Új bejegyzés Frissítés

2005.12.19. 14:53

Kedves Nilda! Mind magam, mind az Olvasók nevében köszönöm karácsonyi- és újévi jókívánságait és szeretettel viszonzom. -mtt-

2005.12.19. 12:00

Áldott, kegyelemmel teljes karácsonyt és boldog, egészségben és sikerekben gazdag újévet kívánok e honlap Szerkesztõjének, valamint minden idelátogató Olvasónak! Nilda

2005.11.17. 10:27

Szükség van-e a BBC Magyar Adására?

2005.11.17. 09:11

Mindenkori napi evangéliumok és elmélkedések (Szombathelyi Egyházmegye honlapján)

2005.11.16. 08:04

Evangelium digest, 17 kötet, 15 szám 2005. november 16. – Szerda Jézus Jeruzsálemhez közeledett. Sokan azt hitték, hogy hamarosan megvalósul az Isten országa, ezért a következõ példabeszédet mondta nekik: „Egy elõkelõ ember messze földre indult, hogy ott királyi méltóságot nyerjen, és úgy térjen vissza. Magához hívta tíz szolgáját. Tíz mínát adott nekik, és így szólt: „Kereskedjetek vele, míg vissza nem térek!” Polgártársai azonban gyûlölték õt, ezért követséget küldtek utána, és tiltakoztak: „Nem akarjuk, hogy ez legyen a királyunk!” Az elõkelõ ember mégis elnyerte a királyi méltóságot, és hazatért. Ekkor hívatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele. Elõlépett az elsõ, és így szólt: „Uram, mínád tíz mínát hozott.” Erre azt mondta neki: „Jól van, derék szolgám! Mivel a kevésben hûséges voltál, tíz város kormányzását bízom rád.” Jött a másik szolga, és így szólt: „Uram, mínád öt mínát hozott. „ Ennek azt mondta: „Te öt város kormányzója leszel.” Jött a harmadik, és így szólt: „Uram, itt a mínád. Kendõbe kötve elrejtettem. Féltem ugyanis tõled, mert szigorú ember vagy: felveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem is vetettél.” Ezt így büntette meg: „A magad szavával ítéllek el, haszontalan szolga. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: felveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem. Miért nem adtad pénzemet a pénzváltóknak, hogy hazaérkezve kamatostul kaptam volna vissza?” Aztán a körülállókhoz fordult: „Vegyétek el tõle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van!” Azok megjegyezték: „Uram, hiszen már van tíz mínája.” De õ így válaszolt: „Mondom nektek: Mindenkinek, akinek van, még adnak, hogy bõvelkedjék. Attól azonban, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek meg szemem láttára!”” E szavak után Jézus folytatta útját Jeruzsálem felé. Lk 19,11-28 Elmélkedés: Krisztus Király ünnepéhez közeledvén az evangéliumban egy királyról hallottunk, aki szolgáinak pénzt ad, hogy kereskedjenek vele. Egyesek vállalják a befektetés kockázatát, s az elszámoláskor fel tudják mutatni annak eredményét. De van, akit a félelem megbénít, nem mer kockáztatni, azt gondolja, hogy elegendõ lesz az, ha visszaadja majd a királynak, amit kapott. Az evangélium emellett megemlíti azokat az embereket, akik a király ellen fordulnak távollétében. Nekik és a haszontalan szolgának a király ítélete szerint szigorú büntetés jár. A példabeszéd szerint a királyhoz való viszony meghatározza és eldönti az emberek sorsát: a hûséges szolgák jutalomban részesülnek, de a hûtlenekre és a tétlenekre büntetés vár. Az én életem sorsában is döntõ szerepe van annak, hogy milyen kapcsolatban állok a királlyal, Jézus Krisztussal. Hûséges maradok-e hozzá, s kamatoztatom-e mindazt, amit rám bízott? Vagy inkább ellene fordulok, esetleg a félelem miatt semmit sem teszek? Jézusnak szolgálni szabadságot és üdvösséget jelent, ha megengedem, hogy Õ legyen életem királya. (his) Imádság: Ima szülõkért és testvérekért Mennyei Atyám, köszönöm neked, hogy szüleimen keresztül számtalan jótéteményben részesítettél. Fizess meg nekik a sok jóért, amit velem az elsõ naptól kezdve tettek; és segíts, hogy hálás lehessek irántuk. Áldd meg munkájukat és fáradozásukat, tartsd meg õket jó egészségben, vigasztald õket a megpróbáltatások idején. Engedd, hogy gazdagodjanak a jóban és õrizd meg õket minden rossztól. Áldd meg testvéreimet is és minden rokonomat. Ne engedd, hogy családunk egy tagja is elvesszék örökre, hanem egyesíts mindannyiunkat újra örök atyai házadban. Ámen.

2005.11.15. 12:15

Evangelium digest, 17 kötet, 14 szám 2005. november 15. – Kedd Abban az idõben: Jézus Jerikó városán haladt át. Élt ott egy Zakeus nevû gazdag ember, aki a vámosok feje volt. Szerette volna látni és megismerni Jézust, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetû volt. Így hát elõrefutott, felmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert Jézusnak arra kellett elhaladnia. Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: „Zakeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom.” Erre õ sietve lejött, és örömmel fogadta Jézust. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték: „Bûnös embernél száll meg.” Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: „Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megkárosítottam, négyannyit adok helyette.” Jézus kijelentette: „Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen õ is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse, ami elveszett.” Lk 19,1–10 Elmélkedés: A vak koldus meggyógyításának története után, ma ismét egy olyan emberrõl hallottunk az evangéliumban, aki szintén rászorul Jézus segítségére. De amíg a vak koldus ezt tudta, Zakeus nem érzi ennek szükségét. Õ egyszerûen csak kíváncsi, aki látni akarja Jézust. A vámosok vezetõje nem is gondolja, hogy neki bármire is szüksége lenne az Úrtól, s nem is sejti, hogy milyen változást fog eredményezni életében a Jézussal való találkozás. Az evangélium nem számol be ugyanis Zakeus hitérõl, s nem szól arról sem, hogy meg akarna térni vagy a koldushoz hasonlóan hangosan kérné Jézus segítségét. Nem feltételezhetjük, hogy azzal a szándékkal keresi Jézus közelségét, hogy ettõl majd megváltozik az élete, de valamit mégis keres. Miközben az emberek gúnyosan nevetnek rajta és ujjal mutogatnak rá, õ csak ül csöndben a fán, s szemeivel vagy talán a szívével is az arra érkezõ Jézust keresi. És Jézus vele is csodát tesz. Nem a szemét, hanem az eddig érzéketlen és a mások elõtt bezárt szívét nyitja meg. Az emberek lenézik õt, de Jézus meglátja benne az egyetlen elveszett bárányt, akit meg kell mentenie. Elõfordulhat, hogy nem is érezzük azt, hogy rászorulunk Jézus támogatására, s nem is tudjuk, hogy mit kérjünk tõle vagy nem akarjuk kényelmesen elrendezett életünket megváltoztatni. Engedjük, hogy Jézus belépjen életünkbe és ne zárjuk ki annak lehetõségét, hogy megváltoztassa életünket! Keressük közelségét, legyen bennünk a vágy, hogy lássuk õt! Fogadjuk örömmel, amikor hozzánk közeledik és megszólít bennünk! (his)

2005.11.14. 12:27

Evangelium digest, 17 kötet, 13 szám: 2005. november 14. – Hétfõ Amikor Jeruzsálembe menet Jézus Jerikó városához közeledett, egy vak koldus ült az út szélén. Amint ez meghallotta, hogy sokan vonulnak arra, megkérdezte, mi történik. Mondták neki, hogy a názáreti Jézus jön errefelé. Erre kiáltozni kezdett: „Jézus, Dávid fia könyörülj rajtam!” Akik elöl mentek, csitították, hogy hallgasson. De õ annál jobban kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” Jézus ekkor megállt, és szólt, hogy vezessék hozzá. Amikor odaért, megkérdezte: „Mit akarsz, mit tegyek veled?” A vak könyörgött: „Uram, hogy lássak!” Jézus így szólt hozzá: „Láss! Hited meggyógyított téged.” Azonnal visszanyerte látását. Dicsõítette Istent, és követte õt. Ennek láttára az egész nép áldotta Istent. (Lk 18,35-43) Elmélkedés: Nagy városokban sokszor látni koldusokat, akik forgalmas helyeken az emberek jóindulatára számítva kéregetnek. A legtöbbjük beletörõdik élethelyzetébe, s évek múlva is ugyanezt végzi, s nem is tudja elképzelni, hogy másképpen is élhetne. Az evangéliumban szereplõ embert a vaksága kényszerítette a koldulásra. Ez a szerencsétlen ember pontosan tudja, hogy nem a koldussors, hanem a vakság az õ igazi problémája. Ez a bölcsessége indítja õt arra, hogy a legnagyobb bajára, a vakságára kérjen gyógyírt Jézustól. Néha azt érezhetjük, hogy „vak koldusként” élünk, bezárva a magunk világába, csukott szemekkel, fülekkel, szívvel. De mi az igazi problémánk – tesszük fel a kérdést. A bölcs tudja, hogy életében a legnagyobb kényszerítõ erõ a bûn, amely önmaga felé fordítja az embert, s amely lelki szemei elõl eltakarja a megbocsátó Istent. Jézus, aki meg tud szabadítani minket a bûntõl, idõnként betér a mi utcánkba is. Ismerjük fel, halljuk meg közeledését, és kérjük tõle bûneink eltörlését és a lelki újjászületést! (his)      Imádság: Maradj velünk, Uram! Maradj velünk, Uram, mert szükséges, hogy velünk légy, hogy el ne feledjünk. Tudod, hogy milyen könnyen elfordulunk Tõled. Maradj velünk, Uram, mert gyengék vagyunk, szükségünk van a Te erõdre, hogy el ne essünk annyiszor. Maradj velünk, Uram, mert Te vagy a mi életünk, és nélküled csökken a buzgóságunk. Maradj velünk, Uram, mert Te vagy a mi világosságunk, és nélküled sötétségben vagyunk. Maradj velünk, Uram, hogy megmutasd a Te akaratodat. Maradj velünk, Uram, hogy halljuk a Te hangodat és kövessünk Téged. Maradj velünk, Uram, mert szeretni akarunk, és mindig Veled akarunk lenni. Pio atya nyomán

2005.11.14. 02:32

Beszélgetés az evangéliumok kapcsán

2005.11.13. 19:19

HÍRLEVÉL/MAI EVANGÉLIUM (2005. november 13. - Évközi 33. vasárnap) Evangelium digest, 17 kötet, 12 szám:   «Abban az idõben Jézus a következõ példabeszédet mondta tanítványainak: Egy ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettõt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. Hosszú idõ elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott velük. Jött az, aki öt talentumot kapott: hozott másik ötöt is, és így szólt: "Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik ötöt nyertem rajta." Az úr így válaszolt: "Jól van, te derék és hûséges szolga! A kevésben hû voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!" Jött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt: "Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik kettõt nyertem rajta." Az úr így válaszolt: "Jól van, te derék és hûséges szolga! A kevésben hû voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!" Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott, így szólt: "Uram! Tudtam, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahová nem vetettél, és onnan is szüretelsz, ahová nem ültettél. Félelmemben elmentem hát és elástam a földbe a talentumodat. Nézd, ami a tied, visszaadom neked!" Válaszul az úr ezt mondta neki: "Te gonosz és lusta szolga! Ha tudtad, hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is, ahová nem ültettem, ezüstjeimet a pénzváltóknak kellett volna adnod, hogy ha megjövök, kamatostul kapjam vissza! Vegyétek csak el tõle a talentumot és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert akinek van, annak még adnak, hogy bõvelkedjék; és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van! Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külsõ sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!"» (Mt 25,14-30)  Elmélkedés:    Vállalni a hit kockázatát.    Az elmúlt  években Magyarországon  több esetben  is elõfordult,  hogy  egy befektetésekkel foglalkozó  cég egyszerûen  eltûnt a  befektetõk  pénzével vagy tönkrement és nem  tudta visszafizetni a  pénzt. A károsultak  évekig járhatnak  a  bíróságra,   de  lehet,   hogy  akkor   sem  kapják   vissza megtakarított pénzüket. A pénzügylet mindig bizalom kérdése, olyanra bízom szívesebben a pénzemet, aki kamatoztatni  tudja azt. De rizikóval is  jár, és senki sem örül annak, ha kamat nélkül vagy egyáltalán nem kapja vissza, ami az övé.    Egy ilyen  bizalmi  pénzügyletrõl  hallottunk  az  evangéliumban.  Egy  úr rábízza vagyonát a szolgákra, hogy kamatoztassák azt távollétében. Egyesek vállalják a kereskedés kockázatát  és kétszer annyit tudnak visszafizetni az úr visszatérésekor.  A harmadik szolga  azonban, aki félelmében  inkább elásta a pénzt, csak ugyanannyit tudott visszaadni. Az úr, aki tõle is azt várta, hogy  kamatoztassa  a  rábízottat,  haragjában  megbüntette  õt,  a többiek pedig jutalomban részesültek.    Könnyen felismerjük, hogy ez a történet  valójában nem a pénzrõl szól,  és nem arra  vonatkozóan ad  nekünk  tanácsot, hogy  jól nézzük  meg,  melyik bankra bízzuk  pénzünk kezelését.  A  példabeszéd Jézus  azon  beszédeinek sorába  illeszkedik,   amelyek  a   végsõ  idõkrõl,   az  Emberfia   végsõ eljövetelérõl szólnak.  Korábban  Jézus  arról tanít,  hogy  milyen  jelei lesznek második eljövetelének, milyen megpróbáltatások várják tanítványait. (Mt 24,15-28), és figyelmeztet,  hogy senki sem  tudja elõre az  eljövetel idõpontját (Mt  24,36-44).  A hû  és  a hûtlen  szolgáról  (Mt  24,45-51), valamint a bölcs és az oktalan szüzekrõl (Mt 25,1-13) szóló példázatok  az állandó  éberségre   és  a   készenlétre   hívják  fel   figyelmünket.   A talentumokról szóló mai beszéd az  Úr visszatérésérõl és az  elszámolásról szól, amelyet  az irgalmasság  cselekedeteinek  a részletezése  követ  (Mt25,31-46), amelyrõl  a  jövõ  vasárnap,  Krisztus  Király  ünnepén  fogunkhallani.    A  mai  evangéliumban  hallott  talentumokról  szóló  beszéd  arra   tanít bennünket, hogy milyen  legyen a magatartásunk,  az életstílusunk a  Jézus második eljövetele elõtti idõszakban.    A  hívõre  elõször   is  az  jellemzõ,   hogy  szüntelenül  várja   Urának eljövetelét. A hitvallásban azt imádkozzuk, hogy Jézus "ott ül az  Atyának jobbján,  de  újra  eljön  dicsõségben,  ítélni  élõket  és  holtakat".  A szentmisében pedig, közvetlenül az  átváltoztatás után Jézushoz  fordulunk imádságunkkal: "hittel  valljuk feltámadásodat,  amíg el  nem jössz".  Mi, keresztények, Jézus  mennybemenetele óta  ebben  a Krisztust  váró  korban élünk,  olyan  idõben, amikor  Krisztus  dicsõséges  második  eljövetelét várjuk. Errõl a várakozásról soha nem szabad elfeledkeznünk, hiszen  akkor a   hûtlen    szolgákhoz   hasonlítanánk,    akiket   meglepetésként    és felkészületlenül ér az úr érkezése. Ne veszítsük el éberségünket!    Magatartásunk másik jellemzõje, hogy várakozásunk nem tétlenséget  jelent, hanem azt,  hogy szem  elõtt tartva  a ránk  váró ítéletet,  felelõsséggel használjuk mindazt, amit  Isten ránk  bízott. Nem  elegendõ a  hagyományok õrzése és az  azokhoz való  ragaszkodás, hanem  fejlõdnünk és  növekednünk kell. Kamatoztassuk emberi értékeinket!    Harmadszor: fontos, hogy  az eljövetelt próbatételek  elõzik meg,  amelyek magát az Egyházat és annak tagjait is érintik. Az Egyház szüntelenül várja Krisztus   jövetelét,   amely   a   történelem   bármelyik    pillanatában bekövetkezhet, de  elõbb  át kell  mennie  a próbatételeken.  Az  ítéletig együtt növekszik a  konkoly a  búzával, a  rossz a  jóval. Nem  mondhatjuk azonban azt,  hogy  Isten  Országának beteljesedése  az  Egyház  folytonos fejlõdésének és  a  világ feletti  gyõzelmének  lesz az  eredménye,  hanem sokkal inkább arról van szó, hogy maga Isten fog gyõzelmet aratni a  rossz felett, amely nagy teret kap a végsõ idõkben. A próbatételek közepette  se veszítsük el reményüket!    Negyedszer: Krisztus eljövetele ítéletet jelent az emberek számára,  tehát mindenkinek számot kell  adnia hitérõl. Máté,  Márk és Lukács  evangéliuma ezt az  ítéletet, illetve  számonkérést inkább  a távoli  jövõbe, a  végsõ idõkre helyezi, ezzel szemben János evangélista azt hangsúlyozza, hogy  az ítélet már azáltal megtörtént, hogy az  Atya elküldte Jézust a világba,  s minden embernek állást kell foglalnia, hogy hisz-e Õbenne. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki viszont  nem hisz, az ítéletet von magára  (Jn 3,18-19). Az ítélet szempontjából tehát a hit, a mi személyes válaszunk  a döntõ. Ezért írja Lukács  evangélista a következõket:  "Csak az a  kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?" (Lk 18,8)  Õrizzük meg hitünket, hogy Krisztus eljövetelekor fel tudjuk azt mutatni!    Az egyházi  év a  végéhez  közeledik, két  hét  múlva már  megkezdõdik  az Advent. Ebben  az  idõszakban  a  szentmise  liturgiája  a  végsõ  idõkre, Krisztus eljövetelére irányítja figyelmünket.  Használjuk fel ezt az  idõt arra, hogy életünket vagy  legalább az utóbbi  egy évünket áttekintjük,  s megvizsgáljuk, mennyit  növekedtünk lélekben,  hogyan kamatoztattuk  lelki javainkat és  erõsödött-e a  hitünk? Ha  valaki mostanában  Németországban vagy Olaszországban  elõvenné az  egykor a  pincében elásott  márkát  vagy lírát és  be akarná  váltani az  új fizetõeszközre,  az euróra,  bizonyára furcsán  mosolyognának  rá  a  bankban.  Ezek  a  pénzek  azóta  már   nem használhatóak.  A  pénz,  amit  kivonnak  a  forgalomból  és   elrejtenek, elveszíti értékét.  A hit,  amelyet valaki  nem él  meg a  mindennapokban, hamar elveszítheti életerejét. Istentõl kapott képességeink, amelyeket nem kamatoztatunk magunk  vagy mások  javára, teljesen  haszontalanná  válnak.    Rajtunk múlik, hogy vállaljuk-e  a hit kockázatát üdvösségünk  reményében!  (his)    Imádság:    Engesztelõ imádság a káromkodások és az istentelen beszédek bocsánatáért    Áldott legyen az Isten!    Áldott legyen szent neve!    Áldott legyen Jézus Krisztus, valóságos Isten és valóságos ember!    Áldott legyen Jézus neve!    Áldott legyen szentséges Szíve!    Áldott legyen drága szent Vére!    Áldott legyen Jézus a legméltóságosabb Oltáriszentségben!    Áldott legyen a vigasztaló Szentlélek!    Áldott legyen Isten fölséges Anyja, Mária!    Áldott legyen szent és szeplõtelen fogantatása!    Áldott legyen dicsõséges mennybevétele!    Áldott legyen Szûz Mária szent neve!    Áldott legyen Szent József, Mária tisztaságos jegyese!    Áldott legyen Isten az õ angyalaiban és szentjeiben!    Ámen.

2005.11.13. 19:11

Szia! Köszönöm szépen az elismerést. Köszöntelek szeretettel. -mtt -

2005.11.11. 17:03

Szia! Nagyon jó a honlapod! //gportal.hu/portal/dufkacsalad/

2005.11.11. 10:11

HÍRLEVÉL/MAI EVANGÉLIUM: 2005. november 11. – Péntek, Tours-i Szent Márton püspök Jézus így beszélt tanítványaihoz második eljövetelérõl: „Mint ahogy Noé korában történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek addig a napig, amíg Noé be nem szállt a bárkába. Akkor jött a vízözön, és elpusztította valamennyit. Ugyanígy történt Lót napjaiban is. Ettek és ittak, adtak és vettek, ültettek és építettek. De amelyik napon Lót elhagyta Szodomát, kénköves tûzesõ hullott az égbõl, és elpusztította valÁmennyit. Ugyanígy lesz azon a napon is, amikor az Emberfia megjelenik. Aki abban az órában a háztetõn tartózkodik, és holmija van lenn a házban, le ne jöjjön érte, hogy elvigye! Aki a mezõn lesz, haza ne jöjjön! Emlékezzetek Lót feleségére! Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti, megmenti azt az (örök) életre. Mondom nektek: azon az éjszakán ketten lesznek egy fekvõhelyen; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. Két asszony együtt õröl; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. Ketten lesznek a mezõn; az egyiket felveszik, a másikat otthagyják.” A tanítványok megkérdezték: „Hol lesz ez, Uram?” Azt felelte: „Ahol a holttest van, odagyûlnek a sasok.” Lk 17,26-37 Elmélkedés: A mai evangélium arra ad választ, hogy a keresztény embernek hogyan kell várnia Krisztus második eljövetelét és mi mindenre számíthat a várakozás ideje alatt. A várakozás egyik jellemzõje a hûség, amely éberré tesz, s amely nem engedi, hogy megfeledkezzünk az Úr érkezésérõl. A mindennapok teendõi közepette mindig készen kell állnunk, mert nem mindenkit emel majd fel ez az érkezés. De szembe kell néznünk a szenvedések próbatételeivel is, amelyek szintén a Krisztus melletti hûséget és állhatatosságot kívánják tõlünk. Sokan megpróbálják hitegetni magukat és halogatják a megtérést mondván: késik az Úr eljövetele, talán már nem is kell tovább várnunk, mert nem is fog bekövetkezni. Az éber keresztény tudja, hogy – bár az idõpont ismeretlen számunkra – a jövetelt biztosra vehetjük. (his) Olvassátok, éljétek és hirdessétek az evangéliumot!

2005.11.11. 10:00

HÍRLEVÉL/TEGNAPI EVANGÉLIUM Evangelium digest, 17 kötet, 11 szám:     A farizeusok egyszer megkérdezték Jézustól, mikor jön el az Isten országa. Õ ezt válaszolta: «Isten  országa nem jön el  szembetûnõ módon. Nem lehet azt mondani:  "Nézd itt  van, vagy  amott!" Isten  országa köztetek van." Azután  tanítványaihoz  fordult:  "Jönnek  napok,  amikor  az Emberfiának egyetlen napját  is  szívesen  látnátok, de  nem  látjátok.  Mondják majd nektek: "Nézzétek, itt van, vagy amott!" Oda ne menjetek, és ne higgyétek! Mert ahogy a cikázó villám az ég  egyik felétõl a másikig villan, úgy jön el azon a napon  az Emberfia is. Elõbb  azonban sokat kell szenvednie, és megvetésben kell részesülnie ettõl a nemzedéktõl."   Lk 17,20-25     Elmélkedés:    Jézus,  aki  meghirdette   Isten  Országát  -   imádkozzuk  a   világosság rózsafüzérében. Ugyanebben  a rózsafüzérben  a másik  négy titok  Jézusnak egy-egy  konkrét  cselekedetére  vonatkozik:  megkeresztelkedik  a  Jordán vizében,  csodát  tesz   a  kánai  menyegzõn,   megmutatja  dicsõségét   a  Tábor-hegyen és  megalapítja az  Eucharisztiát az  utolsó vacsorán.  Isten Országának meghirdetése e konkrét  eseményeknél hosszabb folyamat,  hiszen  az Úr egész  tanítása errõl  szól. Jézus feltámadását  követõen az  Ország további növekedését az igehirdetés biztosítja. A keresztény ember,  akinek helye van  ebben az  Országban, nemcsak  imádkozik, hogy  jöjjön el  Isten országa, hanem tanúságot is tesz az Ország jelenlétérõl. (his) […] Olvassátok, éljétek és hirdessétek az evangéliumot!

2005.11.06. 01:28

Koszonom Melinda,   Igy igen, minden rendben, ez mar sokkal jobb. Ez a baj a hirekkel, szalnak mindenfele, es sokszor rosszak terjednek. Pusszzzz mmarta

2005.11.01. 15:45

Kedves Márta! Ebben a pillanatban kaptam választ a levéltár fõigazgatójától, amelyben közli, hogy nem végkiárusítást tartottak, hanem az elmúlt két hónapban szokásos évi akciós árusítást rendeztek a kiadványaikból, annak érdekében, hogy az igen nehezen terjeszthetõ tudományos kiadványokat az érdeklõdõk minél szélesebb köréhez juttathassák el. Félreértések elkerülése végett hangsúlyozta, hogy nem a levéltári anyagot árusították, hanem az elmúlt években közzétett kiadványaikat. Tehát így egészen másként áll a helyzet, és nagyon is üdvözlendõ kezdeményezés. Mellékesen megjegyzem: a kiadási költségek nem filléresek s ennek ellenére ezen példányok olcsón való árusítása még inkább dicséretes. Köszöntelek szeretettel: Melinda

2005.10.29. 21:23

Melinda, ezen hir erkezett hozzam. Mit gondolsz minderrol? mmarta Ime: ""Aki egy kicsit is érdeklôdik a levéltári dolgok iránt, az legyen résen, mert a Bécsi kapu mellett a Budai Várban, az Országos Levéltár végkiárusítást tart egyes kiadványaiból. Szinte nevetséges áron szerezhetôk be érdekes, - szerintem hallatlanul izgalmas - kiadványok is. Érdemes tehát némi energiát fektetni a dologba és ellátogatni hozzájuk. A portán a "kiárusítás" a kulcsszó. A földszinten, jobbra a harmadik-negyedik ajtó a nyerô, ott egy listából kiválogatható a kedvedre való kiadvány. Ha sokat akarsz, akkor csak másnapra állíják össze a csomagodat. Királyi könyvek CD-ROM-on szintén leértékelve!!! Tehát akit érdekelnek  a régi levéltári dolgok, az kapja össze magát, mert ezeket - ennyiért - már soha nem szerezheti be többé. Ha valakit érdekel a Levéltár, akkor kattintson bátran ide: http://www.mol.gov.hu/index.php ''"

2005.10.25. 19:21

Nincs mit Melinda, csak lenne rá reagálás, avagy minél többen olvasnák el. Minden jot mmarta

2005.10.25. 00:52

Köszönet a bejegyzésekért! -mtt-

2005.10.24. 16:06

Kacagjunk is:):) A franciák egy ásatáson körülbelül 50 méter mélységben rézdrót maradványokat találnak. Alapos vizsgálatok után a tudósok arra a következtetésre jutnak, hogy az osök, vagyis a gallok, földalatti telefonhálózatot csináltak. A hír hallatán a németek is ásni kezdenek, és 70 méter mélységben üvegmaradványokat találnak. Újabb kutatások következnek, a következtés: a germánok földalatti üvegszál-hálózatot csináltak. Erre a románok is elkezdenek ásatni, ásnak, ásnak, lejutnak 100 méterig, de abszolút semmi. A következtetés: a dákok wireless-t használtak!

2005.10.24. 03:50

Rovidebben itt ezen a gyonyoru oldalon http://arpadhir.hu/node/148 mmarta

[Friss hozzászólások] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]