Szucsán Károly Előadása a Magyarok Házában, Budapest 2005. szeptember 28.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Számomra nagyon megható és megtisztelő, hogy magyarokhoz szólhatok itt Budapesten a huszonegyedik század hajnalán, egy olyan témáról, mint a Trianoni kérdés.
Mielőtt azonban a Trianoni kérdést elemezném, engedjék meg, hogy bemutatkozzam, és röviden ismertessem a Magyar Trianoni Bizottság eddigi munkásságát. Megjegyzem, hogy a Trianoni Bizottság jelenleg a Kanadai Magyar Társaság Inc. keretein belül működik.
Párizsi születésű képzőművész vagyok. 1956-ban emigráltunk Franciaországból Kanadába, Montréal-ba, magyar szüleimmel. Itt kerültem kapcsolatba 56-os magyarokkal, mint a kanadai emigrációs hivatal alkalmazottja és úgy is, mint nemsokára rá, a helyi szabadságharcos mozgalom tagja. Minden érdekelt, ami kapcsolatban volt a magyarsággal. Különösképpen nagy érdeklődéssel olvastam szüleim hazájának történelmét, annál is inkább, mert francia ismeretségi köreimben a magyar történelmet egyszerűen nem ismerték, vagy teljesen elferdített tudomásuk volt róla. Kivétel csak: a csodálatos 1956-os Magyar Forradalom és Szabadságharc volt, mely egyszerre a világ figyelmét megragadta. A franciáknál, a csodálkozás mögött felébredt egy kép a magyarok ősi nagy kalandozásairól, összehasonlítva akkori hadászati képességeiket 1956 hőstetteivel. Végre büszke lehetett minden magyar!
1976-ban alapító és vezetőségi tagja lettem a Kanadai Magyar Társaságnak. Ugyan ebben az évben egyik szervezője lettem a Magyar Olimpiai csapat részére rendezett Montréali Díszvacsorának. Egyre közelebbről akartam megismerni az igaz magyar történelmet.
Hosszú évek kutatásai alapján egyre jobban feltárult előttem a csodálatraméltó magyarság kialakulása a történelme kezdetétől a mai napig. Elhatároztam, hogy franciául írok egy történelmi összefoglalót, „Mes ancêtres les Magyars: depuis le commencement de l’histoire. „Őseim a magyarok: a történelem kezdetétől”, címmel.
(Ismerje meg a világ, a magyarok igazi történelmét) A könyv megjelenését az 50 éves évfordulóra tervezem.
Amikor könyvemben elérkeztem a Trianoni Diktátum korszakához, a diktátum szövegét olvasva felháborodtam, hogyan darabolták és osztották fel, a több mint ezeréves Magyarországot, megtiporva a legelemibb demokratikus elveket, a nemzetközi joggyakorlatot és emberi jogokat. Külön kivonatot készítettem (francia nyelven), a Trianoni Diktátum fejezetéről, hogy barátaim és ismerőseim körében mielőbb tudatosítsam, milyen páratlan bűncselekményt követett el, az akkori négy nagyhatalom Magyarországgal szemben és elkezdjem lebontani azt a hamis történelmi megrögződést, amiben él az egész világ a magyarsággal szemben.
A rendszerváltás után egyre jobban meggyőződhettem, hogy az egymást követő magyar kormányok képviselői, sajnos nem tettek semmit a Trianoni Diktátum bűncselekmény visszavonása érdekében. Szükségesnek véltem tehát egy emigrációs magyar intézmény létrehozását, mely foglalkozik a Trianoni Diktátum korszerű vizsgálatával, és igazságszolgáltatást követel. Ezen célból alakult meg Montréalban 2003-ban a Magyar Trianoni Bizottság.
Szoros együttműködésben az Institutum Pro Hominis Juribus, Emberi Jogok Intézményével, Prof Lajos Láng úrral (Zürich, Svájc), egy széleskörű diplomáciai tájékoztatási kampányt indítottunk. …A Trianoni Diktátum érvénytelenítése érdekében, hivatalos kérelmeket küldtünk az Európai Unió 15 Külügyminiszterének,… a Hágai Nemzetközi Bírósághoz és az ENSZ 180 delegátusának….
Többen jelezték, hogy érdemmel foglalkoznak kérésünkkel, sokan kedvesen magyarázták az Európai Union álláspontját a kisebbségi kérdésben és természetesen, sokan tudomásul vették követelésünket. A válaszok minden esetre kezdetét jelentették azoknak a kibontakozó kapcsolatoknak, amelyeknek tovább fejlesztésével egyre jobban ismertethetjük igényeinket, (a dokumentumok egy része megtekinthetők a bejáratnál lévő asztalon).
Magyarország külügyi képviseletét közel 400 éven keresztül (1526-1920) az osztrák monarchia irányította és köztudott, hogy nem a legkedvezőbb képet adtak a magyarokról, teljesen megmásítva történelmünket. A Trianont követő korszakban pedig, bár a kormányzat mindent megtett a súlyosan sebesült országnak életben tartására: az örök magyar hivatás teljesítésére, a történelmi ország egységének helyreállítására, azonban, a nemzet vezetésére hivatott, de idegen szellemben nevelkedett Horthy kormányzó és tanácsadó környezete teljesen alkalmatlannak bizonyult. Megelégedett színpadias külsőségekkel, a „Nem, nem, soha, hangoztatásával, a félárbocra húzott országzászlóval. A nemzetben szunnyadó harckész szellemet a „Békés revízió” vágyálmával ringatta, amely azt hirdette, hogy az elszakított részek majd „maguktól” térnek vissza. …Ezt a nemzeti ópiumot azok az idegen érdekű bankárok, a falu nyomorán jól kereső kapitalisták csöpögtették a kormányzó lelkébe, akiknek a trianoni helyzet fenntartása érdekükben állott. Így alakult át a hazafias jelszavakkal az ország élére állított Horthy kormányzata, egy nemzetérdekű kormányzat helyett, osztályérdekű kormányzattá.
A II-ik Világháború után, a kommunista uralom alatt már hallani sem lehetet Trianonról. Maga a szó kiejtése is komoly büntetést vonhatott maga után.
A rendszerváltás sajnos tovább folytatta a hallgatást a Trianoni kérdésről, - mindig is az ismert okokból - és minden ilyen irányú kibontakozás elé akadályokat gördít, mert a mindenkori kormányok vazallus módjára szolgálják a globalizáció érdekeit, amely ellene van minden nemzeti kibontakozásnak, nehogy egy más értékrend alakuljon ki. Választások előtt természetesen megindul a porhintés és az elszakított területeken élő nemzet testvéreink sorsa, hirtelen fontosságot kap. Nemzeti színekben próbál minden párt sütkérezni, még a szocialisták is. Lásd Dr. Szili Katalin, az Országház Elnök Asszonyának, erdélyi útjáról, Marosvásárhely 2005. augusztus 20-án, a Magyar Távirati irodának adott nyilatkozatát. (Nyilatkozat a bejárati asztalon).
Dr. Szili Katalin nyilatkozata és majd a többiek hazafias nyilatkozatai, minket igazi nemzetérzésű magyarokat csak megerősíthet abban, hogy jó úton haladunk…
Eddigi munkásságunk kétségtelenül igazolta egy független párt-politikamentes, az egész magyar nemzet érdekét képviselő intézmény szükségességét. Eljött az ideje, hogy egyszer és mindenkorra gátat szabjunk az áruló tevékenységeknek, amelyek Trianonhoz vezettek, és, amelyek az óta is, megbénítják a nemzetet: megismertessük a világ közvéleményével, a magyarság ellen vétett bűncselekményeket és igazságszolgáltatást követeljünk.
A most következők, elhangzottak a Kanadai Magyar Társaság Trianoni Bizottságának 2005. Január 26-án, Montreáli értekezletén: egy ilyen intézmény működéséhez független anyagi alapra van szükség. Szükség van egy komoly képességű pénzintézményre, melynek tőkéje, idővel meghaladja az egy millió US dollárt, ami soknak néz ki, de a világon élő magyarság létszámát tekintve, más nemzetekkel összehasonlítva pedig nagyon kevés. …A Kanadai Magyar Társaság Incorporén belül megalapítottuk a Magyar Hűség Alapot, hogy anyagi bázist biztosítsunk az ilyen irányban működő intézményeknek. Ezt pedig csak egy állandóan működő irodával, többnyelvű, diplomáciai képességgel rendelkező személyek foglalkoztatásával lehet csak igazán eredményes.
Nem igaz, hogy ne legyen képes ilyesmire a világ magyarsága! Az ebben való támogatás reményében fordultunk és fordulunk minden olyan magyarhoz, akit nem hagy érdektelenül a magyarság jövője, mert ugyebár: Magyarország feltámadásában nem csak hinni kell, de tenni is kell érte!
A Trianoni kérdés elemzése
Köztudomású, hogy az első világháború kitörését, a francia Clemenceau különösképp szolgalmazta, érthetően visszaszerezni Alsace Lotharingiát, amit a németek 1871-ben a Sedani fegyverszünet után elvettek a franciáktól. Köztudomású volt, az Ortodox egyház erélyes terjeszkedési vágy is, amit a Cári Oroszország szorgalmazott. Így Közép-Európa elszlávosításának csak Magyarország volt az akadálya. Clemenceauék elképzelése szétdarabolni az Osztrák-Magyar monarchiát tehát kedvező fülekre talált a cári arisztokráciában.
Tudvalevőleg a tikos nemzetközi szabadkőműves mozgalom egyik célkitűzése a monarchiák megdöntése volt, és amiket Moley a Templomosok vezetője, az alatta égő máglyáról 1314-ben elátkozta a Francia királyt és a monarchiákat, a francia forradalommal valósult meg először.
Napoleon szabadkőműves imperializmusának azonban egyelőre gátat emeltek. Az 1848-as Magyar Szabadságharc és a többi Európát végig söprő szabadságharcok is e tikos összeesküvőknek volt az eszköze, amik eredménytelenül végződtek. Ki kellet tehát várni, vagy kialakítani a kedvező alkalmat, hogy Clemenceau és társai ügyes stratégiája megszülethessen.
A cári Oroszország terjeszkedési vágyai ezeket a kedvező viszonyokat alakították ki: nemzetközi káoszt teremtettek, így az Osztrák-Magyar Monarchia is a francia királyság sorsára juthatott. Természetesen társadalmi okok is feszültségben tartották az európai országokat, amelyek csak fokozták a háborús hangulatot. Ezen okok közül a legfontosabb volt az osztálykülönbségre épült társadalmi rendszerek tarthatatlansága. A másik égető, kérdés a nemzetiségi kérdés volt, amit politikusok szintén nem tudtak megoldani, „ózd meg és uralkodj okból”. Németországnak és az Osztrák Magyar Monarchiának akkori katonai gyengesége nem volt kedvező háborúra, ezért volt szükség provokációra. Ferenc Ferdinand Trónörökös elleni Szarajevói merényletet tudjuk, kik irányították. Ugyanakkor a németek ellen szőtt tikos orosz katonai mozgósítási provokációk után Németország és az Osztrák Magyar Monarchia részéről a hadüzenet már elkerülhetetlen volt.
Mind ezeket csak azért említem, mert a háború utáni béketárgyalásokon kialakult, „népek nemzetek háborús bűnösségi” elve, először jelenik meg a modern korszakban. Ami pedig a 1920, június, 4-iéhez vezető, úgynevezett „Béketárgyalásokat” illeti, a mai emberi jogok értelmében egyszerűen hihetetlen, hogy azok a gazemberségek megtörténtek. Már pedig megtörténtek. Ezek a tények rámutatnak arra, hogy a néptől elrabolt vagy kapott kormányzási megbízásukat a Clemenceau féle titkos mozgalom utódai, korlátlan önbizalmukkal még ma is megfosszák a társadalmakat a jogos és igazságos társadalmi berendezkedésektől. Ne csodálkozzunk azon, hogy a szocialista, és a demokratikus ideálokat sorozatosan elárulták ezek a beépített elemek: visszaéltek és még ma is visszaélnek ezekkel az ideálokkal. Ezért a társadalmi feszültségeknek se vége, se hossza, szerte a világon.
Amikor ezekkel tisztába lettem, egyértelművé vált előttem, hogy nem lehetett, sem a múltban, sem ma, az igazság szerető embereknek egy ilyen igazságtalanságot elfogadni, még a mai visszariasztó tények ellenére sem, legyen az, bármilyen nemzetiségű, így nekem sem!
A „Rubicon”-hoz érkezve, elgondolkoztattak ezek a realitások, hogy mint egyén és művész ember, válasszam a kényelmes sorban állást e tikos mozgalomnak szolgálatában, mint ahogy teszik az értelmiségi, gazdasági és politikai személyiségek legtöbbjei szerte a világon, vagy az igazságot, mert úgy néz ki, hogy e mozgalomnak pókhálózata annyira ellepte a társadalmak intézményeit és személyek befolyását, hogy minden ellenszegés egyéni károsulással jár. Ne csodálkozzunk tehát, hogy az igazság mellett kevés harcossal találkozunk.
Logikusan elriasztónak kellene, hogy legyen ez a valóság. Tanácsos volna, nem foglakozni, sem a Trianoni kérdéssel, sem bár milyen más társadalmi kérdéssel, amit a Párizsi béketárgyalások alkalmával elindítottak, úgy a magyarság, mint mások ellen.
Tovább, gondolkodva, mit sem számít ebben a hat milliárdos emberiség között, hogy őseim nemzete eltűnik, elnyomva beolvad mások közé, vagy esetleg eltűnik az emberiség emlékezetéből. Sok nép eltűnt a múltban és még sok más el fog tűnni, mert a nyugati országokban megváltozott az embereknek az értékrendjük, életcéljaik és megszűnik a nemzetfenntartási akaratuk. Csakhogy a világ történelmét, ha laikusan ismerve is, feltárult az a kép, miszerint a magyar nemzet gyökerei oly mélységes múltba mennek vissza, amelynek egyedisége megmaradt az évezredek folyamán, minden hánya, vetettség ellenére…. Felismeréseim szerint a történelem kezdete előtti idők óta, az emberiség gondolatmenetének kialakításban, alapvető szerepet töltött be a magyarság. Ez a tény rohamosan elismerést nyer az idegen független tudományos körökben is. Akkor pedig, bármilyen igazság szerető polgárt elfog a kötelesség érzelem, hogy ezt a nemzetet, nem szabad hagyni, elpusztítani, a Trianoni diktátum összeesküvők szellemében, ami a magyar nemzet gyűlöletében nyilvánult meg, még pedig ma is, ahogy ezt bizonyítják a szomszéd országok elnyomó és sorvasztó rendelkezései. Tehát ezek szerint a magyar nemzet területi egyesítés követelésével, az emberiség fontos kincsének mentését szorgalmazza!
Ekkor a Rubicon átlépése egyértelművé vált, annál inkább is, hogy világos volt előttem a magyarság elleni gyűlölködők által terjesztett óriási hazugságok hatása idegen nyelveken, amelyekkel félrevezették a nemzetközi közvéleményt, a magyarokat illetően, ami persze, elfogadhatatlan.
Tehát, Napoleon elve alapján,” egy ember több zajt tud csapni, mint 50 ezer, aki hallgat”, és egy élet tapasztalatainak birtoklásával, francia, angol, magyar nyelvtudással, a Trianoni Diktátum kérdés napi-rendre hozatalában láttam, a gazember összeesküvőknek céljaik meggátlását.
Így vált szükségessé a Magyar Trianoni Bizottság megszervezése, hogy elkezdjük külföldről azt a külügyi tevékenységet idegen nyelveken, ami ha szerény mértékben is, próbálja helyre állítani először is a történelmi igazságot a magyarságról. …E nélkül elképzelhetetlen igazolni a Trianoni Diktátum erkölcstelenségét és igazságtalanságát a nemzetközi közvélemény előtt.
A legfontosabb azonban mind ezek mellett, az volt: meggyőződni, hogy milyen alapon támadható, úgy a Trianoni, mint a Párizsi békeszerződéseknek legitimációjuk, legalább is teoretikusan. Nos nem volt nehéz. …A nemzetközi joggyakorlatban, „minden olyan szerződés, amely a torkon tartó kés erőszakosságával lett kicsikarva, érvénytelen” - természetesen így a polgárok közötti szerződések is.
Ugyan akkor érvényesíteni lehet, ha egy látszólagos legitimnek állított kormány az ilyen kicsikart szerződést jóváhagyja. ..A Lényeg a papír és a pecsét! A történtek részletei másodrendűek az erőszakkal rendelkező érdekelteknek.
Nos milyen körülmények között történt a Trianoni Diktátum szövegének elfogadása? Nagyon fontos azoknak részleteit ismerni, feltárni, mert megdöbbentőek!
Tudjuk, hogy Lenin hatalomra jutását a németek szorgalmazták, pénzelték Svájcon keresztül, remélve a cári Oroszország megdöntését, aki rájuk erőszakolta a háborút. A Párizsi négyes békebizottság érthetően nem jó szemmel nézte a Bolshevista forradalmat, volt partnerjuk országában. De még jobban, amikor Kun Béla diktatúrával próbálta uralni a történelmi Magyarországot, Lenin támogatásával. Magyarországon ez a rövid korszak a legzavarosabb.
A viszonyok gyorsan változtak, mert főleg a franciák beavatkozása érvényesült minden kibontakozásnál. Így érthető, hogy a Szegeden táborozó, francia Vyx ezredes az Antant képviselője, kezdeményezte megalakítani a nemzeti kormányt. … Ekkor kapcsolatban lépet Horthy Miklóssal és támogatását nyújtotta, megszabadítani az országot a vérengző bolsevista Kun Bélától. Akit végül is a románok Budapest bevonulásával elkergettek. A románok ezzel a hadjárattal, amit Erdélyben állomásozó francia Berthelot tábornok fegyverekkel támogatott, így az Antant célkitűzését szolgálták, de el is hagyták Budapestet az Antant parancsára, hogy Horthy két napra rá bevonulhasson. Nagyon fontos volt a négyes bizottságnak megszabadulni Kun Bélától. Nem azért, mert vérengző hadjáratot folytatott, hanem meg voltak győződve, hogy Kun Béla soha nem Írja alá a béke diktátumot, mert Leninnek egy kommunista Nagy Magyarországra volt szüksége. Ennek bizonyítását a román delegációnak a beadványa igazolja, amit 1920, március 4-én címeztek a Legfelső Szövetségesek Tanácsának, ami határozottan kijelenti, hogy „Kun Béla a Bolshevista oroszokkal kapcsolatban akarja kivonni Magyarországot a béke feltételei alul, amire úgynevezett Béke Konferenciának kötelezte Magyarországot. (itt a dokumentum szövege érdemes kiszámítani mennyi hónap van vissza a diktátum aláírásához: pont három hónap) Nagyon is elgondolkoztató!
Az oroszok nem is írták alá a Trianoni Diktátumot, hol ott, ilyenek, mint Cuba, részesei voltak csak azért, hogy elkobozhassák a magyar állam ingatlanját Kubában. És így Indiában és máshol is.
Kérdezem? Adott e feltételt Horthynak Vyx ezredes, hogy segítségét adja a nemzeti kormánynak? Senki sem tudja, mert arról írott papír biztosan nincsen, mivel titkosnak kellett lenni két ember közötti megállapodás. Ami ma megkérdőjelezhető, miért kellett gyorsan aláírni a diktátumot, utána összehozni 1921 júniusában egy magyar képviselő tanácsot az országházban, elfogadtatni a diktátum szövegét úgy, ahogy eredetileg íródott? Miért nem kísérelték meg a szöveg módosítását? Miért volt az olyan sürgős a parlamenti jóváhagyás? Volt magyarázkodás, „blokád alá vesznek kiéheztetnek, lehetetlen tovább tart a háború, a csehek és románok megszállják csonka Magyarországot stb.
Meggyőződésem az, hogy mindezek üres szavak és frázisok voltak, amit sokszor használnak ma is. Nézd az iraki hazug érveket a háborúhoz. Ezért jogos ma a kritikánk, kételkedésünk, mivel az ezer éves Magyarország sorsa játszódott a hazugságok terjesztésével.
Elképzelhetetlen, hogy a győztes hatalmak közvéleményének elfogadható lett volna ezen utódállamok további rabló megszállási hadjárata Csonka Magyarország ellen. Ahogy ezt igazolja a románok és szerbek kitessékelése az Antant hatalmak parancsára. Tehát lehetett volna akkor már több időt hagyni egy normális parlament alakulására, amely nyugodt vitázás után, ellen-ajánlatot tehetett volna! Nem történt meg!
Persze ma ez érthetetlen nekünk. Igazából nem tudjuk érzékelni az akkori viszonyokat, nehéz helyzetet. Tették, amit legjobbnak gondoltak, de mégis jogosan feltételezhetjük, hogy Horthy és Vyx ezredesen keresztül az Antant között kellett legyen egy megállapodás, elfogadtatni a szerződést úgy, ahogy eredetileg íródott. A körülmények erre utalnak, ami végül is a francia erőszakosságának érvényesülését igazolja. Azonban az 1921-ben ülésező parlamenti képviselők bölcsességének köszönhető az a megjegyzés a XXXIII törvénycikk előszavában, amikor beiktatják: „Ezt a törvényt kényszerből fogadjuk el”. Tehát kés a torkon! Akkor pedig érvénytelennek kell kijelenteni, annak elfogadását. Tudtom szerint ebben a perspektívában ilyesmi magyar részről hivatalosan nem jelent meg idáig. Tudjuk annak indokait: idegen érdekeket szolgáló befolyás alatti kormányok irányították Magyarországot, úgy Trianon előtt, mint utána, ami sajnos úgy néz ki, hogy ma is így van. Ezért mondja a Magyar Trianoni Bizottság, hogy a Trianoni szerződés érvénytelen és nem ismerjük el. Teljesen mindegy, hogy a gyakorlatban másképpen van. Ez a minimális, amit tehet a magyarság, hogy nemzeti becsületét védje. Közvetlen a Trianoni Diktátum után, azon általános vélemény alakult ki, még a főbűnösök között is, hogy túlságos büntetést mértek a magyarokra.
Például George Loyd „mea culpája”, tipikus angol módra: « «sajnálom, bocsánat, hogy rosszul cselekedtünk” és ezzel úgy vélte, hogy mossa bűnösségét, de egy jottányit nem tett enyhíteni a magyarság sorsán. Henri Pozzi diplomata és történész, egyike a franciáknak, aki felháborodását erélyesen és világosan magyarázta mi is történt igazán Trianonban. Még sok közéletű személy felszólalt a négy győztes országban, ezért bizonyos határmódosítással remélték kirívó bűneiket csökkenteni a közvéleményük előtt, (a kezembe az angolul irt kivonatok) Kezdeményezhették volna, - Hitler helyett, - de nem tették. A Bécsi döntések végül is Horthynak a kényszerből való Trianoni diktátum elismerésnek ügyetlenségét, részben enyhítette, a magyarság javára. Annak ellenére, hogy nem az Antant hatalmak kezdeményezése volt, azért a négyes bizottság bűnösei mégis megkönnyebbültek. Így nem nekik kellett módosítani a Trianoni szerződést, a saját közvéleményük nyomása végett, ami erős volt és szégyen lett volna rájuk nézve. Sajnos csak ideiglenesen, mert a világháború után a bosszúálló gyűlölet, továbbá is korlátlan volt a magyarok iránt és annak ellenére, hogy az 1946-os Nürnbergi Bíróság határozata megszületett, hogy, „Népet, nemzetet nem lehet büntetni, csak vezetőket”, az 1947-es Párizsi békeszerződésben nem vették figyelembe az új nemzetközi törvényt.
Újból a magyar népet, nemzetet, sújtották kollektív bűnösséggel és visszaállították a Trianoni határokat, hozzáadva a Benesi dekrétumokat. Mind ezt megtetőzte, a több mint háromszáz magyar politikus és közéleti vezető kivégzése, az öt, vagy hat német vezetővel szemben. Nem is beszélve a végtelen bosszúálló népgyilkolást és deportálásokat.
A Párizsi szerződést azonban a Szoviet megszállás alatti magyar kormány fogadta el, ugyancsak mondhatjuk „kés a torkon”, vagyis a ”barátságos felszabadító”, megszálló akarata szerint, és közvetetten a nyugati győztes hatalmak kedvére is, mert még a magyar alkotmányt is kidobták, így újból a korlátlan bosszúállásnak adva helyet a magyarság ellen.
A kommunista diktátori kormányok döntései, szerződési, nemzetközi megállapodások, stb., pedig a demokratikus elvek alapján jogtalanoknak, és érvényteleneknek kell minősíteni, még akkor is, ha a nyugati világ” demokratikus kormányai elismerték, mert nekik hasznosak voltak a Szoviet megszállás alatti diktatúrák.
Akárhogy vizsgáljuk a 85 évi magyar történelmet, egy közös nevező emelkedik ki: a magyar népnek, nemzetnek nem volt szabadsága, önrendelkezési joga, abban az értelemben, mint bármelyik nyugat európai országban, mert Trianon óta a nemzetközi közösség olyan külföldi függő, elnyomó viszonyba kényszeritette a magyarságot, amiben az akarata semmilyen téren nem érvényesülhetett.
Ami pedig, azóta történt, az mesterséges erőszakossággal történt, erőltetett legitimációs képmutatással. Ezért az összmagyarságnak első nemzeti kötelessége, érvénytelennek minősíteni, minden olyan szerződést, amit rája erőszakoltak a legfurfangosabb retorikával, még akkor is, ha gyakorlatban egyelőre kilátástalannak néz ki. Ez a minimális feltétel, hogy ha akarja nemzeti fennmaradását a nemzetek közösségében.
Mi sem igazolja legjobban a 85 év alatt szerződések érvénytelenségét, mint a Közös Európának legelső feltétele a csatlakozáshoz.” A magyar kormánynak, ki kell jelenteni, hogy
Területi követelései nincsenek.” Nem hiszem, hogy ilyen feltételt tettek volna a Spanyoloknak, Portugáloknak, vagy a Szlovákoknak.
A rendszerváltozás nagy mámorában a nemzetközi közösség tikos szervei gondoskodtak arról, hogy a magyar önrendelkezés csak látszatban valósuljon meg és máról, holnapra, a keleti imperializmusból, a nyugatiban kényszerüljön. Persze nem volt nehéz elhitetni, hogy a nyugati tejbe-vajba fürdő társadalmaknak jóléte Magyarországon is megvalósul, és sebaj ha az, a nemzeti önállóság korlátozásával jár.
Itt meg kell jegyeznem, hogy amikor 1956-ban Párizsból Montréalba megérkezve, a magyar nyelv ismeretsége révén azonnal alkalmazott a Kanadai bevándorlási hivatal, és mint előadásom elején mondottam, megismerkedtem igazi magyar szabadságharcosokkal. Ugyan csak akkor ismertem meg a kommunista magyar tikos ügynökök által náci köntösbe öltöztetett úgynevezett szabadságharcosokat is. Kétségtelen, hogy a forradalom és szabadságharc tekintélyének rombolása volt a cél, az idegen közvélemény előtt és ez ma sem változott.
1956-os forradalom és szabadságharc lerombolta a magyarokra hányt sok hazugságokat, ami sokaknak nagyon fájt. Nyüzsögtek is a tikos szervek rombolni a magyarok tekintélyét, ami az óta is folyik.
Hölgyeim és uraim!
Ki kell jelenteni: a magyar népnek, nemzetnek, semmiféle háborús bűnössége nem lehetett, nem is volt és határozottan kell hangsúlyozni nincsen ma sem! Mindent, amit az ő nevében tettek az akaratán kívül történt!
Az 1989-es Magyarországi rendszerváltás óta, közép- kelet Európában, nagyobb határmódosítások történtek. A Problémákat azonban, amelyek 1920-ban a trianoni békediktátummal kezdődtek és, amelyet 1947-ben, Párizsban megerősítettek, soha nem vizsgálták felül, soha senki nem kérdőjelezte meg.
A megnagyobbodott Európai Unió meggátolta e kérdés felülvizsgálását és az Unió vezetői nem orvosolták a magyarság elnyomását a hét szomszédos államban, ahol erőszakkal kénytelenek élni 1920. június 4-ike óta. Megelégedtek azon állításon, hogy az Európai Közösség alkotmánya biztosítja az egyéni emberi jogokat. …Annak tudata ellenére, hogy, a szomszédos országok az elmúlt 85 év alatt szisztematikusan elnyomták és irtották a magyar kisebbséget. Ennek a fajirtásnak többszázezer magyar áldozata volt. Ezek az országok ma is, (magyargyűlölettől vezényelve), minden adminisztratív mesterkedést igénybe véve, akadályozzák a magyarság élni akarását ellentétben az emberi jogokkal.
Ezért egy külföldi polgárnak teljesen érthetetlen, hogy az anyaország, milyen felületesen kezelte és kezeli ezen elszakított területek, magyarságnak helyzetét. Az utóbbi 60 év első megmozdulása, amely a Trianoni és Párizsi falakat megdöngette és, amely eljutott a világ közvéleménye elé, az a 2004. December 5-i, kettős állampolgárságra való népszavazás volt. …A Magyarok Világszövetségének és főleg Patrubány Miklósnak köszönhető, hogy a világ figyelmére hozta a mindig elhallgatott Trianoni igazságtalanságban sínylődő magyar nemzet elszakított részeit.
A magyarok Világszövetsége minden lehetőt megtett a sikeres népszavazás érdekében. …Az eredmény tükrében csak egy biztos: elgondolkozhattunk a történteken egy rövid időre, de aztán annál nagyobb elhatározással kell, hogy a megkezdett úton tovább haladjunk.
A külföldi polgár előtt pedig a népszavazás eredménye teljesen érhetetlen volt. Hogyan lehetséges, hogy a szavazók fele-fele arányban, négymilliónyian, pedig szavazásra sem érdemesítették az elszakított magyarság sorsának jobb sorsra fordulását. Sajnos megint csak azt kell mondanom: hatvan éve óta Magyarország részéről az idegen nyelvű tájékoztatás a magyarságról, történelméről, irodalmáról, művészetéről és gazdaságáról jelentéktelen, vagy pedig nem nyújt igazi képet. Ha ehhez hozzátesszük, amiket idegenek írtak és írnak a magyarokról, az pedig egyenesesen felháborító. Csak említem, hogy Steton- Watson angol újságíró, Trianon előtti magyarországi látogatása után, újságcikkekben mocskolta a magyarokat, lealázva másodrendű népnek.
Margaret MacMillan ( D. Loyd George dédunokája) 2002-ben megjelent „Párizs 1919” című nagysikerű könyvében: „Ázsiából beviharzott csodabogaraknak, akik tulajdonképpen nem is európaiak”, titulálja a magyarokat és így tovább. Hogy a szomszédos népek hogyan írnak a magyarokról és terjesztik hazugságaikat, állami támogatással, erről is tudomásunk van.
Kétségtelen egyszerűen mondva, a magyarságnak történelmi összkép hiánya van a nemzetközi közvélemény előtt és sajnos mindehhez hozzájárult a Magyar Tudományos Akadémia is történelmi hamisításokkal.
§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§
Mit mond a közmondás? „Ha meg akarod ölni a kutyádat, mond hogy megveszett”. A magyarokat megveszett kutyának vélték. Mivel Trianonban tényleg a magyar népet, nemzetet kétségen kívül gyűlöletből pusztulásra ítélték, mind ez az elmondottakból igazolódik.
Az is kimagaslik, hogy ez a Trianoni gazságokból eredő magyar nemzetellenes folyamat, a mai emberi jogok szellemében, tovább nem mehet!
A Trianoni, és Párizsi szerződést, és az azóta történt megállapodásokat felül kell vizsgálni, és jogos igazságszolgáltatást követelni a nemzetközi közösségtől, akik ennek a nemzetpusztító folyamatnak lehetőséget adtak a Trianoni diktátummal.
A magyarság erről a jogáról semmilyen indokból nem mondhat le! Mert jövőbeni fennmaradása függ tőle. Ahhoz pedig több feltétel vezet. Először is vissza kell állítani a fiatalságban a hazafiság értékrendjét a pedagógia keretében, vagyis az iskolai oktatásban. Amerikában az elemi iskolások azzal kezdik, hogy felesküdnek az amerikai zászlóra. A franciák minden lehető alkalommal felkiáltják” Éljen Franciaország”!
Sajnos ma egyes magyarok azt hiszik, hogy elfogadhatóbbak lesznek nyugaton, ha nem fitogtatják hazafiságukat. Tévednek, mert „gyáva népnek nincs hazája”. Ha pedig az állandó fasisztázással, nacionalistázással, antiszemitázással, háborús bűnösségi vagdalózásokkal megrendíteni próbálják jogaikban a magyarokat, ezt a lélektani terrort a legerélyesebben vissza kell utasítani!
A Trianoni kérdésben lényeges, hogy a jövő nemzedékek részletesen ismerjék az összesküvés viszonyait, hogy tisztába legyenek az erkölcstelenséggel, amiben Magyarország szétdarabolása megszületet.
Úgy hiszem ebben az Országos Trianon Társaság, teszi a legtöbbet Dr. Kiss Dénes vezetésével. Kérjük az összmagyarságot a szervezet támogatására.
Köszönettel tartozunk a mai előadás megszervezésével és eddigi áldozatos munkásságáért, remélve, hogy sokan nyomába lépnek a jövőben.
Természetesen könnyű nekünk ma a múlt közéletű történelmi személyiségek kritizálása, megítélése, mert nem jártunk cipőjükben. Nem éltük át a viszonyokat, amiben a cselekedeteik, és persze tévedéseik történtek, de ugyan akkor szükséges kielemezni az igazságot, ha a nemzetközi közvéleményt meg akarjuk győzni, hogy milyen összesküvés áldozata lett Magyarország.
A Magyar Trianoni Bizottság két fontos irányba való tevékenységben látja az igazságszolgáltatás lehetőségének szolgálatát:
A nemzetközi fórumok és közéletű személyiségek idegen nyelveken való tájékoztatása, megjelentetése (lásd 2006 januárjára tervezett Magyar Magazine. A Magazinnak hivatása lesz megmutatni, a több mint ezer éves Magyarország népének, földjének és szellemének minden gazdagságát és ragyogását őstörténetétől kezdve napjainkig.
Az erkölcstelen Trianoni viszonyokból eredő problémák küzdelmeiről, végül is, igazi képet adni a magyarság mai helyzetéről, amely valamelyest lerombolná a több száz éven keresztül rája kent hazugságokat, amiért olyan könnyelmű volt Clemenceau-nak, George Loyd-nak, Wilsonnak és társainak az ezer éves Magyarországot megcsonkítani Trianonban.
A spanyolok még 350 év után sem mondtak le az erőszakkal elrabolt Gibraltár területéről: Itt emlékeztetnem kell, mit is mondott Deák Ferenc, „amit erőszakkal elvettek, azt kedvező viszonyban vissza lehet szerezni, de amiről önként lemondanak elveszett örökre”. A kedvező viszonyokat pedig ki kell alakítani. Maguktól nem jönnek.
Mi külföldről a külföldi népekkel együtt kérdezzük: a magyarok tényleg önként lemondtak volna az őseik kemény küzdelmekkel, több mint ezer éven keresztül megtartott természetszerű történelmi Magyarországról és elszakított nemzet testvéreikről? Elképzelhetetlen!
Lehet, hogy francia kultúrában nevelkedve, francia észjárással nem tudom elképzelni, hogy egy francia állampolgár elfogadná passzívan, országának kétharmadának elvesztését, gyűlölködő szomszéd népek részére.
Ezt így nemrég külön kihangsúlyoztam Barnier volt francia külügyminiszternek levélben. Válaszában barátságosan megmagyarázta, hogy a román magyar megértés és együttműködés megoldja az Erdélyi magyarság helyzetét. Szükséges volt megmagyarázni a különbséget, a látszattól és a területen való gyakorlatról.
Kezdetben személyesen elkezdtem franciául írt szerény tájékoztatási folyamatot, és mellém felsorakoztak más nyelvekkel rendelkező munkatársak, akikből kialakult a Magyar Trianoni
Bizottság. Meglepő tapasztalatokkal gazdagodtunk. Váratlanul érte a nemzetközi politikai egyes személyiségeit, ha szerényen is az idegen nyelveken való Trianoni kérdés felelevenítése. Hihetetlen suba alatti félelem kerekedett fel, azok között, akik nem akarnak hallani sem, bár milyen rendezésről az egyesült Európa keretében. Szerintük a magyar kérdés megoldódott. Mi pedig azt mondjuk, hogy addig nem oldódik meg, amíg a magyar nemzet területileg egységes nem lesz! Ezen a területen folytatjuk tevékenységünket, lassan meggyőzni mind azokat, akik hathatósan befolyásolhatják a nemzetközi közösséget, rendezni a magyar kérdést. Ebben minden magyarnak szerepet kell vállalnia, ha tényleg egyenrangú szövetségesként akar Magyarország fejlődni a közös Európa nemzetek, szövetségében.
Abból indulunk ki, hogy a közös Európában belépő szomszéd országoknak, előbb, vagy utóbb, el kell ismerni és hozzájárulni a magyar nemzet területi határmódosítással való egyesítéséhez. Ez a legkevesebb, amivel igazolhatják békés szándékaikat a magyarsággal szemben. Ha hallani sem akarnak a határmódosításról, akkor pedig igazolják, hogy nem mondtak le a magyar nemzet elpusztításáról, amit Trianonban a titkos összeesküvők kiagyaltak, mert a 85 évi magyarokon való uralkodásuk a magyarság sorvadását igazolja.
Sajnos, amikor felmerül a revízió perspektívája, mindjárt felriad minden magyar: „Ez, lehetetlen! A szomszéd országok, hallani sem akarnak ilyesmiről! Ha erőltetjük, az ottani magyarokon fogják megbosszulni magukat! Háború lenne belőle! Nincs szövetségesünk! Maradjunk a határmódosítás nélküli nemzet egyesítés reményben az Egyesült Európával! Stb.”! Ha belegondolunk az ilyen érvelések, csak üres frázisok..
Trianon után ilyen ijesztő mumusokkal félemlítették meg a magyarokat gyorsan elfogadtatni a Diktátumot az országházzal. Ahogy mondják, „minden problémába benne rejlik a megoldás”. A revízió megoldást csak a hatalmakat uraló kormányok és pártok akadályozzák, hivatkozva a kialakult nemzetközi megállapodásokra.
Azonban a golobalizáció diktatúrának szolgapolitikusainak annyira elveszett a tekintélyük a tömegek előtt szerte a világon, hogy rohamosan fejlődnek az „ONG-ék”, vagyis a „Kormányon Kívüli Szervezetek”, ami teljesen érthető.
A legjobb példa erre a franciák által elutasított Európai Unió alkotmánya, annak ellenére, hogy a jobbtól a baloldalig a politikai pártvezetők az igenre buzdították a népet. Magyarán mondva, ejtették a politikusaikat. A magyarság problémai előtt, még jobban kimutatkozik, hogy az egyetlen lehető megoldás, igen is kikerülni a kormányt, a pártpolitikusok veszekedését, torzsalkodását és kézbe ragadni először is a gazdasági eszközöket. Ezt teszik a globalizáció szolgái szerte a világon. Még a kínai kommunista kormány is erre buzdítja polgárait, azzal a különbbségel, hogy minden töke szükségletet megad a kínai központi bank az ügyes kezdeményezőknek.
Nézzenek körül maguk között, mert ezen állításomnak látszata Magyarországon is megvan, de még nálunk is Kanadában. Csak az én szomszédságomba egyik a másik utáni üzletben egyszer csak kínai tulajdonost látok. Ezt a módszert az amerikaiak kezdték elég sikeresen már elég régen, a dollár korlátlan nyomtatásával és hitelképességükkel.
Szerintünk igen is, a revízióhoz való jogosság terjesztését is egy kormányon kívüli erős külügyügyi politikamentes polgári szervezetnek kell kézbe venni. Egy ideológiája lehet az ilyen szervezetnek: a Magyar Nemzet Területi Egyesítése!
Ezért fogjunk kezet, alakítsunk egy független külügyi intézményt, amely minden párt ideológiáktól mentesen, idegen nyelveken szorgalmazza az igazság terjesztését és a magyarság követelését a Trianonban és Párizsban szétdarabolt magyar nemzet jogos egyesítésére. Ebben nem az ellenséges politikusokat kell meggyőzni, hanem a világközvéleményt.
Nem egy könnyű feladat, de ha figyelembe vesszük, hogy a Henri Pozzik segítsége nélkül nehezebben lettek volna a Bécsi döntések, akkor pedig ugyan ilyen erős idegen nyelvű kampányt kell indítani világszerte ma is, hogy visszaállítsuk a világ előtt a magyarság iránti tekintélyt, amit oly ügyesen és furfangosan rombolnak még mindig azok, akik Trianonban elátkozták a magyarságot.
Se vége, se hossza a sora, azon közéleti személyiségeknek és politikusoknak, akik az elmúlt 85 év alatt és most is támogattak és támogatnának egy határmódosítást. A második világháború befejeztével egy amerikai kongresszusi bizottság javasolta az úgynevezett „béketárgyalásokra” Magyarország határmódosítását, enyhíteni a Trianoni igazságtalan sebeken.
Ugyanakkor a State Departmentban javasolták az autonómiák biztosítását a magyar lakta területeken. A már említett Margaret MacMillan „Párizs 1919” c. könyvét mely a magyarokról szóló fejezetet, bár szegényes és hamis információkra építette, mégis így fejezi be: „ A magyaroknak rövid ideig lehetett örömük, hogy az elvett területeket visszacsatolták. 1945-ben a győztes szövetséges nagyhatalmak visszaállították a Trianoni határokat és mais úgy áll, az egyike a Párizsi úgynevezett békekonferencia döntéseknek, amit nem csináltak vissza. Még.”
Ugyan csak érdemes idézni Richard Holbrooke, Margaret MacMillan Párizs 1919” könyvéhez írt előszavának utolsó előtti fejezetét: „Amikor 1995 őszén az amerikai tárgyaló csoporttal (ő volt a vezetője), ide-oda ingáztunk a Balkánon, a Versailles-i tárgyalás járt az agyamba. A kivonatokat olvasva Harold Nicolson’s „Peace Making 1919, (A béke előkészítése 1919 című könyvéből, egymás közt vicceltünk, hogy a célunk tulajdonképpen Woodrow Wilsonak örökségét visszarendezni. Amikor 1995 novemberében ( Dayton, Ohio) Bosznia, Horvátország és a Jugoszláv s |