neve. De Jézus rászólt Péterre: "Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Ne igyam ki talán a kelyhet, amelyet az Atya adott nekem?"
Ekkor a csapat, az ezredes és a zsidó szolgák elfogták Jézust, és megkötözték. Elõször Annáshoz vezették, mert õ apósa volt Kaifásnak, aki abban az évben fõpap volt. Õ adta a zsidóknak azt a tanácsot, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért. Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Ez a tanítvány ismerõse volt a fõpapnak, ezért bemehetett Jézussal a fõpap udvarába, Péter meg kint várakozott a kapu elõtt. A másik tanítvány, aki ismerõse volt a fõpapnak, visszajött, szólt a kapuban õrködõ lánynak, és bevitte Pétert. A kaput õrzõ szolgáló közben megjegyezte: "Talán te is ennek az embernek a tanítványai közül vagy?" Õ azt felelte: "Nem vagyok!" Mivel hideg volt, a szolgák és a fegyveresek tüzet raktak, hogy fölmelegedjenek. Péter is köztük álldogált, és melegedett. A fõpap eközben tanítványai és tanítása felõl faggatta Jézust.
Jézus ezt válaszolta neki: "Én a világhoz nyíltan beszéltem. Mindig a zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahova minden zsidónak bejárása
van. Titokban nem mondtam semmit. Miért kérdezel hát engem? Kérdezd azokat, akik hallották, amit beszéltem. Íme, õk tudják, hogy miket mondtam!" E szavakra az egyik ott álló szolga arcul ütötte Jézust, és így szólt: "Így felelsz a fõpapnak?" Jézus ezt mondta neki: "Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, ha viszont jól, akkor miért ütsz engem?" Ekkor Annás megkötözve elküldte õt Kaifás fõpaphoz. Simon Péter még mindig ott állt, és melegedett. Újra megkérdezték tõle: "Talán te is az õ tanítványai közül vagy?" Õ így felelt: "Nem vagyok!" A fõpap egyik szolgája, aki rokona volt annak, akinek Péter levágta a fülét, megjegyezte: "Nem téged láttalak én a kertben õvele?" De Péter ismét tagadta; és ekkor mindjárt megszólalt a kakas.
Kaifástól tehát elvezették Jézust a helytartóságra. Kora reggel volt. A zsidók nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanná ne váljanak, és elkölthessék a húsvéti bárányt. Ezért Pilátus jött ki hozzájuk, és megkérdezte: "Mivel vádoljátok ezt az embert?" Azok azt felelték: "Ha nem volna gonosztevõ, nem adtuk volna õt a kezedbe!" Pilátus ezt mondta: "Vigyétek el, és ítélkezzetek fölötte ti a saját törvényetek szerint!" A zsidók ezt válaszolták neki: "Nekünk senkit sem szabad megölnünk!" Így beteljesedett, amit Jézus arról mondott, hogy milyen halállal fog meghalni. Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tõle: "Te vagy-e a zsidók királya?" Jézus így válaszolt: "Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?" Pilátus ezt felelte: "Hát zsidó vagyok én? Saját néped és a fõpapok adtak a kezembe.
Mit tettél?" Ekkor Jézus így szólt: "Az én országom nem ebbõl a világból való. Ha ebbõl a világból volna az országom, szolgáim harcra kelnének, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innét való."
Pilátus megkérdezte: "Tehát király vagy?" Jézus így felelt: "Te mondod, hogy király vagyok. Én arra születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, az hallgat a szavamra!" Erre Pilátus azt mondta: "Mi az igazság?" E szavak után Pilátus újra kiment a zsidókhoz és ezt mondta nekik: "Én semmi vétket sem találok benne. Szokás azonban nálatok, hogy húsvétkor valakit szabadon bocsássak. Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?" De õk ismét kiáltozni kezdtek: "Ne ezt, hanem Barabást!" Barabás rabló volt.
Ekkor Pilátus fogta Jézust, és megostoroztatta. A katonák tövisbõl koszorút fontak, a fejére tették, és bíborszínû köntöst adtak rá. Azután eléje járultak, és így gúnyolták: "Üdvöz légy, zsidók királya!" És közben arcul verték. Pilátus ezután újra kiment, és így szólt hozzájuk: "Íme, elétek vezetem õt, hogy megtudjátok: nem találok benne semmi vétket." És kijött Jézus, töviskoronával, bíborruhában. Pilátus pedig így szólt: "Íme, az ember!" A fõpapok és a szolgák, mihelyt meglátták õt, kiáltozni kezdtek: "Feszítsd meg! Feszítsd meg!" Pilátus azt mondta nekik:
"Vigyétek, feszítsétek õt ti keresztre, mert én semmi vétket sem találok benne!" De a zsidók ezt felelték: "Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten fiává tette magát!" Amikor Pilátus meghallotta ezt, még jobban megijedt. Visszament a helytartóságra, és újra megkérdezte Jézust: "Honnan való vagy?" De Jézus nem válaszolt neki semmit. Erre Pilátus azt mondta neki: "Nem felelsz nekem? Talán nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy megfeszítselek, vagy arra, hogy elbocsássalak?" Erre Jézus azt mondta: "Semmi hatalmad sem volna fölöttem, ha onnan felülrõl nem kaptad volna. Ezért annak, aki engem a kezedbe adott, nagyobb a bûne."
Ettõl fogva Pilátus azon volt, hogy szabadon bocsássa Jézust. A zsidók azonban ezt kiáltozták: "Ha szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja. Mert mindaz, aki királlyá teszi magát, ellene szegül a császárnak." E szavak hallatára Pilátus kivezet- tette Jézust, maga pedig a bírói székbe ült a kövezett udvaron, amelyet héberül Gabbatának hívnak. A húsvéti készület napja volt, a hatodik óra körül. Így szólt a zsidókhoz: "Íme, a királyotok!" De azok így kiáltoztak: "El vele, el vele! Feszítsd meg!" Pilátus megkérdezte: "Keresztre feszíttessem a királyotokat?" A fõpapok azonban ezt felelték: "Nincs királyunk, csak császárunk!" Erre kiszolgáltatta nekik, hogy keresztre feszítsék.
Ekkor a zsidók átvették Jézust. A keresztet õ maga vitte, míg oda nem ért az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak. Ott keresztre feszítették õt, s két másikat is vele, jobb és bal felõl, Jézust meg középen. Pilátus feliratot is készített, és a keresztfára tétette. Ez volt ráírva: "A názáreti Jézus, a zsidók királya." A feliratot sokan olvasták a zsidók közül, mert az a hely, ahol Jézust megfeszítették, közel volt a városhoz.
Húsvét ünnepe elõtt történt. Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor
ebbõl a világból vissza kell térnie az Atyához. Mivel szerette övéit, akik
a világban voltak, még egy végsõ jelét adta szeretetének. Vacsora közben
történt, amikor a sátán már fölébresztette Júdásnak, Karióti Simon fiának
szívében a gondolatot, hogy árulja el õt. Jézus tudta, hogy az Atya
mindent a kezébe adott, s hogy Istentõl jött és Istenhez tér vissza.
Fölkelt hát a vacsora mellõl, letette felsõ ruháját, fogott egy
vászonkendõt és a derekára kötötte. Azután vizet öntött egy mosdótálba, és
mosni kezdte tanítványainak a lábát, majd a derekára kötött kendõvel meg
is törölte. Amikor Simon Péterhez ért, az így szólt: "Uram, te akarod
megmosni az én lábamat?" Jézus így felelt: "Most még nem érted, mit
teszek, de késõbb majd megérted". De Péter tiltakozott: "Az én lábamat
ugyan meg nem mosod soha." Jézus azt felelte: "Ha nem moslak meg, nem lesz
semmi közöd hozzám". Erre Péter így szólt: "Uram, akkor ne csak a lábamat,
hanem a fejemet és a kezemet is!" Jézus azonban kijelentette: "Aki
megmosdott, annak csak a lábát kell megmosni, és egészen tiszta lesz. Ti
tiszták vagytok, de nem mindnyájan." Tudta ugyanis, hogy egyikük elárulja,
azért mondta: "Nem vagytok mindnyájan tiszták." Miután megmosta lábukat,
fölvette felsõ ruháját, újra asztalhoz ült, és így szólt hozzájuk:
"Megértettétek-e, hogy mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok
engem, és jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester
megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát
adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg." Jn 13,1-15
A betániai vacsora után a tizenkettõ közül az egyik, akit karióti Júdásnak
hívtak, elment a fõpapokhoz és megkérdezte tõlük: "Mit adtok nekem, ha
kezetekbe juttatom Jézust?" Azok harminc ezüstöt ígértek neki. Ettõl
kezdve csak a kedvezõ alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa õt nekik. A
kovásztalan kenyér ünnepének elsõ napján a tanítványok ezzel a kérdéssel
fordultak Jézushoz: "Hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?" Õ így
felelt: "Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki:
A Mester üzeni: Közel van az én idõm; tanítványaimmal nálad költöm el a
húsvéti vacsorát." A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik,
és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, Jézus a tizenkét
tanítvánnyal asztalhoz telepedett. Miközben ettek, így szólt hozzájuk:
"Bizony mondom nektek, közületek egyvalaki elárul engem!" Erre nagyon
elszomorodtak, és sorra kérdezték õt: "Csak nem én vagyok az, Uram?" Õ így
válaszolt: "Aki velem egyszerre nyúl a tálba, az árul el engem. Az
Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát
elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik!" Erre
Júdás, az áruló is megkérdezte: "Csak nem én vagyok az, Mester?" Õ így
felelt: "Te magad mondtad!"
Mt 26,14-25
Abban az idõben, amikor Jézus és tanítványai Jeruzsálemhez közeledtek,
Betfagé és Betánia táján, az Olajfák hegyénél Jézus elõreküldte két
tanítványát, és ezt mondta nekik: "Menjetek a szemközti faluba. Amint
beértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen ember még nem
ült. Oldjátok el és vezessétek ide. Ha valaki szólna, hogy mit tesztek,
mondjátok, hogy az Úrnak van rá szüksége. Erre mindjárt elengedi." El is
mentek, és az útelágazásnál egy kapuhoz kötve megtalálták a szamárcsikót.
Eloldották. Azok közül, akik ott ácsorogtak, valaki megkérdezte: "Miért
oldjátok el a szamarat?" Azt válaszolták, amit az Úr mondott nekik, és
erre elengedték õket. A szamárcsikót Jézushoz vezették. Ráterítették a
köntöseiket, õ pedig felült rá. Sokan az útra teregették köntösüket, mások
meg a lombos faágakat, amelyeket a réten vágtak. Akik elõtte jártak, és
akik kísérték, így kiáltoztak: "Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön!
Áldott atyánknak, Dávidnak közelgõ országa! Hozsanna a magasságban!"
Mk 11,1-10
Abban az idõben azok között, akik felzarándokoltak, hogy az ünnepen imádják Istent, volt néhány görög is. Ezek odamentek Fülöphöz, aki a
galileai Betszaidából származott, és kérték: "Uram, látni szeretnénk
Jézust." Fülöp elment, és szólt Andrásnak. Aztán András és Fülöp elmentek,
és megmondták Jézusnak. Jézus ezt válaszolta: "Eljött az óra, hogy
megdicsõüljön az Emberfia. Bizony, bizony mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok
gyümölcsöt hoz. Aki szereti az életét, elveszíti azt, de aki gyûlöli
életét ebben a világban, az megmenti azt az örök életre. Aki nekem
szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki
nekem szolgál, azt becsülni fogja az Atya. Most megrendült a lelkem. Mit
is mondjak? Atyám, szabadíts meg ettõl az órától? De hiszen éppen ezért az
óráért jöttem. Atyám, dicsõítsd meg nevedet!" Erre hang hallatszott az
égbõl: "Megdicsõítettem, és ismét megdicsõítem." A tömeg, amely ott állt,
ennek hallatára azt gondolta, hogy mennydörgött. Mások így vélekedtek:
"Angyal beszélt vele." Jézus megmagyarázta nekik: "Nem miattam hallatszott
ez a hang, hanem miattatok, ítélet van most a világon. Most vetik ki ennek
a világnak a fejedelmét. Én pedig, ha majd fölmagasztalnak a földrõl,
mindenkit magamhoz vonzok." Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen
halállal fog meghalni.
Jn 12,20-33
Abban az idõben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: "Ahogy Mózes fölemelte a
kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz
benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a
világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne
vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba,
hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ. Aki hisz
benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont
magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: A világosság
a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a
világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat
tesz, gyûlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, nehogy
napvilágra kerüljenek tettei. Aki azonban az igazságot cselekszi, a
világosságra megy, hadd nyilvánuljanak ki tettei, hogy Isten szerint
cselekedte azokat."
Jn 3,14-21
Abban az idõben: Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és
egyedül velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott elõttük. Ruhája
olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle kelmefestõ nem képes így
a ruhát kifehéríteni. Egyszerre megjelent nekik Illés és Mózes, és
beszélgettek Jézussal.
Péter ekkor ezt mondta Jézusnak: "Mester! Olyan jó nekünk itt lennünk!
Készítsünk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!"
Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve.
Ekkor felhõ árnyékolta be õket, és a felhõbõl szózat hallatszott: "Ez az
én szeretett Fiam, õt hallgassátok!" Mire körülnéztek, már senkit sem
láttak, csak Jézust egymagát.
A hegyrõl lejövet megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek, amit
láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a holtak közül. A parancsot
megtartották, de maguk között megvitatták, hogy mit jelenthet az, hogy
feltámad a holtak közül.
Mk 9,2-10
A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: "Kérjetek, és adnak
nektek; keressetek, és találtok; zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek.
Mert aki kér, az kap; aki keres, az talál; aki zörget, annak ajtót
nyitnak. Kicsoda az közületek, aki fiának követ ad, amikor az kenyeret kér
tõle? Vagy ha halat kér, ki ad kígyót neki? Ha tehát ti - bár rosszak
vagytok - tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább jót ad a ti
mennyei Atyátok azoknak, akik kérik õt. Amit tehát akartok, hogy veletek
tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük! Ez ugyanis a mózesi törvény és
a próféták tanítása."
Mt 7,7-12
Egy alkalommal Jézus az utolsó ítéletrõl beszélt tanítványainak: Amikor az
Emberfia eljön az õ dicsõségében összes angyalának kíséretében, és helyet foglal dicsõséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik elõtte, õ pedig elválasztja õket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára. Azután a király így szól a jobbján állókhoz: "Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek
birtokba a világ kezdetétõl nektek készített országot! Mert éhes voltam és
ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam, és
ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti
fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!"
Erre megkérdezik tõle az igazak: "Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy
enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna? Mikor
láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy ruhátlanul, hogy
betakartunk volna téged? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy
meglátogattunk volna?" Akkor a király így felel: "Bizony, mondom nektek:
Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!"
Ezután a balján állókhoz szól: "Távozzatok tõlem, ti, átkozottak, az örök
tûzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és nem
adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen voltam, és nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be; beteg voltam és börtönben sínylõdtem: és ti nem látogattatok meg engem!"
Erre õk is megkérdezik: "Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni,
idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, és nem siettünk a
segítségedre?" Õ pedig ezt feleli majd nekik: "Bizony, mondom nektek: Amit
e legkisebbek egyikével nem tettetek, velem nem tettétek!" Ezek akkor az
örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre.
Mt 25,31-46
Abban az idõben a Lélek kivitte Jézust a pusztába. Negyven napig kint volt
a pusztában, és megkísértette a sátán. Vadállatokkal volt együtt, és
angyalok szolgáltak neki. Amikor Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és
hirdette az Isten evangéliumát: "Betelt az idõ, közel van az Isten
országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban."
Mk 1,12-15
Amikor Péter apostol megvallotta, hogy Jézus a Messiás, akkor az Úr így
szólt a tanítványokhoz: "Az Emberfiának sokat kell szenvednie: a vének, a
fõpapok és az írástudók elutasítják, megölik, de harmadnapra feltámad."
Majd így szólt mindnyájukhoz: "Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát,
vegye föl mindennap a keresztjét, és úgy kövessen engem! Mert aki meg
akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki elveszíti életét énmiattam,
megmenti azt. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is,
önmagát azonban elveszíti, és romlásba dönti?"
Lk 9,22-25
A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: Vigyázzatok!
Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek elõtt, mert így a mennyei
Atyától nem kaptok értük jutalmat. Amikor tehát alamizsnát osztasz, ne
kürtöltess magad elõtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógákban és az
utcákon, hogy dicsérjék õket az emberek! Bizony mondom nektek, ezzel már
meg is kapták jutalmukat. Amikor te adsz alamizsnát, ne tudja bal kezed,
mit cselekszik a jobb kezed, hogy adományod rejtekben legyen, és akkor
Atyád jutalmaz meg érte, aki lát téged a rejtekben is. Amikor pedig
imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek az
emberek szeme láttára a zsinagógákban és az utcasarkokon állva imádkozni!
Bizony mondom nektek, már meg is kapták jutalmukat. Amikor imádkozol, menj
be a szobádba, és zárt ajtó mögött, a rejtekben imádkozzál Atyádhoz!
Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked. Amikor böjtöltök, ne
legyetek mogorvák, mint a képmutatók! Keserû arcot mutatnak, hogy az
emberek meglássák rajtuk a böjtölést. Bizony mondom nektek, ezzel már meg
is kapták jutalmukat. Amikor te böjtölsz, illatosítsd be hajadat és mosd
meg arcodat, hogy az emberek ne vegyék észre böjtölésedet, csak Atyád, aki
a rejtekben jelen van! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked.
Mt 6,1-6.16-18
Néhány nap múlva Jézus visszatért Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a híre,
hogy otthon van, annyian összejöttek, hogy még az ajtó elõtti téren sem
fértek el; õ pedig hirdette nekik az igét. Közben odahoztak hozzá egy
bénát. Négyen vitték. Mivel a tömegtõl nem fértek a közelébe, kibontották
fölötte a tetõt, ahol volt, és a nyíláson át leengedték a hordágyat,
amelyen a béna feküdt. Jézus pedig, látva hitüket, így szólt a bénához:
"Fiam, bûneid bocsánatot nyertek." Ült ott néhány írástudó is. Ezek így
gondolkodtak szívükben: "Hogy beszélhet ez így? Káromkodik! Ki más
bocsáthatja meg a bûnt, mint egyedül az Isten?" Jézus a lelke mélyén jól
tudta, hogy magukban ilyeneket gondolnak, így szólt tehát hozzájuk: "Miért
gondoljátok ezt szívetekben? Mi könnyebb: azt mondani a bénának: Bûneid
bocsánatot nyertek, vagy azt mondani: Kelj föl, fogd ágyadat és járj?
Tudjátok hát meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bûnök
megbocsátására!" Ezzel odafordult a bénához: "Mondom neked: kelj föl, fogd
az ágyadat, és menj haza!" Az felkelt, fölvette a hordágyat, és
mindannyiuk szeme láttára kiment. Mindenki elcsodálkozott. Dicsõítették
Istent, és azt mondták: "Nem láttunk még ilyet soha!"
Mk 2,1-12
Mivel hazámban, Magyarországon az aktuális politikai hatalom nem adta vissza az összes egyházi ünnepet, így a január 6-i Vízkeresztét (Epiphania Domini/az Úr megjelenése) sem, ezért a mai evangélium errõl szól:
Abban az idõben, amikor Keresztelõ János látta, hogy Jézus közeledik
feléje, így szólt: "Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bûneit! Õ
az, akirõl azt mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelõz engem, mert
elõbb volt, mint én. Én sem ismertem õt, de azért jöttem, és azért
keresztelek vízzel, hogy megismertessem õt Izraelben." János azután így
folytatta tanúságtételét: "Láttam, hogy az égbõl, mint egy galamb, leszáll
rá a Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem õt, de aki küldött, hogy
vízzel kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod, hogy rászáll a Lélek,
és rajta marad, õ az, aki Lélekkel keresztel. Én láttam, és tanúskodom
arról, hogy õ az Isten Fia!"
Jn 1,29-34
Abban az idõben Zakariás, János atyja eltelt Szentlélekkel, és ezekre a
prófétai szavakra nyílt az ajka:
"Áldott az Úr, atyáink Istene, mert meglátogatta és megváltotta az õ
népét; erõs szabadítót támasztott minekünk szolgájának, Dávidnak
családjából. Amint szólott a szentek szájával, õsidõk óta a próféták ajka
által, megszabadít az ellenség kezébõl, mindazoktól, akik gyûlölettel
néznek minket; atyáinkkal irgalmat gyakorol, hogy szent szövetségére
emlékezzék, az esküre, amelyet Ábrahám atyánknak esküdött, hogy nekünk
váltja be, amit ígért; hogy félelem nélkül és megszabadulva az ellenség
kezébõl, neki szolgálatot teljesítsünk: szentségben és igazságban járjunk
elõtte napról napra, amíg élünk.
Téged pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának fognak mondani, mert
az Úr elõtt jársz, egyengetni az õ útját; az üdvösség ismeretére tanítod
nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bûnük Istenünk irgalmas szívétõl,
amellyel meglátogat minket felkelõ Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon
azoknak, akik sötétségben és halálos homályban ülnek, lépteinket pedig a
béke útjára vezérelje."
Lk 1,67-79
Elmélkedés:
Zakariás imádsága végül is az eljövendõ Megváltóról szól, aki
helyreállítja a kapcsolatot a bûnös ember és az Isten között. Ez azonban
nem az ember valamiféle érdemének köszönhetõ, hanem Isten irgalmasságának.
Õ jön el hozzánk, õ hajol le irgalmával értünk, õ közeledik hozzánk, hogy
megbocsássa bûneinket. Õ teljesíti hûségesen ígéretét, bár az ember
sokszor hûtlen lett hozzá. A megváltó születése új élet lehetõségét
jelenti számunkra. A bûnös élet homálya, sötétsége helyett az üdvösség
világos útjára léphetünk. Használjuk ki a lehetõséget, hogy Isten maga
kínálja fel nekünk a lelki újjászületést.
(Horváth István Sándor)
2008. december 25. - Urunk születése, Karácsony - Éjféli mise
Azokban a napokban Augusztusz császár elrendelte, hogy írják össze a
földkerekség lakosságát. Ez az elsõ összeírás akkor történt, amikor Szíria
kormányzója Kirinusz volt. Mindenki elment a maga városába, hogy
összeírják. Galilea Názáret nevû városából József is fölment Dávid
városába, a judeai Betlehembe, hogy összeírják eljegyzett feleségével,
Máriával, aki gyermeket várt. Amíg ott tartózkodtak, beteltek Mária
napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsõszülött fiát, pólyába
takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.
A környéken pásztorok tanyáztak a szabad ég alatt, nyájukat õrizték az
éjszakában. Egyszerre csak megállt elõttük az Úr angyala, és az Úr
dicsõsége beragyogta õket. Nagyon megrémültek. Az angyal így szólt
hozzájuk: "Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az
egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid
városában. Ez lesz nektek a jel: kisdedet találtok pólyába takarva és
jászolba fektetve." Az angyalt hirtelen nagy mennyei sereg vette körül.
Istent dicsõítve ezt zengték: Dicsõség a magasságban Istennek, és békesség
a földön a jóakaratú embereknek!
Lk 2,1-14
Elmélkedés:
Megszületett
Az esztendõ többi napjához képest egészen szokatlan idõben, éjnek idején
hívott minket a harang a templomba, s most azok is meghallották ezt a
harangszót, akik máskor talán elengedik a fülük mellett. Van ebben a
harangszóban valami varázslatos, valami ellenállhatatlan. A karácsonyi
éjféli misére hívott minket, hogy ebben a szokatlan idõben, éjnek idején
ünnepeljük meg Jézus Krisztus születésének napját. Egyeseket talán csak a
megszokás hozott ide, másokat a kíváncsiság, vagy az, hogy máskor nem
lehet éjfélkor a templomba menni. Sokaknak ilyenkor eszükbe jut
gyermekkoruk szép karácsonya, s visszasírják a régi szép idõket. Úgy
gondolom, teljesen szükségtelen romantikázni, fölösleges sajnálkozni az
ünnep fényének elhalványulása miatt, hiszen idén is szép ünnepnek lehetünk
a részesei, ha sikerült megõriznünk magunkban egy keveset a gyermeki
lelkületbõl, vagy sikerül azt feléleszteni magunkban. Arról a gyermeki
lelkületrõl beszélek, amelyet maga Jézus is ajánlott tanítványainak.
Fekete István, a gyermekeknek szánt regényeirõl híres magyar író szívesen
eleveníti fel írásaiban saját gyermekkorát. A Betlehem címû elbeszélésében
például arra emlékezik vissza, hogy kisgyermekként hogyan betlehemezett
barátaival. Kartonpapírból saját maguk készítettek kis betlehemi házikót,
amivel sorra járták a házakat, s persze perselyt is vittek magukkal, mert
a köszöntésekért és jókívánságokért szívesen adtak az emberek egy kis
aprópénzt. Egy alkalommal a gyerekek december 24-én elhatározták, hogy
átmennek a szomszéd faluba betlehemezni. Mivel estére nagyon rossz idõ
volt várható, ezért siettek volna haza, de az emberek minden háznál
hosszasan megnézték a betlehemet, szívesen marasztalták és etették a
gyerekeket, aminek aztán az lett a következménye, hogy mire hazafelé
indultak nagy hófúvás kerekedett. A viharos szél majdnem belelökte õket a
jeges patakba, s csak lassan jutottak elõre nehéz pásztorsubáikban. Még az
is felmerült bennük, hogy inkább vissza kellene fordulni, s majd másnap
hazamennek, de a vezetõ fiú azt mondta, hogy csak menjenek tovább, mert õt
bizony "agyonverik, ha nem lesz otthon az éjféli misén". Ezért aztán
vánszorogtak tovább hazafelé, nagy félelemmel a szívükben. Egyszer csak
megálltak, mert nem tudták, hogy hol lehetnek. A nagy hidegben
összebújtak, már azt hitték, meg fognak fagyni az éjszaka, amikor az egyik
fiú, Péter, aki papnak készült, ezt mondta a többieknek: Imádkozzunk! E
szóra csend lett, s a csendben alig hallhatóan megérintette õket a távoli
harangszó. Boldogan indultak el, mert most már tudták az utat, a harang
szava megmutatta nekik az utat. A történetnek az lett a vége, hogy
szerencsésen hazaértek és mind ott voltak az éjféli misén.
Most mi is mind itt vagyunk az éjféli misén. Követtük a harang szavát.
Követtük szívünk hangját. Követtük a csillag fényét. Halljuk az angyali
szót: Dicsõség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú
embereknek! Az angyali szó minket is Betlehembe vezet. Ha valaki
újdonságra, rendkívüli vágyott, az csalódni fog. A történet, Jézus
születésének története idén is ugyanaz, mint minden esztendõben. Ez az
egyszerû történet mégis megörvendeztet minket, s olyan boldogsággal tölti
el mindannyiunk szívét, amelyet az év más napjaiban nem szoktunk érezni.
Lélekben Betlehembe érve pontosan azt találjuk, amit az angyalok
hirdettek: egy szegényes istállóban a jászol szalmáján fekszik egy
gyermek. Egy újszülött, akit édesanyja ezen a szegényes helyen hozott a
világra. Ez a gyermek az Isten Fia, a mi Megváltónk.
Vártuk a csodát. Vártuk az angyalokat. Vártuk a szentestét, a fenyõ
illatát, az ajándékozást. Vártuk a betlehemi Gyermeket. Várakozásunk most
teljesült. Megtörtént a csoda: az Isten emberré lett, emberként született
meg erre a világra. Megjöttek az angyalok, s énekükkel békét, Istentõl
jövõ békességet h
EVANGÉLIUM: 2008. június 10. - Kedd
2008.06.10. 08:33
Jézus így tanított a hegyi beszédben: "Ti vagytok a föld sója. De ha a só
ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem való az egyébre, mint hogy kidobják, s
eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült
várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá
rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy világítson mindenkinek a
házban. Úgy világítson a ti világosságtok az emberek elõtt, hogy látva
jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!"
Mt 5,13-16
Abban az idõben: Amint Jézus továbbhaladt, látott egy Máté nevû embert a
vámasztalnál ülni. Így szólt hozzá: "Kövess engem!" Az felállt és követte
õt. Késõbb, amikor Jézus az õ házában vendégeskedett, eljött sok vámos és
bûnös, és helyet foglaltak az asztalnál Jézussal és tanítványaival együtt.
Meglátták ezt a farizeusok és megkérdezték tanítványait: "Miért eszik a ti
Mesteretek vámosokkal és bûnösökkel?" Jézus meghallotta ezt, és így
válaszolt: "Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek.
Menjetek csak, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot várok és
nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a
bûnösöket."
Mt 9,9-13
Amikor Jézus egy alkalommal a templomban tanított, ezt a kérdést vetette
fel: "Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Messiás Dávidnak a fia?
Hiszen maga Dávid mondja a Szentlélek által: Így szól az Úr az én Uramhoz:
Jobbom felõl foglalj helyet, míg lábaid alá vetem ellenségeidet. Ha tehát
maga Dávid a Messiást Urának nevezi, akkor hogyan lehet az õ fia?" A nagy
népsokaság szívesen hallgatta Jézust.
Mk 12,35-37
Abban az idõben egy írástudó megkérdezte Jézustól: "Melyik az elsõ a
parancsok közül?" Jézus így válaszolt: "Ez az elsõ: Halld, Izrael! Az Úr,
a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedbõl,
teljes lelkedbõl, teljes elmédbõl és minden erõdbõl! A második hasonló
ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb
parancsolat."
Az írástudó erre azt válaszolta: "Valóban, jól mondtad, Mester, hogy õ az
Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy õt teljes
szívünkbõl, teljes elménkbõl és teljes erõnkbõl szeretni, embertársunkat
pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égõ- vagy véres
áldozatnál."
Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte: "Nem jársz messze Isten
országától." Ezután már több kérdést nem mertek neki föltenni.
Mk 12,28b-34
Egyszer néhány farizeust és Heródes-párti embert küldtek Jézushoz, hogy
szaván fogják õt. Azok odamentek hozzá, és megszólították: "Mester,
tudjuk, hogy igazmondó vagy. Nem befolyásol a mások véleménye, és nem
nézed az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten
útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne
fizessünk?" Jézus azonban átlátott álnokságukon, és ezért így szólt:
"Miért akartok tõrbe csalni? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam!" Erre
odavittek egyet. Õ pedig megkérdezte tõlük: "Kinek a képe és felirata ez?"
Azok ezt felelték: "A császáré." Jézus pedig így folytatta: "Adjátok meg
tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!" Azok
igen elcsodálkoztak (Jézus feleletén).
Mk 12,13-17
Abban az idõben Jézus így szólt tanítványaihoz: A mennyek országába nem
jut be mindenki, aki azt mondja nekem: "Uram, Uram!" Csak az, aki mennyei
Atyám akaratát cselekszi. Azon a napon sokan mondják majd nekem: "Uram,
Uram! Hát nem a te nevedben prófétáltunk? Nem a te nevedben ûztük ki az
ördögöket? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát?" Én akkor kijelentem
majd nekik, hogy nem ismertelek soha benneteket. Távozzatok színem elõl,
ti gonosztevõk!
Mert mindaz, aki hallgatja szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az
okos emberhez hasonlít, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor,
ömlött az ár, süvöltött a szél és nekizúdult a háznak, de az nem dõlt
össze, mert sziklára épült. Aki viszont hallgatja szavaimat, de nem követi
azokat, ahhoz az ostoba emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette.
Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és nekizúdult a háznak; az
összedõlt, és nagy romhalmaz lett belõle.
Mt 7,21-27
Abban az idõben Jézus ismét Jeruzsálembe ment tanítványaival. Amikor a
templomban járt, odaléptek hozzá a fõpapok, az írástudók meg a nép
elöljárói, és megkérdezték tõle: "Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta
neked a hatalmat, hogy ilyeneket tegyél?" Jézus így válaszolt: "Én is
kérdezek tõletek valamit. Feleljetek rá, és akkor majd én is megmondom
nektek, hogy milyen hatalommal cselekszem. János keresztsége a mennybõl
volt-e vagy az emberektõl? Válaszoljatok nekem!"
Erre tanakodni kezdtek egymás között. Így okoskodtak: "Ha azt mondjuk: A
mennybõl volt, azt fogja felelni: Hát akkor miért nem hittetek neki?
Mondjuk talán azt, hogy Az emberektõl?" Féltek azonban a néptõl, mert
mindenki azt tartotta, hogy János valóban próféta volt. Végül is ezt
válaszolták: "Nem tudjuk." Jézus erre azt felelte: "Akkor én sem mondom
meg, milyen hatalommal cselekszem ezeket."
Mk 11,27-33
EVANGÉLIUM: 2008. május 30. - Péntek, Jézus Szentséges Szíve
2008.05.30. 08:48
Abban az idõben Jézus megszólalt, és ezt mondta: Magasztallak téged,
Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elõl,
és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked!
Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az
Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja
nyilatkoztatni. Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és
terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat,
és tanuljatok tõlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívû - és
nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyû.
Mt 11,25-30
Mit és hogyan? Évezredek óta ez az oktatás két leglényegesebb kérdése. Nem véletlen, hogy e két sarkalatos pont körül csaptak össze az indulatok már a középkori universitasokban, és hogy errõl folyik vita a mai Magyarországon is. Különösen a magyartanítás terén, hiszen ez a tárgy a homo aestheticus humanista embertípusának kialakítása mellett nálunk hagyományosan ideológiai nevelõeszköz, ahogy mondani szokták, nemzetstratégiai szempontból kiemelten fontos terület.
Abban az idõben Jézus így szólt az õt követõ emberekhez: "Jöjjetek hozzám
mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítelek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tõlem, mert
én szelíd vagyok és alázatos szívû, és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, és az én terhem könnyû." (Mt 11,28-30)
Elmélkedés:
Az élet nehézségeivel küzdõ embereket hívja magához Jézus a mai evangéliumban. Hívása tulajdonképpen mindenkihez szól, de könnyebben
meghallják azok, akik keresztjüket hordozzák. Jézus azért hív mindenkit, hogy segítsen nekik, könnyítsen terheiken. Isten és az ember kapcsolatának az az alapja, hogy a Teremtõ szeretettel megszólítja teremtményét és
szeretetközösségbe hívja. Boldogok, akik válaszolnak erre a hívásra és elindulnak felé.
Milyen jó volna, ha most, az adventi idõben egyrészt meghallanánk ezt a hívást, másrészt mi is hívnánk imádságainkban Istent, hogy jöjjön el
közénk. Jöjjön el hozzánk, megfáradtakhoz, és segítsen rajtunk. (Horváth István Sándor)
Imádság:
Uram, add, hogy lelkiismeretem azt tanúsítsa: szeretem testvéreimet, hogy van bennem testvéri szeretet, mégpedig nem színlelt, hanem õszinte, vagyis hogy õszintén keresem testvérem javát, s ezért nem várok tõle semmiféle ellenszolgáltatást, csupán üdvösséget.
SZÕNYI-BARTALOS MÁRIA: TRIPLÁN - TRIANON FONTOSSÁGA
2007.11.20. 16:46
MIT GONDOLNAK, MIÉRT KELL MINDENKINEK TÁRGYALNIA A KORMÁNNYAL? AZÉRT, MERT AZ ORSZÁGUNKNAK NINCS ÖNRENDELKEZÉSI JOGA ÉS A NAGYHATALMAK ÁLTAL SZÁMUNKRA MEGSZABOTT FORGATÓKÖNYV NEM MÓDOSULHAT, AMELY FORGATÓKÖNYV NEM A MI ÉRDEKEINKET KÉPVISELI, HANEM A NAGYHATALMAKÉT.
Gróf Teleki Pál szavaival egyezõen, Lloyd George angol miniszterelnök, a trianoni békeszerzõdés egyik aláírója is elismerte 1928-ban, hogy "Mindazok az okmányok, amelyek a béketárgyalások alatt bizonyos szövetségeseink elénk terjesztettek, hazug és megtévesztõk voltak. Mi hamisítványok alapján határoztunk." (H. Pozzi: A háború visszatér 191. old. 2. bek. dr. Marjay Frigyes kiadása, 1935 / 1994 HOGYF EDITIO / Reprint: Szegedi Nyomda).
Francois Mitterand, Franciaország köztársasági elnöke (1981-1995) pedig egy nemzetközi konferencián kijelentette: "....e század összes békeszerzõdései és különösen az 1914-1918-as háborút követõ békeszerzõdés, kezdve a versailles-i szerzõdéssel, és ideértve az 1945-ös szerzõdést s mindazokat, amelyek ezeket követték, mind igazságtalan szerzõdések voltak, amelyek hogy kielégítsék a gyõztes dicsõségvágyát, hatalmi ösztöneit vagy közvetlen érdekeit, minden alkalommal figyelmen kívül hagyták a történelmi, földrajzi, szellemi vagy etnikai realitásokat. A jövendõ háború drámája mindíg az elõzõ békerendezés keretei között íródott."
(Forrás: Nemzeti Hírháló 2007. 11. 20.-i összegyûjtött hírlevele: A BÉKESZERZÕDÉS ÉS AZ ÁRVIZEK - Megbomlott a Kárpát-medence ökológiai egyensúlya c. írásból)
Megjegyzésem: Nem újdonság - legalábbis nekem -, rég tudott dolog, mégha eddig nem is hangoztatták... (Mtt)
Szõnyi Bartalos Mária: NE DÕLJENEK BE A PROVOKÁTOROKNAK!
2007.10.12. 14:45
Mindazok számára írom, akik napjainkban haragjukat egymáson töltik ki az internet különbözõ fórumain és levelezõ listáin.
Vannak önök között vezéregyéniségek és ez nem baj. A baj ott kezdõdik, hogy akik önöktõl különbözõ stílusban írnak, vagy netán tévednek, esetleg azonnal ugranak valamely témára egy-egy jobban író tollfutását megelõzve, azt azonnal lehurrogják olyan alpári nyelvezeten, amely sem önökhöz, sem a letámadotthoz nem méltó.
Akik jó ismerõsök, internetes barátok voltak, elhidegülnek egymástól, mert az ország vezetése iránt érzett haragjukat egymáson töltik ki, egymás írás stílusát, személyiségét sárba taposva.
Uraim!
Nem elég, hogy a jelenlegi országvezetés tapos el szinte minden területen mindnyájunkat?
Még önök, egymásba is jókat belerúgnak? Nem veszik észre, hogy egymás provokátoraivá válnak? Úgy látszik, nem ismerték még fel – „bölcsességükben” -, hogy ez a rombolás a célja az interneten is a jelenlegi kormánynak.
Az indulataikat ne egymás felé irányítva vezessék le, hanem azon, akire valójában haragusznak.Csak a dühében tehetetlen ember az, aki napjainkban a hozzá közeli embernek ugrik csupán azért, mert a kormánnyal elégedetlen. Szégyelljék magukat azok, akik egymásnak ugranak itt, az internekten! Akár provokátorok, akár nem.
Önöknek nem az a dolguk, hogy egymással foglalkozzanak, hanem az a dolguk, hogy az országot kihúzzák a bajból, ha másképpen ehhez nem tudnak hozzá járulni, akkor tollal! Mert tollas háttal, egymást röntyölve, nem fog menni! Hagyják békén egymást, és mindannyian térjenek vissza az íráshoz, kormánykritikához, vagy a saját témájukhoz és gondolkozzanak el azon, hogy amíg egymással foglalkoztak, mi mindenrõl maradtak le azért, mert hagyták elrabolni a saját idejüket.
A provokátoroknak pedig üzenem, hogy felismerem õket még akkor is, ha nem nevezem meg személyüket. Ugyanis nem velük foglalkozom, hanem az emberek problémáival.
Miért nem foglalkozom a provokátorok kijelentéseivel? Azért nem foglalkozom velük, mert õk megbízást teljesítve teszik a dolgukat: egyirányból támadva, a tehetséges embereket lejárató szándékkal. Idõrablás szándékával és ezzel a kormánynak szerezve idõhúzásra esélyt.
NEM VAGYOK PARTNER VELÜK SEMMIBEN, NEM ÁLLOK SZÓBA VELÜK, NEM REAGÁLOK PROVOKATÍV MEGJEGYZÉSEIKRE, MERT NEM MÉLTÓAK HOZZÁM.
Igen, minden provokátor fölöttinek érzem magamat azért, mert én nem vagyok provokátor.
Felismerem és megértem tetteiket, de soha nem azonosulok gondolataikkal és eddig, csak e nyílt levél erejéig engedtem meg, hogy egyéb dolgaimtól eltérítsenek. Ezt is azért, mert látni véltem, hogy elburjánoztak a provokátorok az interneten.
A jobb érzésû embereknek, íróknak, bármilyen területen ténykedõknek üzenem:
NE DÕLJENEK BE A PROVOKÁTOROKNAK, ISMERJÉK FEL ÕKET ÉS SZÁNDÉKAIKAT, MAJD NE VELÜK FOGLALKOZZANAK, HANEM TEGYÉK A DOLGUKAT!
Mert aki lejáratni szándékozik valakit, s ha nem foglalkoznak vele, akkor egyedül maradva, önmaga sarában toporog csupán.
«A legfájdalmasabb és legaljasabb, gonosz emberi cselekedet az, amikor olyan emberek tagadnak meg - ezzel beléd rúgnak, arcul ütnek és szemedbe köpnek -, akiket kitartóan, komoly nehézségek ellenére is éveken át a legmélyebben szerettél/szeretsz és önzetlenül segítettél/segíted!» (mtt, 2007. 07. 25.)
«Rövidlátó az az ország, amelyik úgy néz a jövõbe, hogy nem akarja megismerni a múltját.»*
(*Elhangzott ma reggel a Rai1 Rádióban Prof. Umberto Broccoli neves rádió-mûsorvezetõ ajkán, az õ «Európa, Európa» minden szombat délelõtti, sorozatos kulturális mûsorában.)
BULÁNYI PÁTER: MIND TOLVAJOK ÉS RABLÓK (Az Ószövetség nem Isten igéje)
2007.02.20. 09:27
(Készítsétek az Úr útját!) Valamikor meghallottam ezt a felhívást, s azóta máshoz sincs kedvem, mint készíteni az Úr útját. Egyet tudok: azt, hogy „mindig így volt e világi élet: Egyszer fázott, s másszor lánggal égett”. S akitõl idézem most e két sort, Vörösmartynktól, õ is bíztatta a cigányt: „Húzd, ki tudja, meddig húzhatod…”
Gyilkol a kormány, mert nem mérte föl azokat a következményeket, amelyeket saját ostobasága és lelketlensége, bûnözõi kategóriába sorolható cselekedetei miatt elszenved az ország lakossága. Mert ez a lakosság is elhiszi, hogy egy ostoba és botor Gyurcsány-kormány után jön a bölcs és következetes Gyurcsány-kormány, amely elõdje bûncselekményeit most helyrehozza.
A nyári lelkigyakorlat fõ színtere Máriaremete kegyhely volt, ahonnan fakoltatívan néhány környékbeli és távolabbi kegyhelyre és egyéb jelentõsebb településre is elzarándokoltunk.
Nagy visszhangja volt 13 évvel ezelõtt a nagy presztizsû, olasz Dante Intézet egyik megyei szekciójától átnyújtott elsõ helyezett Dante-díjnak: egy irodalomkritikai tanulmányért kapta a magyar nõi pályázó. A hír nemcsak az olaszországi sajtót, hanem a magyarországit is bejárta. Érdekes, élete elsõ irodalmi pályázata volt, olasz honban tartózkodása majdnem tizedik évfordulója alkalmából.
Hölderlin írja az Empedoklész-ben: „Ha egy népnek el kell tûnnie, a fúriák küldenek valakit, aki minden jót legyõz, és gyõzelemre viszi a pusztulást, csalást, aljasságot, becstelenséget – és a megtévesztett nép ujjong rajta.”
Magyarnak számkivetve
2006.04.13. 07:51
«A nagyvilág nem kedvel bennünket. Legkevésbé belõlünk meggazdagodott szomszédaink. Bár nekik alighanem sikerülni fog zsírosabb falatokhoz jutni a közös tálból»...
„Egy nemzet nincs megalázva azzal, hogy legyõzték, vagy ha aláírt késsel a torkán egy végzetes békeszerzõdést. Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja. Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás…”
(Théophile Delcassé, egykori francia külügyminiszter)
ÉN ÁTLÁTOK A SZITÁN...
2006.03.10. 11:35
„Én átlátok a szitán, öregem, engem nem tudnak átverni, csak még azt nem látom kristálytisztán, hogy a rossz politikával terelik el a figyelmet a rossz gazdaságról vagy fordítva."
(czki: Valami van. Népszabadság, 2005. december 8.)
Dr. Szitányi Györggyel, a Ferences Világi Rend (OFS) idõközben már csak volt tagjával, aki kilépése óta privát ferencesnek vallja magát, gyakran beszélgetek vallási, teológiai jellegû témákról. Legelsõ alkalommal tavaly nyáron, az általa vezetett máriabesnyõi lelkigyakorlat alkalmából volt szerencsém részt venni az érdekfeszítõ vallási eszmecserékben. Az ottani kollokviumokból, illetve a tõle kapott válaszok közül emlékeztetõül felelevenítek néhányat... Folytatás >>> Frissítés: Kollokviumok György testvérrel II.
«A szeretet Isten adta kapocs olyan emberrel (emberekkel) akikkel együtt valamit meg kell tanulnunk, tapasztalnunk, átélnünk, megszenvednünk […] Az igazi szeretet-kapocs ritka, mély, és megrendítõ, gyökereiben érintõ, felkavaró kikerülhetetlen tennivaló, mert a szeretet tevõleges.
A szeretetet nem kell keresni, megmutatja arcát, megmutatja magát, felbukkan. Érzed, ott van.
Az átélt szeretet igaz felismeréshez vezet.
Az igazi szeretet megmásíthatatlan és felboríthatatlan, letagadhatatlan, csendes, és olykor magányos. Nem szomorúan magányos csak univerzális magányunkat tekintve egyedül megélve a miénk.
A szeretet - kijelölt út valami felé
A szeretet a lélekben összekulcsolt kéz.
[…] A szeretet fájdalmas híd, mert nem segíthetünk mindenben maradéktalanul azon, akit szeretünk. […]» Folytatás >>>
II. JÁNOS PÁL TAVALYI BÉKEÜZENETE, AMI MÁRA IS VONATKOZIK
2005.10.30. 11:56
A világ számos pontján zajló testvérgyilkos és erõszakos megnyilvánulásokkal, a belõlük fakadó kimondhatatlan szenvedéssel és igazságtalansággal szemben az egyetlen lehetõség, hogy iszonyattal forduljunk el a rossztól és ragaszkodjunk a jóhoz, amint Szent Pál figyelmeztet: "Ne hagyd, hogy legyõzzön a rossz, hanem te gyõzd le a rosszat a jóval" - fejtette ki üzenetében II. János Pál.
1. ...Megisszuk a levét, ha jogtalant cselekszünk.
2. Ravasz állat az emberi nem, születve már/
Az is marad míg él.
3. Haszonlesésnek rabja minden ember.
4. ...a gonoszok hamisan gyûjtött vagyonukból gazdagon élnek/
Többnyire; míg a jók és igazak nyomorultan tengenek, éhen.
5. Mindenütt hazánk van, hol jól megy sorunk.
Az elmúlt ezer év során kétszer özönlötték el hazánkat magukat felszabadítónak nevezõ hadseregek: az ezerhatszázas évek végén, amikor a császár toborozta nemzetközi csapatok kiûzték a török megszállókat és amikor 1945-ben a Szovjetunió Vörös Hadserege elfoglalta és megszállta Magyarországot. Egyik felszabadítót sem fogadta örömujjongás. Prinz Eugen, a nemes lovag hadi sikereit a kurucok mozgalma keserítette; 1945-ös felszabadítóinkat pedig 1956 forradalma késztette fegyveres megrendszabályozásunkra. Mindkét történelmi eseménykor a felszabadítók határozták meg, ki képviseli a haladást és ki a „nacionalista elmaradottságot".
Bennünket meg se kérdeztek. Csak felfogadták a vezéreinket.
Most, 2003-ban egy harmadik külföldi hatalom tervezi végleges felszabadításunkat: újbóli befogadásunkat a nyugat-európai országok közösségébe, egyszersmind pedig az Amerikai Egyesült Államok barátainak sorába.
Meglátjuk, mi lesz ebbõl. Ha - mint ígérgetik - jólét, egészség, hosszú élet, öröm költözik hazánk sokat szenvedett földjére s ezáltal végre boldogok leszünk, nincs az a népmese, ami szebben tudná elregélni sorsunkat. […]
(Nemeskürty István: Magyarnak számkivetve, Szabad Tér, 2003.)
Jézus valóban meghalt. Leszállott a legmélyebb emberi nyomorúságba, "a holtak birodalmába". Kivette a mi halálunkból a keserûséget. Már tudjuk, Krisztussal való közösségünk túléli a halált... Õ a mi életünk és föltámadásunk. Legyen ez látható a jelen életünkben: az örömben, amely reménybõl és szeretetbõl születik... Jézussal együtt járjuk az utat ezeken a napokon, egyben emberré válásunk útját is járjuk. Ez az út négy lépésben valósul meg: elfogadás (Nagycsütörtök), elengedés (Nagypéntek), eggyé válás (Nagyszombat) és újjászületés (Húsvét).
Nagyszombat az "eggyé válásról" szól
A Nagyszombat arról szól, hogy leszállunk Krisztussal saját árnyékunkba és hagyjuk felmerülni és felébredni mindazt, amit Isten lehetõségként nekünk ajándékozott. Nagyszombaton engedjük, hogy Krisztus élete testünk valamennyi halott részébe eljusson. Krisztus a sírban fekszik. Ez is éltünk szimbóluma. Mi is gyakran fekszünk a sírban, önsajnálatunk, rezignációnk, büszkeségünk sírjában. Gyakran csupán az élettel szembeni túlzó elvárások, tökéletességi kényszerképzet és a vereségtõl, a megszégyenüléstõl való félelem tart fogva a sírban bennünket. Nagyszombaton nézzünk szembe sírbeli helyzetünkkel és tartsuk a feltámadásba vetett hitet félelmünk elé.
Tovább >>>
NAGYPÉNTEK
2005.03.24. 08:14
A Megváltó a mi gonoszságainkért szenvedett.... Krisztus engedelmes volt a halálig.
A mi vétkeink miatt kapott sebeket, bûneink miatt törték össze.
Jób, amikor legjobban meglátogatta Isten, s barátai, felesége gúnyolódtak rajta, Istenbe vetett, nem csökkenõ bizalmában nyugodtan mondogatta: «Ha a jót elfogadtuk
Istentõl, a rosszat is el kell fogadnunk.» (Jób 2, 10).
Mekkora bizalom, mily hegyeket mozdító hit, mily lángoló szeretet!... S utána rászakadt szegény Jóbra, testére, lelkére a föld minden gyötrelme. A szemétdombra került bûzös, undok betegségével, mindenki elhagyta, mindenki megvetette, Isten egészen átengedte az ördögnek. És vajon
csökkent-e bizalma? Nem! Jób azt felelte: "Ha megöl engem, akkor is bízom benne!..."
Nézd Jézust! Ott gyötrõdik a kereszten: «Én Istenem, én
Istenem, miért hagytál el engem?!» És mégse száll le a keresztrõl. Bízik Atyjában...
Itt az idõ, hogy megvalljuk együtt az apostollal «...még
akkor is bízom, ha semmi bizalmam nincs, remélek a tökéletes reménytelenség ellenére is.» (Róm 4, 18)
Iz 52,13 - 53,12; Zs 30; Zsid 4,14-16; 5,7-9;Jn 18,1 -
19,42
Folytatás >>> Kapcsolódó linkek: Borbély Károly: Keresztút - Szitányi György: Világ Világossága - Keresztút az Eucharisztia évében - Reményik Sándor: A kereszt fogantatása - Dsida Jenõ: Nagycsütörtök - Jézus bevonulása Jeruzsálembe - Az utolsó vacsora - Jézus elítéltetése - Jézus halála és temetése - Jézus feltámadása és mennybemenetele
NAGYCSÜTÖRTÖK
2005.03.24. 08:04
Tartsátok emlékezetben ezt a napot, és ünnepeljétek meg!
Nagycsütörtök... lábmosás... utolsó vacsora...
Nagyon emberi együttlétek. Aki már felöltöztetett egy gyereket, vagy beteget, idõs embert, tapasztalhatta, hogy ez a mindennapos egyszerû mozdulatsor milyen meghittséget tud teremteni. Ezen a napon Jézus mossa, törli csupasz lábunkat... Engedjük el magunkat, a tenni akarásunkat, az erre és önállóságra törekvésünket... és hagyjuk, hogy
az Úr gyengédsége gyengéddé tegyen!
Akit régen befogadtak és asztalhoz ültettek, az élvezte a házigazda védelmét. Ez életre-halálra szólt. Mindenbõl kapott, amijük volt. Jézus a házigazda, aki asztalához ültet, megkínál a kenyérbõl, bárányhúsból, borból... enni ad, védelmet ad, és életét adja. Lehet-e nála igazabb és hûségesebb barátunk?
(Kiv 12,1-8.11-14; Zs 115; 1Kor 11,23-26; Jn 13,1-15) _________________Mielõtt Jézus az ég és föld között karját kitárta, hogy Isten eltörölhetetlen szövetségének jelét adja, meg akarta ünnepelni tanítványaival a húsvétot ( V.ö.: VI. kánon) Az Oltáriszentség, amelynek alapítását ma ünnepeljük, Isten szeretetének jele. Jézus köztünk marad, hogy tápláljon minket. A Szent Háromnap liturgiája - mondhatjuk - egyetlen liturgiát képez. Amit ma elkezdünk ünnepelni, majd húsvét éjjelén fejezzük be, hiszen Jézus halála és feltámadása szétválaszthatatlanul megváltásunk eseménye. Tovább >>>
NAGYSZERDA
2005.03.23. 08:38
Nagy különbség van Júdás pénzért vállalt áruló tette és Péter félelembõl háromszor is kimondott tagadó szavai között. Az egyikbõl nincs felemelkedés, a másik az evangélium egyik legszebb szeretet-vallomását eredményezi a feltámadás után. A különbség a két apostol Jézushoz való kapcsolatából fakad. De mi köt engem Jézushoz? Milyen a kapcsolatom vele nekem, aki ma aggódva kérdezem: csak nem én vagyok az, aki elárulja az Urat? A kevély magabiztosság nem ment meg és nem szünteti meg a bennünk lévõ gyengeséget. Nem szabad tökéletesnek és szilárdan állónak tartani magunkat, hanem ismernünk kell hibáinkat és gyarlóságainkat. A felemelkedés feltétele a helyes önismeret és bûnbánat. (Adoremusz 2005)
Nem voltam engedetlen, nem hátráltam meg, mert az Úr megsegít
Miért nem kértek? - tette meg a szemrehányást Jézus tanítványainak. Bármit kértek az én Nevemben, Atyám megadja nektek... Tetszik látni, mily egyszerû?!
Emberileg szólva, igenis hagyja magát befolyásoltatni az Úr! Ha akarom, még a mennyországot is megadja. Elõízét már itt a «Siralom völgyében» is. De imádkoznom kell. Az imádság kulcs, csak azzal lehet kinyitni a Boldog Örökkévalóság kapuját.
De ha kérek, a záradék mindig az legyen: Ha lehetséges... mindazonáltal ne az én akaratom teljesedjék. Csak õ tudja, mi a jó és szükséges nekünk! Bízzuk Rá! Lassan, vontatottan el-elmondani a Miatyánkot, vagy az Üdvözlégyet, vagy a Hiszekegyet!... Gyönyörûsége leszen szegény szívünknek!...
Iz 50,4-7; Zs 21; Fil 2,6-11; Mt 26,14 - 27,66
A szenvedés szentelte meg, s a szenvedély torzította el. (Kosztolányi Dezsõ: Erõs várunk, a nyelv)
KÍSÉRTET JÁRJA BE A NYELVET
2005.02.24. 09:09
A látványosabb nyelvi rém az egész médiát, sõt kultúránkat is át- meg átjárja […]. A tudatlanság terjedésérõl van szó. (Szitányi György: Nincs harag, öregem)
Kapcsolódó téma: ANYANYELVI MÛVELTSÉGÜNKRÕL
Lelkes lény minden szó, hangulatai vannak: és minden pillanatban más erõ lehet ugyanaz a szó. Szavaink, miket adunk vagy kapunk, mint rétjáró méhek megrakodnak mézzel és hímporral, hogy rájuk sem ismerünk. Olyan fényburok veszi körül, mintha meteorok volnának, vagy nyargaló lámpák a képzelet zûrzavarában... (Szabó Lõrinc: A költészet dicsérete)
A VISSZASZEREZHETETLEN
2005.02.13. 15:07
Minden nemzetnek fõ kincse a nyelve. Bármit elveszthet, visszaszerezheti, de ha a nyelvét elveszti, Isten se adja vissza többé. (Gárdonyi Géza: Magyarul így/Részlet a szerzõ beköszöntõjébõl)
IGE
2005.02.08. 09:02
A szó maga a valóság, melyet jelképez, magának a valóságnak veleje, kútfeje és kezdete. Milyen csodálatos is a Bibliának ez a szózata: «Kezdetben vala az ige.» (Kosztolányi Dezsõ: Ige/Pesti Hírlap)
NEVELÉS - FOGALMAZÁS
2005.02.07. 09:22
A nevelés: a környezethez való alkalmazkodás könyörtelen keresztülvitele. A fogalmazás: az ösztönösség lassú, következetes elsorvasztása, az eredetiségrõl való célszerû leszoktatás.
Sok-sok millió ember közül mindössze csak néhányon nem fog az ilyen iskoláztatás. Õk örökké neveletlenek is maradnak, és sohase tanulnak meg «fogalmazni».
Ezek a költõk. (Kosztolányi Dezsõ: Fogalmazás/Ákom-bákom)
KRISTÁLY-LEVELÛ ÓRIÁS-FA
2005.02.06. 11:47
«Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.» Igen, ez volt a Te legfontosabb tanításod, otthont-teremtõ Otthontalan. Ez a mondat a világló és szivárványos és csillag-hímporos mûveid szíve, vért-lökõ megállíthatatlan dobogása. Az ember nem lehet magányos, hiszen az égitestek sem azok, az ember nem ragyoghat árván, nem vacoghat foszforeszkálva a csönd-poros ûrben. Otthon kell lennünk valahol a világban s önmagunkban. Otthont-építeni-nem-tudóknak otthont kell építeniük: falakat, tetõt, ha másból nem, véres és deres, gyászhímzésû és tûz-irgalmú, arany-álarcú és gyémántvértû, virág-szagú és bánat-erjedésû szavainkból. Ez a föladatunk. (Juhász Ferenc: Kristály-levelû óriás-fa/Mit tehet a költõ? Tamási Áron ravatalánál)
MAGYARUL
2005.02.05. 16:26
Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Nem külsõséges valami […]. Mélyen bennem van, a vérem csöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként. Ebben az egyedülvaló életben csak így nyilatkozhatom meg igazán. Naponta sokszor gondolok erre. Épp annyiszor, mint arra, hogy születtem, élek és meghalok. (Kosztolányi Dezsõ: Magyarul/Nyelv és a lélek)
ÁBRÁND EGY SZÓRÓL
2005.02.04. 08:32
Arra gondolok, hányszor mondják ki most naponta, minden órában, minden percben széles e világon: béke. A német ezt sóhajtja: Friede, a francia paix, az olasz pace, az angol peace,, az orosz pokoj, a török szaalem. Különbözõ szavak betûi mögött pedig egy végtelen egységes vágy lüktet.
Nem elég magyar anyanyelvûnek születnünk, tanulnunk kell magyarul a sírig. (Nagy László: Új Írás/Egy körkérdésre adott válaszból)
NYELVVÉDELEM
2005.02.02. 09:10
A nyelvvédelem: szellemvédelem, embervédelem. A nyelv a humánum anyanyelve, mely csak mint emberségi kifejezés tölti be igazolóan és igazoltan szerepét. Aki nyelvet bánt, embert sért. A nyelvkorlátozás az emberség körét kisebbíti, a kultúra rádiuszát rövidíti, és a gondolatteremtést akadályozza... (Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel)
NYELVÜNK ÉS MÚLTUNK
2005.02.01. 08:08
Nem kell bántani drága, árva gyermekbõl királyfivá növekedett magyar nyelvünket. Õt már senki se veheti el tõlünk. Amint a múltunk, a legsajátosabb nemzeti múltunk is a miénk marad, bármi történjék. (Krúdy Gyula: Magyarország/Felhõ)
KENYÉRTÖRÉS
2005.01.31. 07:45
A stílus maga az ember?
Akkor az anyanyelv: maga a nép.
Kifejezéseink meg jellemünk tükrei...
(Illyés Gyula: Kenyértörés/Anyanyelvünk- Magyar beszéd)
SZAVAINK BECSÜLETE
2005.01.30. 19:26
Olyanok a szavak, mint a hírnökök: mindazt a jót vagy rosszat elbeszélik, ami ott honol abban az országban, ahonnét jöttek... (Tamási Áron: virrasztás/A szó becsülete)
A MAGYART IS TANULNI KELL
2005.01.29. 15:33
A magyart is tanulni kell, még született magyarnak is. Ha nem csiszolja, újítja folytonosan, berozsdásodik. (Kodály Zoltán: Visszatekintés)
LEGFÉLTÕBB KINCSÜNK
2005.01.29. 15:12
A nyelv egyik legféltõbb kincse, egyik legféltõbb dísze a nemzetnek s a nemzeti léleknek mind igen szép képe, mind hív fenntartója s ébresztõje. (Kazinczy Ferenc)
(Az olasz állam olaszországi tevékenységem méltó elismerése - amelyet 60. születésnapom ajándékának tekintek - szemben szülõhazám hivatalos illetékeseinek nemtörõdömségével.)
(A CicloInversoRomagna kerékpáros költõtalálkozón én is az elõadók között leszek olasz-magyar risorgimentális kapcsolatok tükrében összeállított és olasz-magyar versekkel illusztrált - ez utóbbiak leginkább már publikált és néhány még kiadatlan fordításomban - rövid lélegzetû, szintetikus kis elõadásommal... // Anch'io interverrò in questo incontro con il mio breve saggio preparato in occasine nel rifesso dei rapporti italo-ungheresi risorgimentali e illustrato dalle poesie dei poeti italiani ed ungheresi - queste ultime in maggior parte di mia traduzione edita ed inedita -... Luogo/Helyszín: Ferrara, Casa di Ludovico Ariosto, Via L. Ariosto 67 ore 18)
Ad aprire il reading sono stati in ordine di successione/A felolvasó találkozót megnyitották az alábbi sorrendben: 1. Alberto Canetto, assessore alla cultura, pubblica istruzione e sport di Massafiscaglia., scrittore e poeta /Massafiscaglia kult..-, közoktatási- és sporttanácsnoka, író, költõ 2. Melinda B. Tamás-Tarr, Dir. Resp. & Edit dell'Osservatorio Letterario, pubblicista, scrittrice, poetessa, traduttrice letteraria/az Osservatorio Letterario Igazgatója és fõszerkesztõje, publicista, író, költõ, tanár, mûfordító 3. Recital in duo(Melinda B. Tamás-Tarr, Enrico Pietrangeli, poeta, giornalista pubblicista/költõ, újságíró-publicista)... (Continuerà dettagliatamente nel servizio autunnale/invernale dell'O.L./Folytatódik részletesen az O.L. õszi-téli számában...) Foto ˆ G.O.B.
MEGJEGYZÉS: A fenti linkek közül a feltétel óta sajnos sok már nem található az interneten. Azért nem veszem le ezeket , hogy látható legyen, milyen web-címen publikálták annak idején az eltûnt/eltûntetett cikkeket.
Névnapok Olaszországban (Itt - kevés kivételtõl eltekintve - nem szokás ünnepelni, inkább a születésnap dívik)
Mottó
«...Meleg szeretettel függj a hon nyelvén! Mert haza, nemzet és nyelv, három egymástól válhatatlan dolog; s ki ez utolsóért nem buzog, a két elsõért áldozatokra kész lenni nehezen fog.... ..., soha ne feledd, miképpen idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség.» (Kölcsey Ferenc: Parainesis)
«Rövidlátó az az ország, amelyik úgy néz a jövõbe, hogy nem akarja megismerni a múltját.» (Ld. «Elmélkedésre» rovatot)
VICC
AZ AMERIKAI ELNÖK LÁTOGATÁSÁRA:
«Miért bús a Bush? Mert Gyurcsány ránézett furcsány.» (Tolnai Bíró Ábel)