|
KESERÛ 50. ÉVFORDULÓ
2006.10.24. 08:35
 A tervezett idõ elõtt tértem haza Münchenbõl azért, hogy figyelemmel tudjam kísérni a hazai eseményeket.
Rendkívüli online kiadás: Az Osservatorio Letterario honlapjának nyitó oldalán egy-két fényképfelvételt és linket tettem fel. Az éjjeli rendõrségi beavatkozásig, ameddig a közvetítés tartott, aggodalommal kísértem figyelemmel az eseményeket: ld. nyitó oldal.
Kapcsolódó témák:
Elmaradt kézfogások az állami kitüntetések átadásán
Ügydöntõ népszavazást szeretne a Fidesz
Az alkotmányjogász szerint a rendõrség a TV-székház miatt túlkompenzál
Pénzbüntetés és elzárás a rendzavaróknak
Indulatos, kemény vita bekiabálásokkal a parlamentben
Veszprémi levelezõnktõl: Dr. Paczolay Gyula: Az 1956-os forradalom eseményei a Veszprémi Vegyipari Egyetemen
Könyvbemutató ma, 2006. október 24-én 16, 30-kor a ferrarai Ariosto Könyvtárban : IVAN PLIVELIC: «LA MIA RIVOLUZIONE» / PLIVELIC IVÁN: «AZ ÉN FORRADALMAM» A szerzõ jelen lesz.
Egy „érdekes" vallomás: Hruscsov fia mesél '56-ról
Ezek is megtörténtek:
Könny és gáz
«Magyar zászlóért akarták verni a kaszkadõrt
2006-10-22. 14:23:27
A Magyar Kaszkadõr Szövetség elnökét akarták tegnap este megverni a Kossuth téren. Pintér Tamás épp vitorlás hajójának zászlóját vitte haza, amikor a Parlament elõtt egy kocsiból négy férfi ugrott ki, és rövid szóváltás után megütötték a filmes szakmában csak Oroszlán becenéven ismert férfit.
Pintér Tamás a Színház és Filmmûvészeti Egyetem docense. Több mint 400 filmben dolgozott, az ország összes színházában megfordult már mint mozgástervezõ, akciórendezõ. Szerinte csak ennek köszönhetõ, hogy nem történt komolyabb baja.
„Hoztam haza a hajózászlót. Itt jöttem a zebrán, és megállt egy vadonatúj BMW. Elkezdett dudálni és elkezdtek velem ordítozni, hogy mi ez te rohadt (...) hajléktalan, idesz... a térre… És én nem értettem. Azonnal ütöttek, de persze elkaptam a fejem” – nyilatkozta Pintér Tamás a HírTv-nek. „Nem tudnak leütni, attól ügyesebb vagyok. És aztán én ütöttem le õket. Majd odaálltak mögém a téren lévõk. De hát ilyen nincsen. Ez nem létezik, hogy az ember nem sétálhat Magyarországon egy magyar zászlóval? – mesélte az esetet Pintér. (HírTv)
Újból piros a vér a pesti utcán
2006. október 23
A Magyarok Világszövetségének Kossuth Lajos utcára nézõ székháza elé felállított pódiumon egymást követik a szónokok és eközben 200 m-re odább a Deák Ferenc téren könnygázzal, vízágyúval és gumilövedékkel oszlatják azokat a tüntetõket, akiket ugyanaz az országkáromlás vitt az utcára, mint azt a 100 ezer tüntetõt, aki most Orbán Viktort hallgatja. Történik mindez az 1956-os Magyar Forradalom és Szabadságharc kitörésének 50. évfordulóján Budapesten. A Magyarok Világszövetségének székházába a Fidesz nagygyûlésének ideje alatt három lõtt sebbõl vérzõ tüntetõt hoztak be. Egyik lövedék az arcát, a másik a hátát sebesítette meg. A harmadik a karján ejtett 2 cm mély lõtt sebet.
Budapest , 2006-10-23,. 17:45
MVSZ Sajtószolgálat
Élõ adásban lõtték a külföldi tudósítót is
Fotós hallgatót is elõállított a rendõrség?
A Kossuth tériek szerint játék- és konyhaeszközöket néztek fegyvernek a rendõrök
Tankot szereztek a tüntetõk
A tüntetõk utcai harcairól
Felgyújtották a barikádot, eloltották, újabb gyújtogatásról beszélnek
Brutális tüntetõk: már az újságírókat is fenyegetik
Égõ barikád a Wesselényi utcánál
Vérzõ emberek, kiszorított tüntetõk, könnygázzápor a Belvárosban
A német, az olasz és francia rendõrök tüntetésen nem használnak gumilövedéket
„Jogszerû és arányos volt a rendõri intézkedés"
Faludy György: EGY HELYTARTÓHOZ 25 ÉV UTÁN
ÁLNOK VAGY, SZKIZOFRÉN, PROVINCIÁLIS S HAZUG,
EGY NÉPET SEGÍTETTÉL MEGALÁZNI AZ OROSZNAK,
EGY ORSZÁGOT TOLTÁL ÁT ÁZSIÁBA!
OLYKOR,- ESTI CSENDBEN,
HALLOD-E ÚJRA, AHOGY RAJK BARÁTOD
NYAKCSIGOLYÁJA RECCSEN?
HA ALTATÓVAL SEM TUDSZ MÁR ALUDNI:
TÓTH ILONKA SÓHAJA UTÓL ÉR-E?
S LOSONCI HÖRGÉSE, AKINEK KÁSÁT
TÖLTETTÉL TÜDEJÉBE?
(Részlet Kádárra vonatkozó jellemzésébõl)
Illyés Gyula
EGY MONDAT A ZSARNOKSÁGRÓL
Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak a puskacsõben,
nemcsak a börtönökben,
nemcsak a vallató szobákban,
nemcsak az éjszakában
kiáltó õr szavában,
ott zsarnokság van
nemcsak a füst-sötéten
lobogó vádbeszédben,
beismerésben,
rabok fal-morse-jében,
nemcsak a bíró hûvös
ítéletében: bûnös!
ott zsarnokság van
nemcsak a katonásan
pattogtatott „vigyázz!”-ban,
„tûz!”-ben, a dobolásban,
s abban, ahogy a hullát
gödörbe húzzák,
nemcsak a titkon
félignyílt ajtón
ijedten
besuttogott hírekben,
a száj elé hulltan
pisszt jelzõ ujjban,
ott zsarnokság van
nemcsak a rács-szilárdan
fölrakott arcvonásban
s e rácsban már szótlan
vergõdõ jajsikolyban,
a csöndet
növelõ néma könnyek
zuhatagában,
kimeredt szembogárban,
ott zsarnokság van
nemcsak a talpraálltan
harsogott éljenekben,
hurrákban, énekekben,
hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak az ernyedetlen
tapsoló tenyerekben,
kürtben, az operában,
épp oly hazug-harsányan
zengõ szoborkövekben,
színekben, képteremben,
külön minden keretben,
már az ecsetben;
nemcsak az éjben halkan
sikló gépkocsizajban
s abban,
megállt a kapualjban;
hol zsarnokság van, ott van
jelenvalóan
mindenekben,
ahogy rég istened sem;
ott zsarnokság van
az óvodákban,
az apai tanácsban,
az anya mosolyában,
abban, ahogy a gyermek
idegennek felelget;
nemcsak a szögesdrótban,
nemcsak a könyvsorokban
szögesdrótnál jobban
butító szólamokban;
az ott van
a búcsúcsókban,
ahogy így szól a hitves:
mikor jössz haza, kedves;
az utcán oly szokottan
ismételt hogy-vagy-okban,
a hirtelen puhábban
szorított kézfogásban,
ahogy egyszercsak
szerelmed arca megfagy,
mert ott van
a légyottban,
nemcsak a vallatásban,
ott van a vallomásban,
az édes szó-mámorban,
mint légy a borban,
mert álmaidban
sem vagy magadban,
ott van a nászi ágyban,
elõtte már a vágyban,
mert szépnek csak azt véled,
mi egyszer már övé lett;
vele hevertél,
ha azt hitted, szerettél,
tányérban és pohárban,
az ott van az orrban, szájban,
hidegben és homályban,
szabadban és szobádban,
mintha nyitva az ablak,
s bedõl a dögszag,
mintha a házban
valahol gázfolyás van,
ha magadban beszélgetsz,
õ, a zsarnokság kérdez,
képzeletedben
se vagy független,
fönt a Tejút is már más:
határsáv, hol fény pásztáz,
aknamezõ; a csillag:
kémlelõ ablak,
a nyüzsgõ égi sátor:
egyetlen munkatábor;
mert zsarnokság szól
lázból, harangozásból,
a papból, kinek gyónol,
a prédikációból,
templom, parlament, kínpad:
megannyi színpad;
hunyod-nyitod a pillád,
mind az tekint rád;
mint a betegség,
veled megy, mint az emlék;
vonat kereke, hallod,
rab vagy, rab, erre kattog;
hegyen és tenger mellett
be ezt lehelled;
cikáz a villám, az van
minden váratlan
zörejben, fényben,
a szív-hökkenésben;
a nyugalomban,
e bilincs-unalomban,
a zápor-zuhogásban,
az égigérõ rácsban,
a cellafal-fehéren
bezáró hóesésben;
az néz rád
kutyád szemén át,
s mert minden célban ott van,
ott van a holnapodban,
gondolatodban,
minden mozdulatodban;
mint víz a medret,
követed és teremted;
kémlelõdsz ki e körbõl?
õ néz rád a tükörbõl,
õ les, hiába futnál,
fogoly vagy s egyben foglár;
dohányod zamatába,
ruháid anyagába,
beivódik, evõdik
velõdig;
eszmélnél, de eszme
csak övé jut eszedbe,
néznél, de csak azt látod,
mit õ eléd varázsolt,
s már körbe lángol
erdõtûz gyufaszálból,
mert amikor ledobtad,
el nem tiportad;
s így rád is õ vigyáz már,
gyárban, mezõn, a háznál,
s nem érzed már, mi élni,
hús és kenyér mi,
mi szeretni, kívánni,
karod kitárni,
bilincseit a szolga
maga így gyártja s hordja;
ha eszel, õt növeszted,
gyermeked neki nemzed,
hol zsarnokság van,
mindenki szem a láncban;
belõled bûzlik, árad,
magad is zsarnokság vagy;
vakondként napsütésben,
így járunk vaksötétben,
s feszengünk kamarában,
akár a Szaharában;
mert ahol zsarnokság van,
minden hiában,
a dal is, az ilyen hû,
akármilyen mû,
mert ott áll
eleve sírodnál,
õ mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál.
(1950)
Irodalmi Újság, 1956. nov. 2.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
RIT.jpg){kind=link}
